A bécsiek nyelve

Imádom a bécsiek nyelvét, a pergő r-hangokat, a színes szlengjüket, a beszédük dallamát, a Wiener Schmäh-t, azaz a bécsi humort. Ez a humor különben teljesen azonos a magyar, és merőben ellentétes a német (Bajorország kivételével) humorral.

A wienerisch, azaz a bécsi dialektus se teljesen homogén. Van a finomabb nyelv és van a hozzáértőknek (tehát nem nekem) egyből felismerhető prolibb wienerisch, jellemzően a Kaisermühlen és Favoriten városrészekből. A Gnädige Frau (nassságos Asszony) a 19. kerületből (tudjátok, arra vannak a pénzes villák, a Grinzing, miegymás) nem fogja iskolázott beszédét egy „bist du deppert“ beszólással, vagy egy “leiwand”-dal felhígítani, az elegáns stílus a nyelvben is megjelenik.
De ha echte, brutális bécsi népi dialektust akartok hallani, akkor tessék bemenni egy igazi bécsi “Beisl“-be (klasszikus, házikonyhás étterem) és lehetőleg nem messze leülni a “Stammtisch”-től, a törzsasztaltól. Érdemes csöndben szemlélődni és fülelni, a legnagyobb poénokat én ilyen Beislekben hallottam, valamint a legfurább, de egyben legérdekesebb embereket is itt láttam. Hihetetlenül feldobja az ember napját az ilyenfajta elvegyülés ebben a párhuzamos világban, itt a nem normális, a legprolibb ember is annyira üdítően természetes, a környezetbe belesimuló. A párbeszédeik, a mozdulataik nem egy színjáték részei, saját magukat adják. Szórakoztató az egész, mint egy vidámszinpados este. És legfőképpen emberi!

De vissza a szlenghez. Rengeteg, de tényleg, rengeteg kifejezés színesíti a bécsiek nyelvét, jelenleg csak kettőt ragadnék ki belőle. Az egyik a “Piefke” a másik a “Marie”.  Ezen kifejezések nyomába eredtem, kíváncsi voltam az eredőjükre.

Piefke

Ez a kedvenc témám! Az osztrákok (“Össis”) és a németek  (“Piefkék“), örök ellentéte. Az osztrákok Piefkének hívják a németeket, pontosabban a poroszokat. (Figyelem, a „német“ gyűjtőfogalomba a bajorok nem tartoznak bele, Bajorország kivétel!) A név eredetéről létezik egy teória.

A német-osztrák szövetség 1866-ban vesztett a poroszok (ugye Poroszország önálló állam, illetve királyság volt) ellen a német háborúban. A poroszok a Bécstől 20 kilométerre fekvő Gänserndorfban rendezett katonai parádén ünnepelték a győzelmüket, ahol Gottfried Piefke a testvérével, Rudolffal együtt vezényelte a zenekart. A bécsiek is siettek ki a városból, kíváncsiak voltak a bulira és a jól értesültektől informálódtak az eseményről, akik valójában a karmesterekre célozva ezt mondták:

Piefkék extázisban a Piefkék miatt(Fotó: Flickr/Cha già José)

Jönnek a Piefkék! 

A mondat elterjedt, minden bizonnyal így vált szinonimájává az 50.000 porosz látványának. Iszonyú lehetett szegény bécsieknek, ennyi Piefke egy rakáson!
Ez a Piekfe valójában sértő, lenéző kifejezés, de végül is benne van minden. A Steigerung (fokozás) pedig a Piefke Arsch (wienerisch kiejtve: Oarsch ), a Piefke segg. Vagy a Saupreiß. Ez utóbbit már le se merem fordítani. Csak útmutatást vagyok hajlandó adni. Sau = disznó, Preiß = porosz.  Tetszik a vicces kifejezés arra az esetre, ha többen vannak a Piefkék, ha csoportosan nyomulnak mondjuk Bécsben a Grinzingben a borozókban, ahova buszokkal szállítják őket. Ilyenkor a bécsiek hasonlóképpen panaszkodnak „tegnap tele volt a Heuriger Piefkinesen-ekkel“ (ejtsd: pífkinésen), szörnyű volt!

A Piefke az a tipikus, rettenetesen sokat beszélő (persze iszonyú hangosan), mindent tudó, mindenről véleménnyel rendelkező önbizalom túltengéses porosz ember szimbóluma, aki merőben az osztrákok ellentéte. Könnyű megfigyelni, piefkéék turistailag általában mindenhol ott vannak és véget nem érően, pattogós hochdeutschban (steril irodalmi német) értekeznek egymással. Egy Piefkének nem fog megfordulni a fejében, hogy alkalmazkodjon, esetleg lehalkítsa kicsit a hangját és annak megfelelően megpróbáljon kicsit bécsivé válni, nem. Egy Preiß (porosz) túltengő önérzetével, okosságával és legfőképpen a hangerejével Bécsben is 100 gramm szalámit (a 10 deka helyett), a kávéházban pedig „Kaffeet“ rendel így röviden és pattogósan (igen, röviden ejtik, mert a németben a két mássalhangzó jelzi, hogy a betű röviden ejtendő) valamint integet és „hallózik“ a pincérnek, ha fizetni szeretne.  Pedig tudja, hogy Bécsben ezerféle kávé van, a kleiner Braunertől és Melange-től kezdve az összes elbolondított fajtáig, de sima mezei, kávé nevű kávé az nincs. Vagyis van, de semmiképpen nem 'káfé' -nak ejtve. Hogy a Piefkinesen is tudjon kávét inni, a kávéházak, hotelek, vendéglátóhelyek segítenek bölcsen, értik, ha valaki csak simán kávét rendel. De akkor sem „kávénak“ ejtik, hanem csodálatosan, dallamosan, az utolsó é-t meghosszabbítva kafféééééénak.
(Apropó, erre a hallózásra szeretnék egyszer mindenképpen kitérni, ez egy borzalmas német szokás, ami Bécsben olyan mint egy arculcsapás. Primitiv.)

A Café Hawelkában(Fotó: Flickr/Cha già José)

Még valami. Ugye a bécsi vendéglátóhelyeken ingyen van a csapvíz, a Leitungswasser. Sokan azt hiszik, hogy Duna-víz a város vezetékeiben keringő víz, de nem az! Fantasztikus minőségű és ízű hegyi forrásvíznek örülhetünk Bécsben. Egyenesen az Alpokból. Ha nekem nem hisztek, akkor guglizzatok utána. Ahogy írtam, ez a csapvíz az éttermekben korlátlanul és ingyenesen áll a vendégek rendelkezésére. Egy felkapott grinzingi olasz étteremben jártunk 10 évvel ezelőtt, amikor megérkezett egy asztaltársaság. Rongyrázós, kivagyi, pénzes társaság volt, de ettől függetlenül a nők a drága ételek mellé nem mást, csak „ein Glas Leitungswassert“ kértek.
Namost, elérkezett az ingyen víz híre a poroszokhoz is. Buszokkal érkeztek és elfoglalták a kávéházak, éttermek asztalait. Dögmeleg volt, ők csak inni szerettek volna. De csak vizet kértek. Csapvizet. Egy busznyi Piefke. És örültek kegyetlenül az okosságuknak, hogy milyen rafkósan túljártak az Össik (osztrákok) eszén, klasszul megoldották a szomjúság kérdését. Ahol kérem a Geiz ist geil és a Schnäppchenjagd, azaz a leértékelt árukra való vadászat egy nemzeti vonás, ott teljesen normális ez a gondolat, Bécsben a kávéházban csapvizet fogunk rendelni, mert az ingyen van.  Eh kloar. De ennyire azért az osztrák vendéglátósok sem hülyék. A service (kiszolgálás) miatt beszedték a pénzt a népektől. Akiknek persze feljebb állt, hiszen a csapvízért nem lenne szabad pénzt felszámítani, mivel mindenhol az áll, hogy ingyenes!
Ezek a Piefkék.

Az osztrákok Almdudleres reklámja is ezen a nem túl nagy szimpátián nyugszik. Wenn die kan Almdudler hab’n, geh i wieder ham szlogen, azaz „Ha nincs nekik Almdudlerük, akkor megyek haza!“  Az Almdudler egy rendkivül kedvelt osztrák üdítő, olyan mint a mi Traubink volt, csak ez egy limonádés valami. A fiam Bécsben kizárólag ezen és csapvízen él. Bizony, mivel életkora miatt bort még nem iszik. A reklámban egy Piefke kiálltja a levegőbe a mondatot, várja a visszhangot. A visszhang érkezik is: Pfiati, azaz viszlát.

Marie

És itt a kedvencem, a lágyan, és a szó végét hosszan megnyújtva kiejtendő:  Marie (kiejtve: Máriiii)
Ezt a kifejezést még az osztrákokat ki nem állható volt főnököm és kolléganőm is napi szinten használta. Előtte nem ismerték, de tőlem átvették. Beloptam az életükbe egy újat az ellenségtől.  Marie egy női név. De Bécsben ez a pénzt jelenti. Hast a’ Marie? (Hast du Marie?) azaz “Van pénzed?” -kérdezik a bécsiek.

De miért pont Marie?

A magyarázathoz repüljünk vissza az időben.  1897-ben járunk, a bécsi Práterben.  Már ez idő tájt is tele volt nap mint nap a Práter szórakozó emberekkel, már ekkor is léteztek vendéglátóhelyek, de mozgóárusok is, akik Fleisch und Käse (húst és sajtot, ahol a hús értelemszerűen nem nyers pacal)  kínáltak az embereknek. Ekkortájt volt nagyon menő a Strauss-dinasztia és a zenéjük. A valcer aratott minden társadalmi rétegnél. Maga a tánc, a valcer különben egy felső-ausztriai néptáncból a Landlerből fejlődött ki.
A Práterben a párok élőzenére táncolhatták az imádott valcerüket, de ez nem volt ingyen mulatság. 5 krajcárt kellett a táncért cserébe fizetniük. Ezért a köznyelvben a valcert “5 krajcáros táncnak” hívták.
A táncra vágyó lányok többsége böhm származású szobalány, szakácsnő volt az úri házaknál, anyagilag kicsit jobban álltak, mint a gavallérjaik, a szegény, csóró katonák. Ezért fizették gyakran ők maguk a táncért járó díjat az udvarlójuk helyett. A lányok között nagyon gyakori név volt a Marie. Így vált ez a kedves hangzású név, a pénz szinonimájává Bécsben.

Tehát Bécsben ha valakinek Marie-ra van szüksége, mert „neger“, azaz elfogyott a pénze, annak nem nő kell.

Kapcsolódó cikk:

Tények és tévhitek a külföldi munkavállalásról: a nyelvtudás