Irány Andalúzia!

Irány Andalúzia!
7 perc

Régóta vágyott úti célom volt Andalúzia. Először diákként a granadai Alhambra vonzott és Córdoba. Később Picasso miatt Málaga. Aztán egy olasz barátnőm említette Ronda városát, jót mosolyogtam a nevén, míg rá nem kerestem az interneten – rögtön felkerült a listára. Sevilla városáról sokáig csak Makovecz világkiállítási épülete jutott eszembe. Később Sevilla mint kötelező látnivaló, az időpontot határozta meg. Mivel tudtam, hogy ott nyáron szinte elviselhetetlen a kánikula, ezért eldöntöttem, hogy májusban utaznék. Ez aztán hosszú évekig nem valósult meg. Majd színre lépett a következő motiváció: a nyelvtanulás. Az is előfordult, hogy utazás helyett csak egy Andalucía, spanyol nyelvű útikönyvvel kellett megelégednem.


A listám közben egyre bővült, de azt is tudtam, hogy nem lehet egyszerre mindent. Az utazásaim során már megtanultam, ami esetleg kimarad, nem szalad el és megmarad mint motiváció a visszatérésre. Így a válogatás során Cádiz és Córdoba esett ki a tervből. Maradt a Málaga - Granada - Sevilla - Jerez - Ronda - Málaga körutazás.

Túlszervezni nem szoktam a programot, de a repjegy és a szállás foglalása a minimum számomra. Illetve sokaktól hallottam már, hogy az Alhambrába hetekkel előre meg kell venni a belépőt, különben elfogy. Az első része persze simán ment, figyeltem a repülőjegyeket és le is csaptam egy elég kedvező lehetőségre. Szállást is találtam megfelelőt, jó gyakorlásnak bizonyult a sok spanyol levelezés.

Az első nehézség az Alhambra esetében adódott. A hitelkártyámmal addig mindent ki tudtam fizetni, az Alhambra jegyértékesítő rendszere viszont nem tartotta elég hitelesnek. Mivel egy héttel az indulás előtt már csak egyetlen időpontra (és az is csak idegenvezetéssel) maradt elérhető jegy, gyorsan kellett cselekednem. Szerencsére a szállásadóm volt annyira kedves és megvette a jegyet.

Hogy nagyjából képben legyek, mennyiből lehet összehozni ezt a kiruccanást, előzetesen még tájékozódtam a helyi közlekedésről a neten. Találtam is egy busz társaságot, ahol megláttam egy 5 eurós buszjegyet Granada Sevilla között (250 km). Ez töredéke összegbe került, mint a vonat, de még a telekocsis utaknál is jóval olcsóbb. Gondoltam, kipróbálom és megveszem. Természetesen raktak kezelési költséget a jegy árára, de még így is megérte. És láss csodát, nem működött a hitelkártyás vásárlás. Írtam nekik egy emailt, amire rögtön válaszoltak, hogy csak a paypal működik (ami nekem nincs). Csak tudnám, hogy akkor minek szerepel a bankkártyás fizetés a lehetőségek között? De ezt jelnek tekintettem és előzetesen nem vettem semmilyen jegyet. 


Nos akkor induljunk.

Granada, a listám legfontosabb eleme. A két célom: látni a várost és nyelviskolába menni. 

Granada (Fotó: Rabóczi Erika)

Figyelmeztettek, hogy a város fölé emelkedő Sierra Nevada miatt itt hűvösebb az éghajlat, a reggel 5 fok, este 30 fok közötti különbséget nem egyszerű megszokni. Mindenesetre Granada és az Alhambra csodálatos. Látni kell! Ami meglepetésként ért, az a városban élők mentalitása. A paletta elég színes: egyetemisták, raszta hajú, általában 2-3-4 kutyával sétáló vagy utcán üldögélő fiatalok, akik estére utcazenészekké válnak, aztán történelménél fogva rengeteg arab árus és persze turista. Esetleg még spanyol lakosság is akad a városban. De jellemző, hogy mindenki békén hagy mindenkit. A helyiek nyugodtak és segítőkészek. Az utcán üldögélők nem jönnek oda 2 percenként koldulni. Az arab árusok nem rámenősek: ha megnézek egy árut és azt mondom, hogy köszönöm szépen, viszlát és tovább indulok, akkor szépen elköszön. Mindez nagyon tetszett.

Alhambra, Granada (Fotó: Rabóczi Erika)

Időnként a spanyol gazdaság helyzetén is elgondolkodtam. Néha a saját pénztárcájuk ellenségének éreztem őket. A legtöbb bolton nem láttam kiírva nyitvatartási időt és persze a szieszta egy elég rugalmasan kezelt időtartam. 12-18 óra között bármikor lehet. És bizony nincsenek nyitva annyival tovább, sőt meglehetősen hamar zárnak. A kedvencem az egyetemi könyvesbolt volt Granadában, már a bejáratot zárta a tulajdonos, amikor még 20 percig nyitva kellett volna lennie. Persze megmagyarázta, hogy ez így rendben van. A belvárosában például a legtöbb élelmiszerbolt este 9 körül zár. Akadt olyan is, ami a szieszta után 18:00-20:30 között kellett volna nyitva tartania, de 19 órakor zárva találtam. Mivel én csak utazok, jót mosolyogtam ezen, de hogy a helyiek hogyan oldják meg a mindennapi életet, az már egy másik kérdés.


Utazásom következő állomása Sevilla. 4 nap alatt kényelmesen bejárható. Az első utam az impozáns Plaza España-ra vezetett. A gazdagon díszített csempékkel borított falak és hidak ezernyi apró részletet rejtenek, amiket végignézni akár órákig is eltarthat. Másnap a turisztikai irodába a térképmániám miatt mentem, de mindenkinek érdemes felkeresnie, mert adnak egy nagyon jó listát a látnivalókról, azok címével, illetve nyitvatartásukkal és azokkal az időpontokkal, amikor ingyenes a belépés. Nagyon ajánlott a sevillai Alcázar (Királyi Palota), hasonlít is, ugyanakkor mégis  más, mint az Alhambra. 

Sevilla (Fotó: Rabóczi Erika)

Szinte az összes helyi utazást telekocsival oldottam meg, ami egészen jól működik. A 10 perc késés tökéletesen pontosnak számít az andalúzoknál…, de hát nem vagyok svájci óramű, ez teljesen belefért. Kellemes élménynek és nagyon jó nyelvgyakorlásnak bizonyult ez a típusú utazás. Az alapvető, hogy az andalúzok kissé lustán beszélnek spanyolul, elharapják a szavak jó részét, az egyik kedvenc szavam pl. a „feibu”, ami a facebook szeretett volna lenni. Ehhez csatlakozott még az utastársaim sokszínű dialektusa és akcentusa, utaztam bolíviaival, guatemalaival, osztrákkal és firenzei olaszokkal.


Kevésbé jó élménnyé vált Jerez de la Frontera. A városban mint látnivaló, az Alcázar (Királyi Palota) felújítás miatt zárva volt, persze csak kényelmesen, valódi munkálatokat nem láttam. A hatalmas Katedrálist szintén zárva találtam. Magyarként sokszor elégedetlenkedünk a közlekedéssel kapcsolatban, de mit szólnánk egy olyan buszpénztár nyitvatartáshoz, mint amit Jerezben tapasztaltam: 7:45-9:45 / 10:30-13:00 / 16:30-17 óráig. Buszjegy automata hírből sem létezik. A zárás idejére megadott telefonszámot nem veszik fel. A pályaudvaron a kijelző nem működik, hangosbemondó nincs. A buszok természetesen késnek. Hozzáteszem ez a város hosszú évek óta ad otthont a MotoGP egyik futamának. Mivel ez egy világbajnokság, komolyabb infrastruktúrára számítottam.

Jerez de la Frontera (Fotó: Rabóczi Erika)

Ronda szép! A tériszonyosoknak kevésbé ajánlott teraszokról egészen elképesztő tájat láthatunk, amit talán semmilyen fotó nem ad vissza igazán. „Balcón del coño” - mondják a helyiek, amit nyomdafestéket tűrően nehéz lenne lefordítani, mindenesetre arra utal, hogy a teraszok korlátaihoz közel lépve, meglátva a körülbelül 150 méteres függőleges mélységet, szinte mindenkinek valami vulgáris szalad ki a száján. A kéthetes kirándulásom vége felé ez a fantasztikus táj igazi merengést, feltöltődést és összegzést nyújtott.

Ronda (Fotó: Rabóczi Erika)

Az andalúzok mentalitását összességében szimpatikusnak találtam, bár akadt, aki apróságokon vérig sértődött, vagy elég heves stílusban adta elő, hogy csak neki lehet igaza - ilyen esetben hiába minden érv, nem lehet meggyőzni, hogy az éremnek másik oldala is létezik. Mivel az ember utazik és nem vitatkozni ment oda, jobb ráhagyni. Szerencsére ez a típus a ritkább és általában segítőkészek, bár legyintenek arra, ha valami nem működik. Tipikus példa a málagai reptéri busz közlekedése: a pályaudvaron lévő információs iroda ablakán egymás fölé ragasztva két különböző menetrend, majd egy harmadik szerint közlekednek a buszok. Természetesen az itt dolgozók is tartanak sziesztát. Amikor éppen ott találtam őket, jeleztem nekik, hogy az a két menetrend nem stimmel. Először nem is értette a problémámat. Ki kellene cserélni azt, amit kiraktak - mondtam. Nagy nehezen felfogta és legyintett rá - Ja, ok és visszatette ugyanazt. Végülis ő nyugodtan alszik, attól még, hogy valaki lekési a buszt emiatt.


Málaga szép keretet adott ennek a körutazásnak és a listámon egyetlen tengerparttal rendelkező város volt (ld. kiemelt kép fent). Igaz az utolsó napi strandolás elmaradt, mivel 20 fokra hűlt a levegő és erős szél támadt, ami végül záporral társult. Ami meglepett, hogy a part közelében található 15 emeletes 4 csillagos elegáns hotel tetőteraszán lévő bárba fel lehet menni csak nézelődni, fotózni is. Nem érdemes kihagyni, mert innen a kilátás minden irányban csodálatos: a tengerpart, a kikötő, az óriáskerék, aztán felülnézetben a Katedrális és a Fellegvár.

Andalúzia pedig még ezen kívül is ezernyi csodát rejt még. 


Rabóczi Erika

Németország


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!