3 év angliai irodista lét után kicsivel több, mint fél éve Mexikó mellett döntöttünk. Egy korábbi, fantasztikus élménnyel teli mexikói vakáció és a mókuskerékből való kiszállás csalt vissza az országba, mégpedig a Karib-tenger menti Playa del Carmenre. Költözésünket 100%-ban pozitív változásnak éljük meg, így adott volt, hogy berendezkedésünk után megírjuk az Anglia vs. Mexikó cikkünket.
Egyértelmű, hogy itt Mexikóban minden más, mint előtte. Minden, amit megszoktunk, az nincs, és minden, amit nem szoktunk meg, van. Mások az emberek, ízek, illatok, kaják, szokások, a nyelv, az éghajlat és minden, ami körülöttünk van. A költözéssel megváltozott a teljes életmódunk és életminőségünk. Lehet, sőt tuti, hogy bolondok vagyunk kissé, de életünkben nem voltunk még ennyire boldogok, mint most. És annyira magunk alatt sem, mint itt néha, amikor nem tudjuk, hogy épp mi van.
Karrier vs. munkanélküliség, de szabadság
Anglia
Napi rutin: 8 óra irodai meló, szokásos, semmi extra, reggel be a munkahelyre, ülünk a négy fal között pár órát, az egyetlen napközbeni mozgás az, ha felállunk és kimegyünk a konyhába vízért, vagy épp meetingre igyekszünk. Esténként elcipelem magam edzésre, Ádám, a párom, túlóra után hazaérve otthon punnyad a kanapén, én meg vele, amikor nem edzésen vagyok.
Hétvége: pihi, próbáljuk összekaparni magunkat, hogy hétfőn ismét munkába tudjunk állni.
Mexikó
Napi rutin: ilyen itt még nincs, helyette minden nap más. Hivatalosan munkanélküliek vagyunk, ami a legnagyobb királyság, mert most van időnk végre. Nem terheli le az agyunkat a mindennapi, már uncsi meló, meetingre járás, főnöknek megfelelés, karrier. Persze lelkileg fel kell dolgozni azt, hogy nem jön minden hónapban pénz a számlára.
Egy átlagos nap: reggel 8-kor kelek és átsétálok a napi edzésemre, a szomszédos parkba. Hogy hétköznap van is csak onnan tudom, hogy akkor van zumba. Utána hosszan reggelizés, kávézás és már jól is kezdődik kb. 11 körül a nap, aminek a további része mindig változó. Itt és most van időnk arra, hogy kitaláljuk, mivel szeretnénk igazán foglalkozni, és felépítsük a saját vállalkozásunkat.
Hétvége: olyan is van? Nekünk ugyanis minden nap hétvége jelenleg, és hétvégén is dolgozunk, ha kell, mert nem ez számít. Magunk osszuk be az időnket és nem hajtunk! Nagy különbség!
Étkezés, életmód
Anglia
Reggeli? Esélytelen volt a korai melóba rohanás miatt. Napközbeni étkezés szintén nem sok, maximum a számítógép előtt gyorsan bekapott szendvics (angoloknál másnak nem is nagyon van kultúrája). Szóval este, amikor hazaestünk, szinte bármit megettünk abból, amit elénk tettek, vagy amit mi dobtunk össze gyorsan. Mert Angliában a rendelős, házhoz szállítós kaja nemigen jön szóba. Baromi drága és rossz is. Az étterem nem olcsó és néhány kivétellel pocsék is. Így aztán esti program volt a közös főzőcske borozgatással és nassolással, csak hogy jobban bírjuk a hétköznapokat. Mert a csokik és édességek Angliában szuper jók, olcsók és finomak. És ez a gyors megoldás is, hogy egy kis cukorlökethez juttassuk a testünket. Na meg az állandó hideg miatt sokat is ettünk, hajlamosak voltunk túlenni magunkat.
Mexikó
Állandó meleg van, ezért a testünknek nem kell annyi energia már csak arra is, hogy fenntartsuk a testhőmérsékletünket. Kvázi kevesebbet eszünk. Szoktunk is viccelődni, hogy mi így vagyunk fényevők! Édességet szinte semmit nem fogyasztunk. Itt nincs is jó minőségű csoki és édesség. Mindez annak ellenére, hogy elvileg Mexikó kakaóültetvényekkel rendelkező ország. Ami van is, az drága és iszonyú kicsi a kínálat. Édesség helyett itt vannak a finomabbnál finomabb gyümölcsök. Szerencsére a korábban szinte elérhetetlennek tűnőeket (mangó, ananász stb.) itt olcsón beszerezhetjük.
Sokszor rendelünk, elvitelre kérünk ételeket. Itt olcsó a munkaerő és az alapanyag, ezért az ételek is olcsóak, egyszerűek és finomak. Főzni is szoktunk néha, de a meleg miatt nem sűrűn. Igyekszünk mostanában mégis ráállni, mert főzéssel tényleg olcsón ki lehet hozni a napi étkezéseket. Ha nekiállunk, olyan magyar ízek is születnek, mint például a jó öreg paprikás krumpli megspékelve kaktusz salátával. Na igen, ilyen amikor két kultúra találkozik a tányéron. Mexikói ételekről és, hogy miket eszünk errefele, itt írtam már hosszabban.
Ruhatár, bútorok, pipere stb. - Materializmus
Anglia
Szokásos. Minden hónapban jött a fizu, amit persze nem volt gond elkölteni. Ami megtetszett, megvettük. Szerettük, ha szép a ház, dekoráltuk, csinosítgattuk. A szekrény tele ruhákkal, cipőkkel. A hűtő tele kajával. Kisebb világvégét is túléltünk volna a spájzban raktározott készleteinkkel. Ha valaminek jó volt a minősége és megérte megvenni, mi meg is vettük (persze nem a 100. pár cipőt).
Mexikó
Mexikóba fejenként egy nagy bőröndnyi cuccal jöttünk. Nincs magassarkúm, nincsenek felsőim minden lehetséges színben. És ami van is, azt legtöbbször kézzel mosom, mert nem merem mosodába beadni. Mosógép? Ilyen luxus cikkünk most nincs. Túl sok mindent azóta se vettünk, nem is éri meg a vacak minőség miatt. Hippisedünk, ahogyan a cuccaink is a sok használattól. A hűtőben is csak 1-2 napra elegendő kaja van. A spájz egy darab polcból áll. De ez most pont elég.
A házunk teljesen be van rendezve. Nem mi rendeztük be, nem a mi ízlésünk szerint, nem a mi csecsebecséinkkel. Még ha nem is tetszik minden, bár nehezen, de ma már elfogadtam, hogy ez így jó. Végül is kit érdekel, hogy felemás narancssárga műanyag tányérokból eszünk és nincs két egyforma poharunk. A lényeg, hogy eszünk. Ez ezzel az életstílussal jár most. A szabadság ára. Fel kell dolgozni, meg kell vele barátkozni és elfogadni. Vagy elmenni. Nem lesz ez így állandóan, de most ez van.
Olyanok vagyunk, mint a diákok. Kevés pénzből élünk, de boldogok vagyunk. Ezt elfogadni pedig egy folyamat. Ádám laza, sose volt materialista. Neki ez abszolút nem okoz gondot. Nekem néha nehéz feldolgozni, de olyankor kimegyek a tengerpartra, leülök és elgondolkozok, hogy mégiscsak itt vagyok. A materializmus nem minden, csak ez folyik mindenhonnan, ezért nehéz nem így gondolni.
Szórakozás
Anglia
Hmm...ritkán mentünk el szórakozni. Angliában ez nagyon drága volt, és időnk vagy kedvünk sem nagyon maradt rá. A munka úgy leszívott, hogy sokszor erőnk sem volt semmire.
Túl sok társaságunk, barátunk nem is volt. Az angolok nem a barátkozásról híresek. Angliában szerzett barátainkat azóta is imádjuk, és ők nem angolok.
A szórakozás az volt, amikor időnként elmentünk moziba, vagy ritkán bebicikliztünk a városba, beültünk a kedvenc, olcsó kis pubunkba és hamburgert ettünk sült krumplival. Másik szórakozásunk a vásárlás volt, amíg meg nem untam. Igen, ezt is meg lehet unni, én sem hittem előtte. Angliában ez normális. Külön program a shoppingolás.
Mexikó
Minden nap szórakozás (lehetne), ahhoz képest, hogy melóban vagyunk. Ha szórakozunk, akkor az tuti buli és felpörgeti az adrenalint, boldogság van, minden, amit eddig is szerettünk volna. Viszont itt is vannak napok, amikor hiába minden adott ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, egyszerűen nem tesszük, csak punnyadunk a kanapén. Mert túl meleg van, vagy mert egyszerűen depisek vagyunk, hogy hogyan is továbbb. Aztán mindig összeszedjük magunkat, vagy történik valami, ami kirángat.
Már itt élni is szórakozás számunkra, annyira más. Na meg Latin-Amerikában nehéz magányosnak lenni, nem is hagyják. Mindenki barátkozik, errefele könnyű ismerkedni. Sok buliba, kültéri programra hívnak, legyen az sörözgetés a szomszéddal vagy labdázás lenn a parton. Kedvencem a medencés parti, amikor elmegyünk valamelyik haverhoz, akiknek a lakásához tartozik közösségi medence, és csobbanunk, mint a filmekben. Néha szinte nem tűnik valóságnak, hogy itt vagyunk, és kedd délután a medencében úszkálunk.
Itt Playán rengeteg lehetőség van a szórakozásra. Ha van pénzünk akkor is, ha nincs túl sok, akkor is. Rengeteg cenote van, mindenféle szigetek, maja romok, na és persze itt a Karib-tenger, ha épp nagyon nincs mit tenni. Este szinte mindig van élőzene valamelyik bárban, ezek elé le lehet telepedni, hallgatni a tenger morajlását és a homokban ülve élvezni az otthonról hozott sört. És ami a legjobb, hogy itt Playán minden közel van. Már 15 perc alatt a tengerparton lehetünk és sétálhatunk.
Új környezetbe kerülsz, és ezt a tested is érzi
Minden költözés, új környezet hatással van ránk, testünkre és lelkünkre. Magyarországon úgy nőttünk fel, hogy vannak évszakok. Megszoktuk, hogy van nyarunk és telünk. Akkor még nem tudtam, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy egyik végletnek sem vagyunk állandóan kitéve. Aztán Angliában megtapasztaltuk az állandóan nyirkos, hideg levegőt, Mexikóban pedig sikerült megtalálni ennek teljes ellentétét, az örök nyarat.
Anglia
Az Angliában töltött évek alatt a bőröm ment tönkre. Nem is hittem, milyen fontos a napfény a testünknek. A pár évnyi napfény megvonás amellett, hogy szép fehérré változtatta bőrünket, pattanásokat is eredményezett, hiszen bőrünk nem lélegzett eleget.
Mexikó
Mexikóban, bár szépen színt váltottunk, a legnagyobb probléma a durva hajhullás. Ha nem akarunk csatakosan, izzadtan ránk tapadt hajat, akkor összekötjük, fonjuk. Az állandó fonás, a párás levegő és a sós víz viszont hajhullással jár. Pozitív változás azonban az izzadság szagtalanodása (miután hozzászokik az ember a trópusi éghajlathoz, már nem lesz különösebb szaga az izzadságnak), az állandó barnaság és a kevesebb evésnek hála, a karcsúság.
Elköltöztünk és tényleg változtunk. Lazábbak vagyunk. Nem stresszelünk. Fiatalok vagyunk, mert úgy élünk, mint a fiatalok. Boldogok vagyunk.
Mexikó, szerelem, boldogság(Fotó: Székely Gábor)
Eddig ezt kaptuk Mexikótól, és köszönjük, nagyon élvezzük a váltást! Ugyanakkor nem felejtünk el Anglia, hiszen 3 évig biztonságos otthonunk voltál, az ott töltött évek és a tapasztalatok pedig mindenképp kellettek ahhoz, hogy most itt lehetünk, és egy másfajta életet is kipróbálhatunk.
Fodor Andi
Mexikó, Playa del Carmen
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!
Annika Bjørn
Fodor Andi 
Vendégszerző