Amikor végignéztem a västerås-i (veszterószi) autóstalálkozón a tökéletesen megóvott vagy felújított Chevrolet, Cadillac, Buick, Ford és a többi amerikai autón, az jutott eszembe, hogy abban az időben amikor ezek a kocsik újak voltak, arrafelé ahonnan én származom egészen más márkákat emlegettek az emberek. Emlékeztek még ezekre: Trabant, Wartburg, Zsiguli, Volga, Kis- és Nagy- Polski, esetleg Zastava? Ezek az autók azóta teljesen eltűntek a színről. Bár Trabanttal találkoztam Berlinben, de már csak mint turista attrakció kínálkozott városnézésre.
Itt Svédországban sokan szeretik az amerikai autókat. Tényleg sokan. Lehet velük találkozni az autóutakon, parkolókban, lehet őket látni minden településen egy-egy udvarban leparkolva. És többnyire nagyon jó állapotban vannak. Csillognak és villognak, gazdájuk pedig büszkén hajtja őket, hadd nézzék a járókelők is a menő járgányt. Ezen amerikai old timer autóknak szervezetekbe tömörülő rajongóik is vannak. A rajongóknak pedig találkozóik, melyek igen látványosak. A legnagyobb találkozó pedig itt a környékünkön a „Power Big Meet”, ami Västerås-ban van és amit a világ legnagyobb klasszikus amerikai autók találkozójaként hirdetnek. Meglehet az is, hogy ez igaz, vagy ha nem akkor biztosan közel van hozzá. Az egyik helyi repülőtéren tartják– a találkozó július elején szokott lenni és háromnapos - és itt évente összejön több mint 20.000 autós, aki kiállítja járművét, meg a látogatók akik bámészkodva élvezhetik a régi idők autóinak csillogását.
Természetesen díjakat is osztanak, meg van felvonulás a városban, meg öt kilométeres vásár, meg buli. És ez az autós találkozó már 1978 óta hagyomány errefelé. Fő szervezője az American Car Club Sweden, több társszervezővel karöltve. Azt mondják, az utóbbi években 26 országból vettek részt a kiállító autósok, többek között az USA-ból, Oroszországból, Kanadából, Mexikóból, Ausztráliából, Japánból, Izraelből, Törökországból és természetesen több európai országból is. Lehet itt látni autókat az '50-es és '60-as évekből, van itt Mustang és Corvette meg minden amit csak el tud képzelni az ember. A mellékelt képeken is érzékelhető a hangulat kicsit, de az biztos, hogy ilyet csak élőben lehet igazán megélni.
Amerikai és svéd: két jó barát(Fotó: Kovács Csaba)
Az első Power Big Meet találkozón 80 autót állítottak ki és ezt 400 érdeklődő tekintette meg. Ahogy már korábban említettem, manapság kb. 20 000 a kiállított autók száma. Tényleg érdekes élmény látni ezeket az amerikai autókat, meg a tulajdonosokat is, akiknek ez hobbi, szórakozás vagy nem is tudom mi, de nagyon szépen karbantartják a kocsikat, aprólékosan tisztogatva, felújítva minden részletet ahogyan az eredetileg is volt. Sok munkát, pénzt meg időt kell belefektetni, hogy egy 60-70 éves autó így nézzen ki.
(Fotó: Kovács Csaba)
Meg kell említeni itt a „Raggare” stílust, helyesebben szólva mozgalomnak lehetne nevezni ezt a jelenséget, de az autókon kívül sokan kedvelik az úgynevezett vintage divatot: még a házaikat is úgy rendezik be, mintha az ötvenes évek Amerikájában élnének. Közkedvelt körükben a rockabilly frizura, a farmer, cowboycsizma, fehér póló, farmerdzseki. Lehet, hogy a szubkultúra kifejezés lenne a legtalálóbb. Tehát amikor megjelenik egy pár egy csillogó oldtimerben, régi divatú ruhákba öltözve engem néha az az érzés kerülget, hogy nem tudom ki tévedt el az időben. Szóval a „Raggare” stílus követőire nagy hatással volt az amerikai popkultúra az 1950-es évekből és szubkultúrájuknak nagyon fontos eleme az autó. Az autó nagy és amerikai kell, hogy legyen, mint például egy Pontiac Bonneville a hatvanas évekből. Ennek köszönhetően évente több ezer amerikai oldtimert importálnak Svédországba.
Pontiac Bonneville(Fotó: Kovács Csaba)
Amíg a „Raggare” kezdeteiben – az ötvenes években - a fiatalok mozgalma volt, manapság inkább középkorú tagságot toboroz, akik szeretnek találkozgatni, miközben megy az eszem-iszom meg a csillogó autók, melyeket előszeretettel mutogatnak. A kezdetekben azonban voltak konfliktusok is más csoportokkal mint például a rock és a punk kedvelőivel: verekedések, alkohol, erőszak, gyorshajtás, szex a hátsó ülésen, rendőrségi beavatkozások... ezek jellemezték a csoportot és adtak okot aggodalomra a társadalom többi tagjának. Még egy svéd film is készült 1959-ben „Raggare” címmel és próbálta feldolgozni a témát.
Van akinek tetszik a vintage divat. Régi ruhák, sokszor kicsit átdolgozva, felújítva, átszabva, felvarrva, de akár mutatósak és szépek is lehetnek. Egyedi ruhadarabok melyek viselőik egyéniségének valamiféle kifejezései is egyben. Eredeti példány mindegyik, jobban mondva egyedi. De ez nem csak valami áhítat a régmúlt idők után, hanem inkább az eredetiség keresése. Mintha azt üzenné, hogy ne sablonosan öltözzünk, hanem legyen eredeti a stílusunk, mint ahogyan nincs két egyforma ember, úgy ruházatunk is legyen csak a miénk. Nem sorozatgyártás eredményei vagyunk, ezért legyen személyiségünk kifejezése az öltözékünk is. Na de lehet, hogy csak én élem meg így a vintage üzenetét.
A „Raggare” szubkultúra kedvelőinek, a régi divatos ruhák iránt érdeklődőknek, az oldtimerek szerelmeseinek és a jó szórakozás után vágyóknak is csak ajánlani tudom a västerås-i „Power Big Meet” autóstalálkozót, hiszen mindez itt megtalálható egy helyen.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Szabó Vivien
