Nagy-Britanniában az egy főre eső kastélyok, várak és magántulajdonban lévő tengerpartok száma talán a legnagyobb a világon. Éppen ezért egy szörföző, plédes-piknikes hétvégi kirándulás megtervezése előtt, érdemes megtudakolnunk, hogy a hely, ahová kiruccannánk szabad terep-e, vagy szükséges engedély kérése a használatot megelőzően. Persze az angolok udvarias emberek, éppen ezért, egy ilyen kérés esetén, soha nem fogunk nemleges választ kapni, még akkor sem, ha magán partra tévedünk.
De térjünk is rögtön vissza a várak, kastélyok kérdésére. Mivel szépszerivel léteznek magántulajdonban, így akár 900 vagy 1000 éves példányok közül is lehet válogatni egy-egy vásárlás alkalmával – az ország bármelyik megyéjében. Én is egy ilyenre gyűjtök, de bőven van még hely a malacperselyben!
Fotó: Gainly Walters
Ha valaki a múltba révedés megszállottja vagy a Viktoriánus-korszak szakavatott rajongója, akkor neki tökéletes választás leendő otthonául a masszív épületegyüttes. Természetesen, nem feltétlenül kell több millió fontot költenünk ahhoz, hogy megtapasztaljuk, milyen egy ódon, brit kastélyban megszállni. Lehetőségünk van akár több éjszakát eltölteni a kiválasztott birtokon, hogy megismerhessük azt a légkört, amit ezek az öreg, sokat látott, dölyfös kastélyok magukból ontanak. Különös módon, mindegyiknek saját személyisége van, és még különösebb módon, köszönik, élnek és virulnak. Ez biztos! Ugyanis, nem kell az alkonyat beálltára várnunk, hogy furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történjenek velünk. Bár, igaz, ami igaz, az éj leple alatt még több hátborzongató tapasztalatot szerezhetünk az angol éjszakákról. Itt persze nem egy balul elsült Norwich-Ipswich futballmeccs huligánkodására gondolok. Nem, nem.
Nyikorgó lépcsőfokok, halk neszezés a padláson, váltakozó erősségű kopogás a falakban, lüktetésszerű, hullámokban feltörő sóhajok és suttogások hangja az alagsorban és persze a szél sajgó süvítése a kéményekben. Aztán hirtelen csend, majd az egész újból kezdődik elölről, random sorrendben. Mit mondjak, egy viharos éjszakát képtelenség párnára hajtott fejjel végig aludni ilyen körülmények között. Pláne, ha egy áramszünet is borzolja a kedélyeket. És hiába próbálod magadra erőltetni a nyugalmat és hiába ismételgeted, hogy az egészet csak álmodod, mert nem. Aztán azon kapod magad, hogy az ágyad melletti gigantikus festményt bámulod, melyről nem tudod a tekinteted levenni, bár próbálod, de megbabonáz, magába szív és nem enged. Aztán, mintha életre kelne, megmozdul. Meglehet, csak a kialvatlanság okozta érzéki csalódás, hiszen hajnalra minden elcsendesedik és végre te is elalszol. Reggel meg jót nevetsz az éjszaka történteken.
Mégis, ami igaz, az igaz, az ország kísértethistóriákban nem szűkölködik. Minden helyinek van minimum egy.
A Sussex tavi pudding is része a folklórnak. Források már az 1600-as években említik, de keletkezésének eredete máig ismeretlen. A gőzölt pudding belsejében megfőtt egész citromot egyesek az éjszakai égbolton ragyogó Hold tóra vetülő fényének tulajdonítják, mely utat mutat a bolyongó, békés lelkeknek, akik útjuk meglelésével elmerülnek abban. Nos, akár ez is lehet egy magyarázat, mindenesetre az sem elhanyagolandó tény, hogy a fanyaran édes, lédús sütemény nagyon finom és elkészíteni sem ördöngősség. Az elfeledett, tradícionális angol édességet Heston Blumenthal is újra felfedezte magának, éttermének kínálatában megtalálható és rendkívül nagy népszerűségnek örvend.
Fotó: Borsos Betti
HOZZÁVALÓK:
- 400 g finomliszt + a nyújtáshoz
- 1 darab zöldcitrom reszelt héja
- 1,5 tk. sütőpor
- 170 g jeges vaj felkockázva (tradicionálisan természetesen marhafaggyú)+ egy kevés az edény zsírozásához
- 200 ml zsíros tej
- 250 g vaj felkockázva
- 250 g barna cukor
- 1 darab citrom (fogpiszkálóval lyukasra szúrkálva)
ELKÉSZÍTÉSE:
1. Egy 2 literes edényt (ha van, akkor pudingostálat) vajazzunk ki.
2. A lisztet öntsük egy másik, dagasztásra is alkalmas edénybe. Adjuk hozzá a sütőport és a zöldcitrom héját, vegyítsük el a lisztben, majd keverjük bele a jeges, felkockágott 170 gramm vajat. Dolgozzuk géppel vagy kézzel morzsásra, ehhez pedig adjuk a zsíros tejet. Dagasszunk belőle cipót.
3. A kerek cipónk háromnegyedét nyútsuk kerekre, majd ezt tegyük a pudingostálba. Ha kicsit formátlan lenne, egyengessük gyengéden az edény oldalához.
4. Szórjuk a 250 gramm barna cukor felét a tésztára, majd erre tegyük a felkockázott, 250 gramm vaj felét. Jöhet a megszúrkált citrom, aztán a vaj és a cukor másik fele. A megmaradt tésztát nyújtsuk akkorára, hogy az edénybe helyezett tészta tetejét le tudjuk takarni vele. Csippentsük össze a tészta széleket, a kilógó részeket.
5. Ha a pudingos tálnak van teteje, tegyük rá azt, ha nincs, terítsünk egy nagyobb darab alufóliát a munkafelületünkre, erre helyezzünk sütőpapírt. Kenjük be olvasztott vajjal a sütőpapírt, majd készítsünk hajtást a két papírt összefogva, azok közepére. Ez azért lényeges, mert a szabadulni kívánó gőznek szüksége lesz terepre. Terítsük vajas oldalával a tészta felé, majd madzaggal rögzítsük oda. Kis fület is hajthatunk rá, hogy fakanalunkat tudjuk hova tűzni, ha ki kell emelni a vízből.
Lehet lustaság, de én sütőben készítem a gőzölt pudingot. Egy magas peremű tepsibe helyezem a pudingostálat, mellé forró vizet öntök, hogy kb. fél-háromnegyed oldalát ellepje a víz. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 2 - 2,5 óra hosszat hagyom fürdőzni. Ha kell, pótolom az elpárolgott vizet. Miután elkészült, óvatosan kiveszem a vízből a tálat és kifordítom tálaló edényre a gőzölt süteményt. Földi cseresznyével és krémsajttal kínálom. Mindenkinek egészségére.
Fotó: Borsos Betti
A sorozat további részei:
Fekete Szilvi
Simon Orsi
András