A Budapest környékiek számára ismerősen csenghet az Omszki-tó neve. Óbudán felnőve nekem főleg téli korcsolyázások emlékeiben jelenik meg ez a furcsa nevű tavacska, ami egy távoli szovjet városról kapta a nevét anno - valószínűleg a nagy barátság örömére -, amit azóta is elfelejtettek megváltoztatni, de erről majd később. Na de milyen hely az igazi Omszk?
Omszki utcakép egy téli reggelen, a bal szélen stílusosan a Tajga bár logójával(Fotó: Takácsy Dorka)
Egy véletlen folytán volt szerencsém ellátogatni az Szibériába, az igazi Omszkba, úgyhogy ez a cikk álljon itt ismeretterjesztő jelleggel.
Első hallomásra azokból a morzsákból, hogy itt van egész Oroszország legnagyobb olajfinomítója, a város Szibériában van és ráadásul télen fogom látni, lelki szemeim előtt egészen szörnyű kép rajzolódott ki: egy posztszovjet iparváros gigantikus, füstölgő, kocka alakú betonépületekkel, rozsdás vascsövekkel és paneltömbökkel a végtelen, jeges tajgán.
A főutca(Fotó: Takácsy Dorka)
A valóságban ezzel szemben Omszk meglepően kifinomultan fest a XIX. századi városképével, ami egyébként rendkívül hasonló Szentpéterváréhoz. A véletlen műve lenne? A válaszhoz érdemes átfutni a város történelmét, ami meglepően érdekes részletekkel bír.
Az Irtis folyó középső vidéke már 14 000 évvel ezelőtt is lakott volt. A terület az oroszok számára akkor vált fontossá, amikor a híres Jermak Tyimofejevics kozák atamán (akit ezen hőstette miatt Szibéria meghódítójának is neveznek) elfoglalta, és őslakosaival együtt az Orosz Birodalomhoz csatolta Nyugat-Szibériát a XVI. században. A következő évszázad elején orosz és kozák földművesek kezdték el benépesíteni a vidéket, de közel kétszáz évig állandó harcban álltak az őslakos nomád népekkel.
Az Om és az Irtis folyó torkolatában az első jegyzett építmény, egy cölöpvár 1716-ban épült a nomád népek támadásai ellen. Ez a vár később a szibériai határterület adminisztratív központjává vált. Ekkoriban főként száműzöttek és büntetésüket letöltött elítéltek telepedtek le a városban, így sok különféle nemzetiség elűzöttjei érkeztek ide.
1782-ben Nagy Katalin cárnő városi rangra emelte, majd kicsivel később kormányzósági várossá tette. Röviddel ezután nagy léptékű városfejlesztés kezdődött meg Vaszilij Heszte várostervei alapján, akit elbűvöltek Szentpétervár széles sugárútjai, kovácsoltvas hídjai, kertjei és szökőkútjai - így ehhez hasonlót álmodott meg Szibériában. Építészeti szempontból ekkor volt a város aranykora: határterület lévén jelentős katonai erőket csoportosítottak át ide, megépült a kormányzó rezidenciája és a Kozák Katonai Akadémia (későbbi nevén Szibériai Kadétiskola). A belváros hangulatos utcái azóta is megőrizték régi fényüket.
Az Omszki Drámaszínház(Fotó: Takácsy Dorka)
Ez az utcakép akár Szentpéterváron is készülhetett volna,de ez bizony az omszki Lenin utca.(Fotó: Takácsy Dorka)
A folyami hajózás már korábban, a XVI. században megindult, a város pedig a mai napig fontos kikötő. A Transzszibériai vasút 1985-ben érte el a települést, ami tovább növelte logisztikai fontosságát, ezzel párhuzamosan a gépipari üzemek is elkezdtek szaporodni.
A birodalmi időkben Omszk a Nyugat-Szibériai Kormányzóság székhelye volt, 1918 és 1920 között pedig az antibolsevik szerveződés Oroszország fővárosának kiáltotta ki, és ide menekítette a birodalmi aranytartalékot is. A szovjet időszakban a város némileg veszített fontosságából, és Nyugat-Szibéria adminisztratív központja Novoszibirszkbe tevődött át. A második világháború alatt majdnem száz üzemet menekítettek ide a front elől, a város lakossága ekkor jelentősen felduzzadt, és azóta számít Szibéria egyik legnagyobb ipari központjának is. (Oroszország legnagyobb olajfinomítója is itt van, ugyebár.)
Omszki utcakép(Fotó: Takácsy Dorka)
Ilyen gyönyörű,tradícionális faházakkal is találkozhatunk a városközponton nem messze.(Fotó: Takácsy Dorka)
Eddig a mese, de mit érdemes megnézni ha arra vetődünk?
Omszk valamivel több, mint egymilliós város. Legfigyelemreméltóbb látványossága az Omszki Drámaszínház és a belváros elegáns utcáinak épületei. A köztereken különleges szobrokkal is találkozhatunk, leghíresebb Sztyepan, a vízvezeték-szerelő.
A település egy másik emblematikus objektuma a tűztorony (a tetején egy őrszemet mintázó szoborral), és a Nagyboldogasszony székesegyház is megér egy látogatást.
Sztyepan, a vízvezeték-szerelő(Fotó: Takácsy Dorka)
Művészet mindenhol, avagy érdekes halszobor a külvárosban(Fotó: Takácsy Dorka)
A Nagyboldogasszony székesegyház(Fotó: Takácsy Dorka)
Akit érdekel a város története (vagy véletlenül éppen egy hóvihar elől menekül), ne hagyja ki az Állami Történeti és Regionális Tanulmányok Múzeumát, gazdag és érdekes gyűjtemény, plusz a teremőr nénik nagyon kedvesek (mindegyik megkérdezte honnan jöttem és örvendezett, amikor megtudta, ugyanis errefelé nem sok európai csavarog). A városban buszok, trolik, marsrutkák és villamosok is közlekednek, de a taxi is nagyon olcsó.
Mivel Omszk meglehetősen távol van mindentől (Moszkva pl. 1300 km), szerintem jellemzően a Transzszibériai Expresszel kacérkodó utazóknak esik útba (a 2712-ik kilométernél található). A környék klímája száraz kontinentális, ebből fakadóan meglehetősen szélsőséges (+40 és -45 közötti) hőmérsékleti értékek jellemzőek.
A város maga biztosan megér egy-két napot, nyáron pedig valószínűleg sokkal barátságosabb arcát mutatja, ugyanis rengeteg park is van itt. Ottjártamkor kellemes -36 fok volt.
Utcakép a belvárosban, és egy rendesen felöltözött hölgy. -36 fokban így is kell.(Fotó: Takácsy Dorka)
Szemléltetésként, hogy néz ki a -36 fok: hát így.(Fotó: Takácsy Dorka)
Ennél azért jóval kellemesebb hőmérséklet fogadja a budakalászi Omszki-tóhoz látogatókat, pláne, ha nyáron érkeznek: itt van ugyanis napjaink egyik legkedveltebb wakeboard pályája. A tó eredeti neve Omszk-tó volt, és csak a köznyelv kezdte el (tévesen) Omszki-tónak hívni. Mára azonban szinte már mindenki így emlegeti, és az eredeti névnél néznek furcsán az emberek. A névadás oka is roppant prózai: Omszk és Budakalász egykor testvérvárosok voltak, és ugyan mára ez a kapcsolat megszakadt, de a bányató neve azóta sem változott meg.
Remélem, sokan eljutnak a névadó orosz városba - vagy ha nem is vágynak erre, legalább már tudnak mire asszociálni az Omszki-tó nevének hallatán.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Takácsy Dorka
