Útikönyv nélkül Szicíliában

Ha Szicília, akkor mindenkinek a tengerpart jut róla eszébe! Pedig ez a hely jóval több mint tengerpart, éppen ezért szeretünk a szigeten barangolni és felfedezni olyan utakat, amelyeket egyetlen útikönyv tippjei közt sem találhatunk meg. Ezek a kirándulások szoktak a legizgalmasabbak lenni, tele meglepetéssel és nemvárt újdonságokkal.

Ilyenkor nem bízzuk magunkat sem térképre, sem mások tanácsaira! Éppen egy ilyen véletlennek köszönhetően fedeztük fel egy májusi vasárnap délután a lakhelyünktől mindössze 5 kilométerre ezt a csodálatos erdőt!

Hűsítő oázis(Fotó: Mihálydeák Rita)

Marsala városától keletre, a tengerparttól kissé távolabb egy egészen idilli világba csöppenhetünk a mesterségesen létrehozott kis erdőben.

Amikor odakint a napsugarak már erősen tűznek, jólesik rálelni egy fákkal dúsított, hűs szigetre, egy madárdallal és a természet hangjaival megspékelt kis oázisra.

A hely ideális piknikre, családi-baráti barbecuezásra, vagy csak egyik fa árnyékában való sziesztázásra.

Mi annyira megörültünk e felfedezésnek, hogy alkalmanként itt fogunk a nyári kánikula elől elbújni és reggelente kocogni.

A mesebeli erdőt Bosco Madonna Ciavolo-nak hívják.

Bosco Madonna Ciavolo(Fotó: Mihálydeák Rita)

Olaszul jól beszélőknek néhány hasznos információ itt is található.

A városból akár biciklivel is könnyen megközelíthető, aki pedig autóval érkezik annak érdemes beszereznie a hozzávalókat egy kiadós ebédhez, mert minden adott egy sütögetéshez: tűzifa és barbecue sütő teszi otthonossá a helyet!

Ha még ez sem elég, egy könyvvel a kezünkben relaxálhatunk mielőtt folytatnánk utunkat.

Itt megpihenhetünk az árnyékban(Fotó: Mihálydeák Rita)

Ilyen növényekkel is lehet az erdőben találkozni(Fotó: Mihálydeák Rita)

Barangolásunk közben a következő meglepetés a szőlőhegyekkel tarkított dombok között várt ránk. Egy újabb rejtélyes hely, egy titokzatos épület romjaival, amely hajdanán mezőgazdasági épület lehetett a körülötte levő néhány házzal együtt.

Egy elhagyatott gazdaság romjai(Fotó: Mihálydeák Rita)

Normális turista nem teszi be ide a lábát, hiszen minden romokban hever, de minket éppen ez vonzott: az ódon falak szinte meséltek nekünk. Persze bármelyik pillanatban ránk omolhatott volna egy tégla vagy egy gerenda, de ezt akkor sem hagyhattuk ki!

Közelebbről nézve az épület ablakait anno díszes stukkók dekorálták, tehát az itt élők valószínűleg nem voltak szegények.

A bejárat(Fotó: Mihálydeák Rita)

Mai állapotában kissé életveszélyes(Fotó: Mihálydeák Rita)

Sok ilyen romot találni szerte Szicíliában, ami elképesztő és egyben szomorú is, de ez adja meg a sziget báját. Amikor vezetés közben a búzatáblákkal tarkított mezők kellős közepén egy elhagyatott kis ház romjaira bukkanunk olyan érzésünk támad, mintha utaznánk az időben!

Szicília sosem okoz csalódást ezen a téren és ha tehetjük ezután is felkutatunk hasonló helyeket, ott ahol még a madár sem jár!

És a kilátás(Fotó: Mihálydeák Rita)