5+1 dolog, amit kötelező megtenned, ha utazol

hogy valódi élményekkel gazdagodj

5+1 dolog, amit kötelező megtenned, ha utazol - hogy valódi élményekkel gazdagodj
5+1 dolog, amit kötelező megtenned, ha utazol - hogy valódi élményekkel gazdagodj

Nem kell tapasztalt utazónak lenni ahhoz, hogy a turista lét kereteit túllépve a maga teljességében éljük meg az adott várost, országot és ismerjünk meg egy másik kultúrát. Elég mindössze néhány egyszerű módszert alkalmaznunk, hogy ne csupán felszínes ismereteket szerezzünk egy idegen országban, hanem a vérbeli utazókhoz hasonlóan színekkel-szagokkal teli élményekkel, emlékekkel térjünk haza a nevezetességek előtt történő pózolós fotók helyett. 


Sok ilyen és hasonló tanács kering az interneten, most megosztom veletek azokat, amelyeket én tartok nélkülözhetetlennek!


1. Beszéld a nyelvet (vagyis majdnem)!


Még mielőtt megijednétek, nem egy nyelvtanfolyamra kell beiratkozni egy utazás, főképp nem egy nyaralás előtt, hanem mindössze megtanulni néhány kifejezést a helyiek nyelvén :) Mint például: Igen, Nem, Köszönöm, Jó étvágyat, Jó napot. Az emberek ugyanis nyitottabbak lesznek attól, ha a saját nyelvükön szólítják meg őket, arról nem is beszélve, hogy értékelik a gesztust, hogy megtanultunk néhány dolgot az anyanyelvükön.

Hiszen gondoljunk csak bele, nekünk is jólesik, amikor egy külföldi magyarul szól hozzánk vagy köszöni meg a segítségünket, ilyenkor mi is szélesebben mosolyogva indulunk tovább, mintha ugyanezt egy külföldi angolul teszi meg.


2. Tévedj el egy napra!


Tedd félre legalább egy nap a térképet és a látnivalók listáját és menj, amerre a lábad visz. Fedezd fel a várost, a környéket, nézz fel a házak tetejére, be az udvarokba, ülj be és igyál meg egy kávét ott és akkor, ahol szimpatikus, akkor is, ha az a hely éppen nem szerepel az útikönyvekben. Ülj fel a buszra és szállj le, ahol tetszik. Mert persze klassz és fontos megtervezni, hogy mit szeretnénk megnézni, de a legnagyobb élmények mindig váratlanul történnek meg velünk és bizony nem a megtervezett dolgokból születnek.

3. Használd a tömegközlekedési eszközöket!


Ez a legjobb módja ugyanis annak, hogy elvegyülj a helyiek között. Látod, ahogy az emberek a munkába sietnek, bevásárolni mennek, a mindennapjaikat élik. Az utca emberét ismered meg így, a hétköznapit, akik a társadalom nagy részét alkotják, és hű tükörképet adnak az adott országról, annak lakóiról és a szociális helyzetről is. A turista célpontok közelében ugyanis általában turisták vannak ugye és kevés lehetőség van arra, hogy helyiekkel találkozz. Arról nem is beszélve, hogy ezeket a helyeket a turisták igényeihez igazítják.

Nekem érdekes buszos élményeim Toszkánában voltak. Ott, ahol mi laktunk, vidéken a tömegközlekedés nem működött olajozottan, az olaszok kivétel nélkül autóval járnak mindenhova. De Toszkánának az autóval és vespával közlekedő olaszok csak az egyik arca. Én busszal szoktam néha beutazni a közeli városba, ami egy másfajta arcot mutatott, hiszen olyan volt mindig, mintha Afrikában kirándultam volna. Nagyon sok ugyanis az afrikai bevándorló és ott a környéken az utasok nagy részét ők tették ki, ahogy színes ruháikban, nagy batyukkal mentek árulni a portékáikat a strandokra vagy dolgozni máshova. Mert ugye Toszkánáról a dómok, tenger, kőházak, ciprusok, olíva és napraforgó jutnak eszünkbe, de ez nem a teljes kép. Ha ugyanis felülünk a buszra, akkor látjuk azokat az embereket is, akik az éttermek konyháiban, ahova mi már nem látunk be, mosogatnak.


4. Egyél ott, ahol a helyiek!


Szeretném őszintén hinni, hogy az útikönyvek által javasolt éttermek valóban a legjobb helyek, ahol enni lehet és nem azok, amelyek a legtöbbet fizettek a megjelenésért. De nem akarok a bizalmatlanságommal befolyásolni senkit, hiszen nem tudom, hogy működik az útikönyv business, szeretnék azonban bízni abban, hogy korrektül. Ugyanez a hozzáállásom az internetes fórumokhoz is, és habár a Tripadvisoron érdemes utána olvasni a szállodáknak, éttermeknek, az utóbbi kiválasztásánál, mégis ami tuti mindig bejön, az az a hely, ahol a helyiek esznek. Így ha szóba elegyedsz egy ottani lakossal, vagy akár csak útbaigazítást kérsz, mindenképpen kérdezd meg, milyen éttermet ajánl a közelben. Nem fogsz csalódni!

Ahol pedig biztosan érdemes legalább egy ebédet elkölteni, az a piac. A hagyományos ízekkel ott tuti találkozni fogsz méghozzá jó minőségben, jó áron.


5.  Szuvenír - a hűtőmágnesen túl is van élet


Mert ugyan én magam is igyekszem mindenhonnan hűtőmágnest is hozni, mégis azt javasolnám, hogy lépjünk túl a szuvenírboltok kínálatán. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon fontos, hogy személyes tárgyakkal vegyem körül magam, amelyekre ha ránézek eszembe jut egy-egy kedves emlék, egy szép pillanat. Teneriféről só-és borsszórót hoztam és egy füstölőt, van, ahonnan egy kendőt, egy képkeretet, egy kis ékszerdobozt, amiben a fülbevalóimat tartom. De a szivárványszínű szemöldökcsipeszem is például Ausztráliából van. Nem nagy dolgok, de szép emlékek jutnak eszembe róluk és a szürke hétköznapokban, amikor az ember kicsit megfárad, vagy unalmasnak találja az életét, ezek az apró dolgok emlékeztetnek arra, hogy egyáltalán nem az, és hogy a szürke is csak egy az élet színskáláján. 


5+1 Fényképezz!


Jó, tudom. Ezért nem volt érdemes cikket írni, hiszen mindenki csinál képeket, amikor utazik. Na, de fontos pillanatokat örökít-e meg? Azt látom, hogy sokan csak  a nevezetességeket fotózzák, beállított helyzeteket kapnak lencsevégre. De ezekből gyakran valóban"csak" képek születnek és nem érzések. Ezért azt javasolnám, hogy a pillanatokat örökítsd meg,  az apró dolgokat, nem kell arra várni, hogy a legjobb megvilágításba kerüljön a Colosseum és Te se aggódj amiatt, hogy a kép lehet nem a legjobb arcodat mutatja, nem a legjobban áll a frizurád, az számít, hogy valódi legyen.

Elmesélek egy személyes történetet. Első külföldi utamat diplomaosztómra kaptam Anyukámtól, Velencébe. Sok fényképet csináltam lagúnákról, gondolákról, galambokról, mindenről, ami a nagykönyvben meg van írva. Amikor azonban meghallom azt a szót, Velence, egy vállig érő hajú, szakállas férfi jut eszembe piros kockás ingben, könyvvel a kezében egy kávézó teraszán. Nem tudom, ki és miféle volt, de nyugalmat sugárzott és szabadságot, egy életérzést, ami miatt évek múltán visszatértem Olaszországba. Róla nincs képem, de ma már lehet csinálnék.

Szóval fotózd le, ami megérint, még akkor is, ha a képek nem tudják visszaadni teljességében a valóságot. Téged viszont emlékeztetni fognak, amikor évek múltán visszanézed őket, egy hangulatra, amit lehet már el is felejtették és majd olyan jó lesz, hogy újra megmelengeti a szíved.


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!

Tetszett? Oszd meg!