Az egész világon vannak kínai éttermek. A kínai konyha ismert, és elismert. Ha Magyarországon járok, óvatos vagyok velük. Rosszak a tapasztalataim sajnos. Legtöbbször tiltakozik a gyomrom az elfogyasztott étel miatt. Viszont ha itthon vagyok Ausztriában, szívesen járok kínaiba. A következőkben St. Pölten legjobb kínai étterméről lesz szó, amit magadtól úgysem találnál meg.
Elképesztő, hogy egy teljesen eldugott helyen lévő vendéglátóipari egység hogyan lehet ennyire forgalmas, és felkapott. Ez is azt bizonyítja, hogy ha valami jó, az előbb-utóbb utat tör magának, elterjed szájhagyomány útján is. Honlapja is csak azért van, hogy legyen. Aki csinálja, nem sokat konyít az online marketinghez. Egy dologra jó, hogy aki tudja, hogy a Stiegl-Insel-t keresi St. Pöltenben, az megtudja hozzá a címet is. Mert különben éhen marad...
Tages Menü a nyerő
Ausztriában igen elterjedt a 'Tages Menü' a kínai éttermekben. Ez azt jelenti, hogy az ember befizet 7,90 €-t hétköznap, szombat-vasárnap pedig 9,90 €-t, és annyit ehet, amennyi belé fér. Nekem azt mesélték, hogy ez Magyarországon nem annyira divat. (Pedig sok ilyen van, például a Trófea éttermek vagy a Wasabi sushizók- a szerk.) Hiába, mi magyarok szeretjük a potyázást. Ha lenne ilyen, képesek lennénk előtte koplalni, hogy minél többet tudjunk ott falni. A Stiegl Inselben is a legjobb választás a menü. 5-6 méter hosszan vannak a köretek, és a főételek a pultban, és egy másik ekkora pult az édességeké, és a szusié. Ebben az étteremben van ám igazi Wiener Schnitzel is, ami nem kimondottan kínai lelemény, igaz apróbb darabokra fel van szeletelve. Talán azért, hogy pálcikával is lehessen enni. Az édességek közül pedig, a szokásos licsi, és barackbefőtt, valamint a fagyi mellett nem hiányzik a tiramisu sem. És ez igazi tiramisu, nem valami elkínaiasodott változat. A személyzet több tagja is magyar. Van szakács is, és a felszolgálók között is több. Szóval a nyelvi akadály (nekünk) elhárítva. Sajnos azonban, különösen a hétvégén nem könnyű asztalt találni, mert szinte mindig telt ház van. Ez egyébként egyfajta biztosíték is arra, hogy az étel mindig friss. A legnagyobb veszély az, ha az ember társasággal megy ebédelni vagy vacsorázni, hogy túleszi magát. Ugyanis hol az egyik kel fel az asztaltól, és hoz magának valami új falatot, amit aztán a másik is meg akar kóstolni, hol meg fordítva.
Ajándék bor a vendégnek
Egy vasárnap délután hármasban ugrottunk be ebédelni. Bent az étteremben egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Maradt a kerthelyiség, viszont csöpögött az eső. De elég elszántak voltunk, és leültünk a legnagyobb fa alá. Az ételt magunknak hoztuk ki természetesen, így gyakorlatilag észrevétlenül ebédeltünk meg. Ha olyanok lennénk, amilyenek nem vagyunk, akár ki is sétálhattunk volna a kertből fizetés nélkül. Amikor a tulajdonos megtudta, hogy odakint ettünk a csöpögő esőben, elnézést kért, és megköszönte, hogy nála ebédeltünk. A számlával együtt szokás szerint hozta a szerencsesütit, és a kis stampedli langyos szilvabort. Aztán gondolt egyet, és hozott az utóbbiból egy egész üveggel is ajándékba. Ez még engem is meglepett, pedig már elég régóta élek nyugaton, hogy megszokjam a másfajta üzleti hozzáállást.
A szerencse üti. A jóslatot nem árulhatom el. :)(Foto: Robert Leo)
Ha erre jársz, útban valahonnan valahová, térj be a Stiegl Inselbe St. Pöltenben, mert minden pénzt megér. Ha az üzlet címe érdekel, keress meg engem, és elárulom neked. Esetleg nézd meg a fenti térképet. Vagy keress, és keress, mert aki keres, az talál. :)
Laslavic Tímea
Bojtos Zoltán
