Pisából indult a repülőnk Palermóba, hajnalok hajnalán. Kb. 70-80 perc volt az út. Itt, Massában akkor már azért érződött a szeptember. Na nem úgy mint otthon, mert még vígan jártunk minden nap a tengerpartra, de azért este és kora reggel már hűvös(ke) volt. Palermo azonban nagyon délen van, így én és M. megérkeztünk a 32-33 fokba. Éljen!
Az első vicces sztori: a reptéri buszt keresve egyszer csak egy hangos taxis kezdett el minket terelgetni, pár másik emberrel együtt: "uno… due... tre…gyerünk te is, te is!" Mint kiderült, van egy kis hat személyes busza, és azt akarta megtölteni utassal. Én először gyanakodtam, hogy le akar húzni a taxis (mégiscsak a maffia földjén vagyunk, meg alapból hozom otthonról ezt a parázást), de 50 eurócenttel volt csak drágább, mint a busz. Igazán megérte az árát, ugyanis a városba menet végig sztorizott az öreg, volt szájtszíingtúr, szaftos sztorimesélés, úgyhogy elnéztem neki, hogy engem hetedikként ültetett be a hat személyes taxiba.Tőle kaptunk egy jó tippet, hogy hol lehet jót reggelizni, mivel ekkor még csak reggel kilenc volt.
Na ez a büfé! (Igen megint kaja-áradozás következik, és lesz is még sok.)
Elsőre egy teljesen sima pályaudvar melletti büfének tűnt. Otthon is vannak ilyenek. Miss Ursula, alias unott aggszűz a pult mögött, vékony középkorú pingvin-típusú pincér, szocreál berendezés. Annyi a különbség, hogy itt az emberek megbíznak egymásban, és Olaszországban többnyire utólag kell mindenhol fizetni - bemondásra. Középen volt a kassza, pont úgy, mint a régi mozikban a jegypénztárak. Alumínium asztalok, és sok-sok idős bácsi kávét szürcsölgetve újságot olvasott a pultnál.
Na de ez Olaszország, még ha a legdélebb része is: isteniek az ételek. Sőt, a meleg napos éghajlat miatt sokan állítják, hogy Szicíliában a legfinomabb a kaja.
Ami nekem a legjobban tetszett, hogy itt reggelire nem csak édes sütemény van, hanem sós is. M. egy Íris nevű édességet evett, ami tulajdonképpen egy rántott rikotta bomba, én pedig egy giga rántott gombócot, parajjal, sonkával és sós rikottával. Reggelire elég ütős, de isteni! Plusz kávé, cappuccino. Mindez baromi olcsón.
"Nem, máshogy mondom: Palermo I-S-Z-O-N-Y-A-T olcsó!"
Ezután lecuccoltunk a közeli hotelünkbe, és irány várost nézni.
Érdekes egy hely ez, ugyanis kikötőváros. És ezt a szó legszorosabb értelmében kell venni. Már ami a sztereotípiákat illeti: ezerféle nemzet fiai, lányai, piac, piac és piac, üzletek, árusok, zaj, kosz, bűz. Tiszta India. Én nagyon élveztem ezt a nyüzsgő várost. Bárhova mentünk, mindenhol árusokba és piacba botlottunk. Minden utca másra van szakosodva: ékszer utca, bringa utca, függönykarnis utca, fodrász utca, könyv utca, majd egy kis halpiac, zöldségpiac, fűszerpiac, ruhapiac, végül arabok, indiaiak, afrikaiak, kínaiak, pakisztániak, olaszok, mindenki különböző nemzetből. Akkora volt a választék, hogy akkor kellett rájönnöm, amikor hazajöttünk, hogy alig vettünk valamit. Annyi minden volt, hogy nem tudtam választani, és nem akartam minden pénzünket elkölteni az első napon.
A halpiacon mindenféle különleges frissen fogott hal. A horgászok horgászbottal a kezükben hozták a friss fogást. Óriás kardhal, rákok, polipok, kagylók jégre kipakolva, ami a nagy melegben persze a lábunk alá olvadt az útra.
(Fotó: Zsák Kata)
(Fotó: Zsák Kata)
Halszag, árusok kiabálása, bringások, vevők, helyiek, turisták, tiszta őrület! Mindenféle érdekes zöldség, gyümölcs: giga tökök, füge, kaktusz gyümölcse (indiai füge), szárított paradicsom, olajbogyó, kapribogyó, curry, őrölt bors halmok a kis sikátorok között.
(Fotó: Zsák Kata)
(Fotó: Zsák Kata)
Elég szegény ez a környék. Lepukkant házak, piszok, ócska autók, omladozó házfalak.
De hangulata az van! Imádtam!
(Fotó: Zsák Kata)
Ebédelni visszamentünk a kis büfébe, a vasúthoz. Én a helyi specialitást ettem: Arancina – ez rántott rizsgombóc sonkával, gombával vagy raguval. Egyet ettem csak, de majd kipukkadtam. M. spagettit olajjal, fokhagymával és erős paprikával. Ezt hallottam már korábban is, de nekem annyira semmilyennek tűnt. Ennek ellenére nagyon finom! (Recept itt: Spaghetti aglio olio – a Toszkán konyha egyszerűsége)
Desszertnek a szintén helyi cassata, ami édes rikotta marcipánnal, csokidarabokkal és koktélcseresznyével a tetején. Édes, mint a fene, de nagyon finom. És zöld.
(Fotó: Zsák Kata)
Utána megpróbáltunk kikászálódni a piacrengetegből, hogy megnézzük a nevezetességeket: például Európa harmadik legnagyobb operáját...
(Fotó: Zsák Kata)
...a várat, a dómot (keleti stílusú épület, tisztára mint Törökországban).
(Fotó: Zsák Kata)
Itt láttunk egy tollas fejdíszű katonát, aki a legrégebbi katonai alakulat tagja: Bersagliere a nevük.(És szerintem nagyon viccesen mutatnak.)
(Fotó: Zsák Kata)
Megnéztük még a híres szökőkutat: a Piazza Pretorián. Ezt - mint a taxisofőrtől megtudtuk - a szégyen terének is hívják. Eredetileg a művész Firenzébe tervezte a szökőkutat, de egy gazdag szicíliai dupla áron megvette tőle, így ő nem habozott és eladta a szigetre. Igen ám, csak a szökőkút közepén lévő legnagyobb szobor az egyik olasz nimfomán „hölgyet” ábrázolta egy lóval... A tér pedig egy templom előtt van... Szicília pedig extrán vallásos... Így minden reggel a szegény apácák, szemüket lesütve kimentek letakarni a szégyenteljes alkotást. És ez így ment napokon, heteken és hónapokon át, míg végül kicserélték a szobrot. Az eredeti most valahol egy pincében várja a szebb napokat.
(Fotó: Zsák Kata)
(Fotó: Zsák Kata)
A téren található még az önkormányzat is, ahova szintén bemehettünk. Csodaszép fakazettás mennyezetek, stukkók, régi feliratok és festmények.
(Fotó: Zsák Kata)
Közben találtunk két csodaszép parkot is. Az egyikben pálmafák, a másikban ősi hatalmas fák. Egy kis pihenés a városnézés közben, az árnyékban ránk fért.
Egy másik remek hűsítő a granita, ami egyfajta jégkása. Csakhogy itt jégkásából és frissen facsart citromból vagy narancsból készítik. Semmi köze a szirupos jégkásához. Hideg, savanykás és nagyon frissíő.
Ezután elmentünk megnézni az éjszakai életet: követtük a fiatalokat, és szerencsénkre megtaláltuk az egyik legjobb helyet Palermóban. Ez az egyik kis utca, ahol napközben piac van, és a hallében tapicskoltunk. Este itt bárok nyitnak ki, kifelé fordított hangszórókkal, mindenféle fiatallal, és baromi olcsó piával. Tényleg mindenféle ember: csinicsajszi magassarkúban, raszták, punkok, öltönyösök. Mind állnak a hallében az utcán, a bár előtt és élvezik az estét. Black label whiskey egy euró, koktél két euró.
És itt a streetfood tényleg streetfood! Esténként különböző helyeken kitesznek egy asztalt vagy egy deszkalapot és ott készítik a különböző szendvicseket, ételeket. Ugyan azt nem tudom, hogy ez mennyire higiénikus, de nagyon finom! (Katának nagyjából minden ízlik - a szerk.)
Ezután irány aludni, mert másnap koránkelés volt! De ez már a második rész eleje igazából.
A sorozat további részei:
Laslavic Tímea
Mihálydeák Rita
Gyovai Helén