Szicíliai kalandok - Egy maffiaváros, a Török lépcső és Agrigento

Szicíliai kalandok - Egy maffiaváros, a Török lépcső és Agrigento
5 perc

Hol is hagytuk abba? Ja, igen. Szicília első természetvédelmi területénél. A Parco dello Zingaro után pedig most jöjjön az a bizonyos másik történet. Zsák Kata szicíliai kalandjai folytatódnak.



Elindultunk Agrigento felé.
Útközben bementünk meglátogatni M. nagynénjét az egyik városban. Itt egy kávé mellett mesélt kicsit a maffiáról: régen ez a város turistaközpont volt a csodaszép tengerpartja miatt, ám a maffia elkezdett üzletelni a városban, így zavaróvá vált a sok ember. Majd, mily meglepő, egyszer csak eltörött a szennyvízvezeték, így a mocskos víz mind a tengerbe ömlött. Lezárták a partot, turisták el, maffia be.

Azóta sem javították meg a vezetéket, és gyakran látni lámpa nélküli autókat az éjszaka közepén várakozni, üzletelni. Azt beszélik, az egyik maffiafőnök is itt él, és a számtalan plasztikai műtét után lehetetlen felismerni. Szegény nagynéni eléggé el volt keseredve ezek miatt.

Egyébként ez nagyon érdekes Szicíliában, hogy bármerre is mentünk este, szinte sehol se volt közvilágítás. Teljes sötétségben kanyarog az ember a kihalt sivatagos tájon. Elég nyomasztó és veszélyes is.
A közlekedés alapvetően borzasztó Szicíliában. Az egyik szállásunkon mondták, hogy számoljunk kb. négyszer annyi időt az utazásra, mint ami gondolnánk. Ez tényleg így volt: amit meg lehetett volna tenni egy-másfél óra alatt, az 4 óra lett. Ez köszönhető a rossz minőségű utaknak, a szerpentineknek, az őrült sofőröknek, a kamionoknak, útfelújításoknak…

Még otthon nézegettünk képeket Szicíliáról, keresgéltük mit érdemes megnézni, és teljesen véletlenül találtunk egy képet: Scala dei Turchi, azaz Török lépcső. Ez a kép olyan gyönyörű volt, hogy Agrigento előtt elmentünk ide. Ez egy hófehér szikla a tengerpartján. Ez így nem hangzik túl izgalmasan, de az egyik legszebb hely, ahol jártam. A vakító fehér lépcsőzetesre koptatott szikla, a türkizkék tenger és a karamella színű homok. Az meg egy külön pozitívum, hogy a fehér kő úgy vetíti a napot, mint egy szoláriumban.
Itt elég sok időt eltöltöttünk és szerencsénkre, mivel szeptember volt, alig voltak turisták. Ez igaz az összes városra, ahol voltunk. A lépcső túloldalán le lehet mászni egy öbölbe, ami tökéletes egy kis pihenésre, fürdőzésre.

(Fotó: Zsák Kata)

(Fotó: Zsák Kata)

(Fotó: Zsák Kata)

Ezután nagy nehezen továbbindultunk, végre tényleg Agrigentóba.
Itt először megnéztük a Templomok Völgyét. Ez a világ második legjobban megmaradt ókori görög települése. Hihetetlen érzés a hatalmas görög templomok, oszlopok és romok között sétálni az olajfák alatt. A háttérben a tenger és a lépcsőzetesen a hegyre épült város. Ha valahol, itt igazán megérint a történelem!

(Fotó: Zsák Kata)

(Fotó: Zsák Kata)

(Fotó: Zsák Kata)

Még itthon szintén a neten böngészve láttam az egyik rom előtt egy nagy bronzfej szobrot, és végig azt kerestem, de nem találtam meg. Az egyik templom előtt volt ugyan egy bronzszobor, de a fejet nem találtam. Itthon utána néztem és kiderült, hogy ez egy modern lengyel szobrász alkotása, és időközönként kicserélik a szobrokat, mindig más más szobra látható mintegy folyamatos kiállításként. Jól néz ki, de kicsit csalódás volt rádöbbenni, hogy 2003-ban készült a szobor és nem ókori…

Ez volt látható amikor én voltam (Fotó: Zsák Kata)

A hostelünkbe érve a tulaj ajánlott egy éttermet, így oda mentünk vacsorázni. Egy elég puccos étterem volt, hatalmas üvegablakkal, ahonnan látni az összes kivilágított ókori templomot. Meseszép! Viszont az egész esténkre rányomta a bélyegét, hogy M. véletlenül meghúzta a parkolóban az egyik kocsit. Először nem volt biztos, hogy ő volt, mert egy másik kocsi ott bénázott előtte, így ez külön nagyon idegesítő volt, hogy nem tudtuk ki is a"bűnös". Végül szerencsére az egészből nem lett semmi, de az esténket elrontotta... Olyannyira, hogy arra sem emlékszem mit ettünk.

(Fotók: Zsák Kata)

Másnap elmentünk körülnézni Agrigentóban. Rengeteg lépcső és kis sikátorok kanyarognak végig a hegyre épült városban, és mindenhonnan látni a tengert. Csodaszép város.

(Fotó: Zsák Kata)

(Fotó: Zsák Kata)

Felsétáltunk a város legmagasabb részén fekvő dómhoz is. Érdekesség, hogy a dómban van egy kőedény, ahova bárki bedobhat javaslatot a városvezetésnek. Bizonyos időközönként összegyűjtik, megnézik és a relevánsakat megpróbálják teljesíteni.

(Fotó: Zsák Kata)

Itt vannak a javaslatok a várovezetésnek (Fotó: Zsák Kata)

A város maga nagyon színes, a falak, lépcsők, és szinten minden tele van festve színes festményekkel, így még hangulatosabb a meredek sikátorokban sétálgatni.

(Fotó: Zsák Kata)

Innen elindultunk Siracusa felé és útközben megálltunk pár csodaszép kisvárosban. Folyt.köv.

A sorozat további részei: