Az örök tavasz szigetének hívják Tenerifét, a Kanári-szigetcsoport legnagyobbikát, amely három szempontból is ideális úti cél lehet számunkra télen: meleg van, nincs túl messze és megfizethető. Egy jó tipp tehát azoknak, akik már nagyon unják itthon a hideget.
A párom munkája miatt télen van lehetőségünk arra, hogy nyaralni menjünk. Az én munkám miatt azonban most erre a projektre egy hét állt a rendelkezésünkre, december első felében.
Ha Nektek is egy hetetek van, vagy annál kevesebb, akkor bizony jól meg kell gondolni, hogy hova is utaztok. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyi időt töltötök magával az utazással, majd utána hány nap megy el arra, hogy a szervezetetek alkalmazkodjon egy másik időzónához. Azért pedig, hogy álmosan dülöngéljünk végig egy hetet jetlaggel küszködve, nem érdemes sok pénzt kiadni.
Igen ám, de Európa nem éppen a meleg helyeiről híres a november-február közötti időszakban.
Én már éppen lemondtam volna a nyaralásról, amikor a párom bedobta javaslatként a Kanári-szigeteket. Ez az ötlet – utólag bevallom –, úgy pottyant be az életembe, ahogy egy Armani kupon pottyanna. Jó, jó, de hirtelen nem tudok vele mihez kezdeni. Valahogy ugyanis a Kanári-szigetek soha nem szerepelt a listámon. Az ilyen szigetekről elsőre mindig az Álomhajó és társai című sorozatok jutnak amúgy eszembe, gyermek énem a tv előtt, Sasha Hehn, az örök Udo, akit nem értettem hogy került a Klinikából egy hajóra, na és persze pálmafák, szállodák és a többi.
De természetesen, mint minden utazással kapcsolatos ötletnek, örültem ennek is, szóval így el is kezdtük szervezni a nyaralást november elején decemberre.
A Kanári-szigetcsoportról azt kell tudni, hogy hét nagyobb és több kisebb szigetből áll, Afrikától nyugatra az Atlanti-óceán ölelésében található, de közigazgatásilag Spanyolországhoz tartozik.
Az időeltolódás Magyarországhoz képest csak egy óra.
Mi barcelonai átszállással mentünk. December elején, egy péntek este, munka után ültünk fel a repülőre Budapesten és két és fél óra repülés után landoltunk Barcelonában, ahol szombaton megnéztük, amit egy nap alatt lehet (a La Sagrada Famíliát és a Güell Parkot), találkoztunk párom egy régi barátjával, aki olaszként próbál a katalán városban boldogulni, majd vasárnap reggel indultunk tovább Tenerifére (az elhatározással, hogy Barcelonába még vissza kell térni hosszabb időre).
Barátokkal Barcelonában(Fotó: Magyar Aletta)
Mi Ryanairrel utaztunk Budapestről Barcelonába és onnan Tenerifére is és nagyon elégedettek voltunk. A jegyek darabja úgy, hogy kb. egy hónappal indulás előtt vettük meg azokat, kerültek 50-50 euróba, 1-1 út. A Ryanair által használt kézipoggyászba pedig simán be tudtunk pakolni egy hétre, így a csomagokra nem kellett pluszban fizetnünk semmit sem.
Szállodában laktunk Adeje-ban, Tenerife déli részén. Fontos tudni ugyanis, hogy habár egész évben napos az idő a szigeten, télen az északi rész csapadékosabb és felhősebb, ezért ebben az évszakban a sziget déli-délnyugati része ajánlott. Mégis tartottunk kicsit a választásunktól, konkrétan attól, hogy a szállásunk Adeje-ben lesz, hiszen Playa del Americas a legfelkapottabb üdülő a szigeten, de azt kell mondanom remekül döntöttünk.
Costa del Adeje csodálatos. Habár az útikönyvek azt írják, hogy Tenerife strandjai csalódást okozhatnak a vulkáni eredetű fekete homok miatt, Adeje partja mégis csodaszép. A városka pedig épp annyira mozgalmas, hogy ne érezzük kihaltnak, de épp annyira nyugodt, hogy ne legyen zavaró az amúgy Tenerifét egész évben jellemző tömegturizmus. Mert ez ugyanis a sziget sajátja és mi éppen ezért találtunk nehezen megfelelő hotelt. A legtöbb szálloda ugyanis több száz szobával rendelkezik és habár akár több csillagosak is, a szolgáltatás színvonala nem feltétlenül tükrözi a csillagok és az így kifizetett összeg értékét.
Mi hetekig csak szállást kerestünk az interneten, az utazás szervezésének ez volt a legmelósabb része és már kívülről fújtuk az összes hotel nevét, mire megtaláltuk a számunkra tökéleteset. Ennek ellenére azt beszéltük, hogyha legközelebb visszamennénk, akkor már inkább egy kis lakást bérelnénk. Azokból is nagy a választék. De télen javasolt olyan szállást keresni, amihez medence tartozik. Az óceán ugyanis ilyenkor túl hideg, nem magyar-olasz embereknek való ilyenkor a fürdőzés. Igaz, nálunk a szállodában a medencék vize is hideg volt, de napközben jól esett a nyugágyakon napozni. Szép, napos idő volt napközben, lehetett barnulni is, este viszont elkelt egy meleg kardigán.
És hogy mivel teltek a napjaink? Szívesen írnám, hogy mennyi helyen jártunk, de nem így volt. Pihentünk. Reggel felkeltünk, megreggeliztünk, napoztunk kicsit, majd sportoltunk együtt valamit, futottunk, kipróbáltuk a squasht, délután ismét napoztunk, olvastunk a medence partján.
Átbicikliztünk Playa del Americasba, amit Adeje-jel egy gyönyörű tengerparti sétány köt össze, szállodákkal, szuvenír boltokkal tarkítva.
Esténként (két alkalmat leszámítva, amikor arra gondoltunk, hogy kipróbálunk valami mást) pedig egy helyi, kis műanyag székes, asztalos, óceánparti étteremben vacsoráztunk. Ezt az éttermet nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, Le Gran Paella Valenciana a neve. Az adagok hatalmasak, a halkínálat egy része pedig friss, aznapi fogás. Nem minden, persze.
Amúgy, ha már itt tartunk: a sziget egyik kevésbé erős pontjának (ami lehet sokaknak meglepő lesz) talán épp az étkezést találtam. Vártam ugyanis a finom spanyol sonkákat, borokat, sajtokat, tapasokat. Tenerife azonban – nekem legalábbis úgy tűnt – a tömegturizmusra rendezkedett be és a telet itt töltő angol, német, európai turisták, főleg nyugdíjasok, családok igényeihez igazodik, akik a nyaralás alatt is baconos-babos tojást akarnak reggelizni és steaket, rántott húst vacsorázni sült krumplival. Amit szeretek ugyan, de itthon. Egy nyaralás, utazás alatt azonban szívesebben eszek/eszünk olyasmit, amit itthon nem tudunk, ezért volt nagyszerű választás ez a kis helyi, családi hangulatú étterem, ahol a dolgozók a legtöbb vendéget barátként köszöntötték. Látszott, hogy a vendégek között vannak olyanok, akik évek óta visszatérnek ide.
Tenerife pedig valóban nagyon szép. Valahol azt olvastam, hogy sokan az eltűnt világgal, Atlantisszal is összefüggésbe hozzák és sokan úgy tartják, hogy az elsüllyedt kontinens ezen a területen volt található. Ez talán mindörökre rejtély marad, mint ahogy a helyi őslakosok a guanchok eredete is az, akik a spanyolokkal ellentétben szőkék és kék szeműek.
Bárhogy is legyen, Tenerife a sárkányfáival, Teide vulkánjával és vadon növő mikulásvirágaival bizony – nem gondoltam volna –, de megér akár több utazást is.
Nagyon szép, pihenéssel, feltöltődéssel teli egy hetet töltöttünk el itt.
Szombaton reggeli után indultunk vissza északra, Santa Cruz di Tenerifébe. Szombat délután elmentünk a Loro Parqua-ba, ami állítólag Európa legszebb állatkertje. Bevallom, mi egyszer, valahol már láttunk szebbet. Mivel azonban több ismerősöm is ódákat zengett róla, ám legyen: ha Tenerifére utaztok, érdemes ellátogatni. Nekem viszont a belépőjegy ára évekre elvette a kedvemet attól, hogy állatkertbe menjek. Amúgy valóban szép, láttunk kardszárnyú delfin- és sima delfin show-t. Előbbit vártam nagyon, mert orca-kat soha nem láttam élőben, és nagyon meg szerettem volna nézni őket, de végül elszomorított, hogy ezek a hatalmas állatok egy medencében élik le az életüket. Amúgy minden szép zöld és virágos. Ha pedig egy dolgot kellene kiemelnem, ami nagyon tetszett: a pingvinházban éppen kikelő pingvin bébik voltak.
Az estét Santa Cruzban töltöttük, annak főterén vacsoráztunk és végre olyan tapasokat ettünk, amilyeneket elképzeltünk. Kenyérszeletekre pakolt mindenféle finomságokkal tömtük meg a bendőnket. Másnap reggel 9 órakor indult a gépünk, szintén Barcelonában szálltunk át és este 21 óra körül értünk vissza Budapestre.
Ha belefér az időtökbe, akkor valóban érdemes Ryanairral utazni, barcalonai átszállással és hagyni 1-2 napot erre a csodás városra is, bár elég nem lesz rá.
Lehetőség van azonban arra is, hogy közvetlenül Tenerifére repüljünk, mégpedig a Wizz Airrel és ebben az esetben már alig több, mint öt óra alatt a szigeten süttethetjük a hasunkat ahelyett, hogy a a hóban áznánk. A jegyeket azonban érdemes korán megvenni. A cikk miatt megnéztem a jegyárakat februárra és bizony egy útja már drágább, mint amennyibe nekünk decemberben oda-vissza került. Szóval korán kell foglalni.
A Kanári-szigetek közül mi ugye határozottan Tenerifét választottuk, ismerősök is ezt ajánlották, ez is a legnagyobb, de a képeket elnézve Gran Canaria is kellemes úti célnak tűnik. Ide pedig a Ryanair indít Budapestről közvetlen járatot áprilistól. A két társaság jegyárait is összehasonlítottam pár hónappal későbbi időpontokra és nagyjából azonosak, annyi, hogy a Wizz Airnél a kézipoggyász mérete kisebb, így a csomagon nem lehet spórolni.
A végére pedig írok még néhány hasznos infót, amik jól jöhetnek!
Közlekedés:
Érdemes autót bérelni a reptéren, főleg, ha a repülőnk Tenerife Nordon landol, mi pedig délen foglaltunk szállást.
Az északi reptérről, ha déli irányba megyünk, válasszuk a sziget keleti oldalán végighúzódó autópályát. Hiába tűnik ugyanis a déli üdülővárosok megközelítése nyugaton rövidebbnek, tapasztalatból mondom: nem az. A sziget nyugati részén kanyargós utak vezetnek kis településeken keresztül hegyre fel, majd arról le, meredek sziklákon át és ha nem is tévedtek el gyakran és gyorsan haladtok, akkor is legalább 3 órás az út Adeje vagy Playa del Americasig. Nyugaton azonban az autópálya nyílegyenesen végigvezet a reptértől a déli nyaralóhelyekig és alig több,mint egy órás az út.
Az autó azért is jön jól, mert az egyes települések között azért elég nagyok a távolságok. Buszközlekedés is van, de azokról bevallom nincsenek infóim.
Árak:
Azt hittem, az egekben lesznek. Tévedtem. Biztos a jó magyar mentalitásból és a Balatonból indultam ki, amikor arra gondoltam, hogy egy tipikus nyaralóhely csak drága lehet. Nem az. Tenerife olcsóbb, mint a legtöbb város Nyugat-Európában, sőt megkockáztatom, Budapesten is többet költ az ember, ha elmegy vacsorázni. Egy kávé 80 cent körül van, reggelizni bármelyik bárban 2 euróért lehet kávéval együtt, az óceán partján! Egy vacsora pedig, például abban az étteremben, ahol mi ettünk 20 euró körül mozog. Kettőnknek, de néha még annyi se. A mi kedvenc helyünkön egyébként a paella egy személyre és a tengeri halakból összeállított tál egy személyre bőven elég két embernek, a pincérek is az egyszemélyes tálakat javasolták kettőnknek. Ezek 12-14 euróba kerülnek. A kétszemélyes paella, attól függően, hogy húsos vagy halas vagy mindkettő, 18-21 euró között kapható. De nem láttunk egy olyan párt sem, akik képesek lettek volna ketten megenni a kétszemélyes tálat. Két embernek elég az egyszemélyes adag, szintén 12-14 euróért.
Amit érdemes megkóstolni:
papas arrugadas/canarias: héjában főtt, szinte sóban megforgatott burgonya, de valami mennyei a mojo szósszal vagy nélküle. Mindig ezt kértem köretként. Paella: alap. Okos ötlet volt vegyíteni a halas-húsos ízeket. Nem stílusos ugyan, de ravasz. Gofio: nemzeti étel, pirított gabonából készül. Sangria: ismerjük. Sok turistát láttam, hogy vacsora mellé isszák. Egyszer mi is így tettünk, de bevallom, nekem inkább aperitivo néhány tapasszal késő délután. Banánlikőr! Kötelező, mert azt nem is írtam, hogy Tenerife banánültetvényekkel van tele. A borok drágák, nem is ittunk. A sör finom és olcsó, illik a paellahoz és a halhoz-krumplihoz is. Üdítők ugyanazok,mint itthon. A jó kávéért menni kell.
Vásárlás:
A sziget természetesen tele van szuvenír boltokkal, biztos meglepő hír lesz mindenkinek (vagy mégsem): kínaiakkal. Habár olcsóak és egy euróért szórják a hűtőmágneseket, mégis javaslom megkeresni a helyi kézműves boltokat. Szeretem a szép kerámiákat és itt akad belőlük bőven. Csak egyszer bántam meg, hogy kézipoggyásszal utaztunk, mégpedig, amikor a tengerparton Costa Adeje-ben betévedtem egy kerámiákat, cserepeket árusító üzletbe. Nagyon jó áron lehetett volna tányérokhoz, kerámia órához, hőmérőhöz jutni. De nem volt helyem számukra. Nektek viszont ajánlom, hogy inkább ezekben a boltokban vásároljatok. Ja, és olcsón lehet aloa verás krémekhez is jutni.
(Fotó: Magyar Aletta)
Ahova érdemes ellátogatni:
La Orotova városa. Las Teresitas strandja, ahova Egyiptomból hozták az aranyszínű homokot, mert a sziget többi részén, mint már írtam, ugyanis fekete a homok. Kirándulni vágyóknak a Teide Nemzeti Park lehet érdekes a névadó vulkánnal, ami 1909-ben tört ki utoljára, de a már említett Loro Parque és Santa Cruz is megér egy-egy napot.
Egy hétbe azonban nem fér bele sok minden sajnos. Nekünk egy pillanat alatt tovaszállt az az egy hét és habár biztos sokkal több mindent meg lehetett volna nézni annál, mint amit láttunk, mi mégsem csinálnánk semmit másként.
Farkasová Gabriela 
Vajda Zsuzsanna
