„Az ilyenekre nem figyelnek fel...”

Gyakran nem tudjuk, hogy a házunkban lakó öreg néni vagy bácsi, akivel nap mint nap összefutunk a lépcsőházban, milyen életet él. Pedig sokszor érdemes lenne, akár csak pár percre is, szóba elegyedni velük. Biztos rengeteg olyan történetet tudnának mesélni, amire sokáig emlékeznénk, és amelyeket szívesen mesélnénk el magunk is egy baráti társaságban.

Egy ilyen „szürke eminenciás” volt Dr. Ferencz Károly is. Csendes, magának való emberként ismerhettük, pedig regénybe illő életében geológusként olyan helyeken járt, és olyan emberekkel ismerkedett meg, hogy az csak nagyon keveseknek adatik osztályrészül.

Dr. Ferencz Károly

1915. január 31-én egy Vas megyei kisközségben, Oladon született. Már gyermekkorában megmutatkozott nála az állatok szeretete és érdeklődése a természet iránt. Olyan nagy kíváncsisággal fordult a rovarok felé, hogy társai csak „kukacmesternek” hívták. Később aztán egyaránt elvégezte az állatorvosi és a geológiai kart.  Az egyetem után hat évig tanársegédként dolgozott a Lóczy-tanszéken, majd a Magyar Állami Földtani Intézetbe (MÁFI, mai nevén Magyar Földtani és Geofizikai Intézet) került. Itt lehetősége nyílt gyermekkori álma beteljesülésére, hogy egyszer eljusson Afrikába, hiszen mint geológiai és hidrológiai szakembert, munkahelyén külföldi expedíciók sorával bízták meg.

1953-1960-ig hét évet Albániában élt és dolgozott, azt követően egy évet Mongóliában és Kínában folytatta kutatómunkáját. Ezt követte az oly régen vágyott fekete kontinens. Afrikába 1961. február 28-án érkezett, és csaknem 15 évet töltött a szeretett, távoli földrészen.

Dr. Ferencz Károly igazi reneszánsz ember volt. Kiküldetései során a folyamatos állami geológiai megbízatásai mellett, vezető kutatóként rengeteg ivóvíz kutat fúrt kollégáival a helyi rászorulóknak.

Egy újonnan fúrt kútból, először jutnak tiszta vízhez a helyi lakosok.

A bogarak és rovarok iránti szeretete mindvégig megmaradt, rengeteg lepkét, rovart fogott és rendszerezett, melyek nagy részét eljuttatta a Magyar Természettudományi Múzeumnak. Emellett számos néprajzi vonatkozású tárgyat, hangszert, használati eszközt gyűjtött, és ezeket szintén a magyar állam múzeumainak rendelkezésére bocsájtott.

Az angol, orosz, német és francia nyelvek mellett három afrikai törzs nyelvét (szuszu, málinké, fulbe) is megtanulta. Többször előfordult, hogy két afrikai törzs között egyedüli fehér, európai emberként, Ő volt a tolmács. 

Ferencz doktor dzsungelben levő laboratóriumát sokszor felkeresték a helyi bennszülöttek, hogy orvosi segítséget kérjenek tőle. Ő pedig mindannyiszor önzetlen missziós munkájával nyújtott egészségügyi ellátást a helyi közösségnek. A hatvanas években ezen a környéken még az aszpirin is hiánycikk volt, így sokszor az Őt meglátogató, Magyarországról érkező kollégáit kérte meg, hogy hozzanak magukkal gyógyszereket, melyeket díjtalanul osztott meg a szegényekkel.

Dr. Ferencz Károly laboratóriumában.(Fotó: Rácz Gábor)

A Veszprémi Kittenberger Kálmán állatkert híres lakójának, Böbének, a kimagaslóan intelligens csimpánznak szülőhelyén való szabadon engedési kísérleténél is jelen volt. Böbe majom 1963-ban született az afrikai Guineában, anyját orvvadászok lőtték le, s így került egy ott dolgozó magyar mérnökhöz, aki később a Veszprémi Állatkertnek adományozta. Amikor 1969. december 17-én Kasza László, a Veszprémi Állatkert akkori igazgatója, Vecsey Ervin, Böbe majom gondozója és Rácz Gábor, ismert természetfilmes megérkeztek a guineai Conakryba, Dr. Ferencz Károly volt az expedíció helyi vezetője. Mivel Ferencz doktor akkor már jó ideje kint élt Afrikában, kiválóan ismerte a helyi viszonyokat. Ő volt segítségére a kiérkező magyar különítménynek szinte mindenben. Ő szállásolta el az expedíció tagjait, ő javasolt helyszíneket a forgatáshoz a közeli Kakulima hegy lábánál elterülő erdőkben, ő szerzett „kényelmes” ketrecet Böbének, teherautót a szállításhoz, és az ő kalauzolásával tudott a csapat könnyedén eligazodni Afrika rejtelmes világában.

Ferencz doktor emlékét ma emléktábla őrzi Budapesten a Sas utca 9-es ház falán, ahol élete utolsó éveiben lakott, miután hazatért a majd huszonöt éves külföldi utazásaiból. A Földtani Intézet felajánlotta neki az igazgatói posztot, melyet ő azért utasított vissza, mert akkor nem mehetett volna vissza Afrikába az „ő bennszülötteihez”, így igazgatóhelyettes  lett. Nyugdíjazása után haláláig a MÁFI tudományos főmunkatársaként dolgozott. 1994-ben Rácz Gábor neves természetfilm rendező, operatőr, producer forgatott róla egy portréfilmet „Az ilyenekre nem figyelnek fel...” címmel.

Dr. Ferencz Károly  geológus gyűjtéseiből Csempeszkopácson a helyi múzeumban nyílt állandó kiállítás. 2001-ben halt meg. 

Ferencz Zoltán Zénó

Budapest, Magyarország

Ha neked is van egy jó sztorid, amit megosztanál velünk, a sztori(kukac)hellomagyarok(pont)hu-n most megteheted! Légy olvasónkból szerzőnk!

Kövess minket a Facebookon is!