A hétvégén augusztus 15., ami Olaszországban Ferragosto napja és ez számomra a legkedvesebb olasz ünnep. Gyökerei Augustus császár korára nyúlnak vissza. Ő vezette be, és akkor még feriae Augusti (Augustus pihenője) volt a neve, és a betakarítási munkák első időszakának végét jelentette. Ez politikai kampánylépésnek sem volt utolsó, hiszen a nép nyilván boldogan fogadta, hogy miután kiverejtékezte magát a földeken, megpihenhetett, és a"kenyeret és cirkuszt" jegyében lóversenyeken és egyéb ünnepségeken vezethette le a feszültséget.
A VII. századtól a katolikus egyház is rátette a kezét augusztus 15-re, ekkor ünneplik Mária mennybemenetelét, más néven Nagyboldogasszony napját, úgyhogy Olaszországban Ferragostokor kellemesen keveredik egymással a profán és a vallási, mindenféle világi bulik és grillezések előtt elmehetünk misére, utána meg rácsodálkozhatunk egy körmenetre akár.
Az a hagyomány, hogy Ferragostókor az olasz kimozdul, és ezen a héten megy nyaralni, az a fasizmus idején szilárdult meg, amikoris a rezsim olcsó kirándulasokat, kedvezményes vonatokat (i treni di ferragosto – a ferragostói vonat) szervezett, hogy a nép egyszerű gyermekei is eljuthassanak a városokba/tengerpartra/hegyekbe.
Manapság a ferragostói hét az, amikor leáll Olaszország, és tombol a hedonizmus. A keményen dolgozó kisemberek szabadságra mennek, már az azt megelőző pénteken bedugulnak az autópályák, mindenki a tengerpart vagy a hegyek felé veszi az irányt, és ha a csillagok katasztrofális együttállásából fakadóan elintéznivalónk akadna ezen a héten, akkor készíthetjük az éjjeliszekrényre a nyugtatót, mert senki nem elérhető, és semmilyen hivatal nem dolgozik (vagy ha igen, az nagyon jelképes). Akik valamilyen csoda folytán mégsem vízparton égetik magukat, és a vakáción már túlvannak, vagy még nem indultak el, azok minimum egy nagy családi dzsemborit tartanak kötelező grillezéssel vagy piknikkel.
A városok kiürülnek, legalábbis a városlakók távoznak, maradnak a turisták, és még a legapróbb faluban is van valami kirakodóvásár/táncos mulatság/vurstli.
Hol van már az a megboldogult diktatúra, amikor olcsón lehetett kirándulni augusztus közepén? Az árak a csillagokban, szállást találni az utolsó pillanatban csak a gatyánk beáldozásával lehet, hiszen bár már nem az agrárium a fő gazdasági ágazat, és jóval többen izzadnak futószalag mellett, mint kombájnok fedélzetén, azért a legtöbb cég ezen a héten tart kötelező zárást, és ezért az olaszok nagy többsége ilyenkor veszi a vízpart felé az irányt. Ha GPS-ünk X órában állapítja meg utunk hosszát, nyugodtan adjunk hozzá még egy párat, nem leszünk magányosak az utakon, lesz alkalmunk ismerkedni a forgalom többi résztvevőjével. Idén ráadásul 2012. óta először változik pozitívan a tengerpartra utazó olaszok száma, régiónként eltérően, de 5-30%-al többen utaznak, mint az előző években, a legnagyobb növekedés Campania és Szicília strandjain tapasztalható.
Akármerre is járunk Olaszországban, bizonyosan találunk magunknak valami pompás kis programot: Rómában több múzeum is rendkívüli nyitvartással kedveskedik, a Comói-tavon és Positanóban éjszakai lámpás csónakfelvonulással ünnepelnek, a Garda-tónál borfesztiválozhatunk. Viareggióban éjszakai karnevál vár. A sor végtelen, és tényleg amerre csak járunk valami buliba akadunk, de ha nem tervezzük túl, az sem gond, egy tengerparti éjszakai piknik is maradandó élmény lehet, ha közben a fejünk felett durrogtatják a tüzijátékot, úgyhogy ferragostóra fel!
Akit nem a tengerparti tespedés közepette ér augusztus 15. , az jobban teszi, ha jó előre leadja a rendelést a hentesnél, megveszi a brikettet, behűti a szeszt. A lányok végre hátradőlnek, a fiúk pedig gyakori poháremelgetés mellett forgathatják a húsokat a grillen, és veszhetnek össze halálosan azon, hogy ha füstöl, akkor vajon tisztességesen átsült-e már, vagy redukálják-e faszénné végleg az oldalast. Kicsit izgulunk is emiatt, mert ilyen meleg nyarunk már jó régen nem volt, de pont most hétvégére jósolnak égszakadást és földindulást az okosok, imádkozzunk, hogy nehogy eloltsa a parazsat a vihar!
"Buon Ferragosto!"