Így a sokadik Bolyongó részek után, ideje kicsit ismételnünk. A Bolyongó két fotós barát fejéből kipattant név, amely afrikai útjukat, élményeiket összefogaló youtube csatornával indított tavaly októberben. Azóta mi is minden részt megosztunk, hiszen egy kedves, szókimondó és szórakoztató videósorozatnak lehetünk részesei általuk.
A projektet első Bolyongó írásunkban ismertettük részletesen, azóta inkább a videók érvényesülnek, és azok háttértörténetei, érdekességek, humoros sztorik, jó tanácsok és személyes vélemények. Mindez persze első kézből, Levitől.
Maradjunk még egy epizódnyit a maszájoknál
Legutóbb a maszáj faluban tölthettünk pár percet, és ott is hagytuk abba a sorozatnézést. A következő, most bemutatott részben, amely egyben a maszájok utolsó videója, a csapat fájó búcsút vesz a törzstől.
Mózes (aki még mindig ugyanaz a Mózes Tamás, de mindenki a vezetéknevén, Mózesnek szólítja) szuper vásárt csinált, bár a kendő, amit kapott, tuti nem a törzsmester 9-ik felesége által varrt kendő, hanem egy kenyai szuvenír bolt olcsó terméke, de Mózes így is elégedett, mert igazságosan egy műanyag óra volt a maszáj harcos jussa. Büszke is volt az új tulajdonos, ezt is látni fogjuk mindjárt.
Sikeres üzlet: Dechatlonos óra egy maszáj kendőért.(Fotó: Mózes Tamás)
Levi biznisze már nem volt ennyire sikeres, így ki is maradt az epizódból. Egy tekercs szigetelőszalagot adott volna bármiért, ami made in Chisai (Levi új mozaikszava: China+Masai=Chisai), de nem járt sikerrel. A válasz ez volt: „ilyen terméket a közeli üzletben is vásárolhatok”.
"Sok apró emléktárgyam van erről az útról, de maszáj faluban vásárolt csecsebecse „sajnos” nem ékesíti polcaim."
Sörkóstolás Breaking News-ban
Ha erre járnál, ki ne hagyd a kreatívan csak Breaking News-re keresztelt kocsmát, tele van a legújabb információkkal!
Amúgy tudtad, hogy ha valakik, akkor az afrikai kocsmárosok, de legalábbis a Mbita kisvárosiak biztosan eleget tesznek majd a"sört csak hidegen!" óhajodnak. Ha nem rendelkeznek lehűtött sörrel, elszaladnak a közeli kocsmákba, üzletekbe, hogy hozhassanak neked. Ez valahogy így működik:
- Jó napot, van hideg sör?
- Persze. (értsd: nincs)
A báros elhagyja a kocsmát, majd körülbelül 20 perc múlva visszajön:
- Itt a söre.
Levi: - Ez persze jólesett nekünk, hisz azt éreztük, megtesznek értünk mindent.
Új év, új évad – Rusinga-szigete
Levi: - Egyik nap, amikor a tóparton bolyongva kerestük a témát, amit felmásolhatunk memóriakártyáinkra, egy helyi szerelőbe botlottunk. Beengedett a lakásába, ahol egy horrorisztikus környezetbe csöppentünk. Szóltam is neki, ha majd horrorfilmben gondolkodom, az ő nappalija lesz az első számú helyszínem. Lógott ott minden: tigris mintás nyakkendő, szárnyas plüssmajom, dobozok, hálók és egyéb számomra ismeretlen, színes tárgyak. Megért egy kis betekintést, és jó volt látni, hogy valaki ennyire összhangban és harmóniában tud élni a munkájával (ma nagyon ironikus reggelem van). Mintha magamat látnám. Csak én nem kisebb motorok, olajas dobozok és hexagon szettek mellett ébredek.
A falu ezermestere: a nappaliját bemutató helyi szerelő.(Fotó: Józsa Levi)
Ugyancsak a második évad első részének fontos kiegészítője volt a Kenyában nagyon menő és az egyik legelterjedtebb szállítóeszköz, a piki-piki. A helyi motorosok általában gazdag emberektől bérlik a motorokat, hogy azokkal hordozzák a helyieket, de az olyan turistákat is, mint mi. Olcsó és jó. Ez a piki-piki, a motoros taxi.
Emlékszem, egyszer valaki azt kérdezte tőlem: - Ezek hány kiló banánért vásárolták a jogsijukat?
A válaszom ez volt: - Nem vásárolták…, mert nincs is jogsijuk.
Mbitába érkezve Mózes talált egy helyi "mesterfodrászt". Miután sikerült a tudtára adni, hogy körülbelül mire van szüksége, a fodrász neki is látott a munkának. Csak arra nem számítottunk, hogy a szomszédban, jól látható és hallható távolságban egy másik fiatalember hegeszt, szerel, flexel, vág, kalapál. Akkor épp egy mosógépet. De miért meglepő ez Afrikában?
A legstílusosabb fehér: helyi fodrászat Mbita városban.(Fotó: Józsa Levi)
Miután egy-kettőre vonzó srácot faragtak az amúgy is jóképű Mózesből, haladtunk is tovább, hiszen a csapat már nagyon várta a sört. Ami egyáltalán nem olcsó erre. Nagyjából erdélyi kocsmaáron árulják, ami egy itteni lakos számára hatalmas luxuscikknek számít. A sör elszállítása után meglátogattunk egy helyi "fotóstúdiót" is, ahol kisebb-nagyobb bakik után sikeresen lefotóztak hármunkat, engem egy ismertetőjellel, az ingemen árulkodó csodás folttal. Emlékként természetesen előhívattuk a fotókat, rögtön nyomtattattunk belőle 4 példányt, hogy az itthoni falunkon is viszontlássuk magunkat és mosoyogjunk. A fotóháttérként szolgáló tapétára is rákérdeztünk, de azt ottlétünkkor még nem lehetett ott helyben beszerezni. Mindegy, adtunk egy ötletet!
Körülbelül így nézett ki az új rész, melyben próbáltam úgy összeállítani az anyagot, hogy az évet ismét egy kis lazasággal, humorral kezdjük. Ezzel az újra mozgalmasabb résszel a nézőink tudtára szeretnénk adni: van még a tarsolyban!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Geréb Orsoly
Messziről Jött Ember