Palermói történetek

- 2. rész: A legjobb cassata nyomában

Palermói történetek - - 2. rész: A legjobb cassata nyomában
Palermói történetek - - 2. rész: A legjobb cassata nyomában

'Ezután irány aludni, mert másnap koránkelés volt! De ez már a második rész eleje igazából." - Valahogy így fejeződött be a Palermói történetek - 1. rész. Folytassuk akkor innen:

Másnap felderítettük még Palermo többi részét is. A taxiból láttunk egy szép színházat, így elindultunk megkeresni. Ez pont az ellenkező irányban volt, mint amerre a piacok, és egyszer csak azt vettük észre, hogy kiértünk a városból és megérkeztünk Budapestre vagy Bécsbe… Gyönyörű hatalmas épületek, luxus márkák üzletei, üzletemberek és asszonyok, puccos kávézók. Érdekes volt megtapasztalni ezt a hirtelen változást. Kiderült, hogy Palermónak két arca van: az óváros, tele piacokkal és a város többi része, ahol ugyanúgy élnek az emberek, mint mindenhol máshol. Érdekes számomra az is, hogy ennyire átengedték az óvárost a bevándorlóknak, hiszen ez az a rész, ahova a turisták mennek. Bár jól tették, hiszen őrült hangulata van.

A színházA színház(Fotó: Zsák Kata)

Mindeközben megérkezésünk óta égtek a telefonvonalak, hogy megérkezett a messzi Massából a rokon, M. Bevallom, itt egy kicsit csalódtam, mert én már lélekben felkészültem a hatalmas, 12 órás szicíliai családi zabálásra, de ez elmaradt. Mindenki a város különböző részein lakik, így csak az egyik nagybácsival találkoztunk, viszont ez is hatalmas élmény volt. Mondta M., hogy nagypapájához hasonló bácsit keressek, így könnyű volt kiszúrnom a fehér nadrágban és halványsárga pólóban feszítő, szép, fehér hajú idős urat. (annyira tipikus :D )

Nagy „csókolózás” össze-vissza, ölelgetés, és már be is indult a duma. Olyannyira, hogy mikor a hat sávos út kellős közepén, keresztben átvágtunk, megálltunk egy jó öt percre, mert a nagybácsi épp sztoriban volt, és azt meg kellett várni, én meg csak pislogtam körbe, hogy mikor üt el valaki. (Meg a hatalmas dudálás közben nem is értettem, mit beszélnek). Utána ettünk egy fagyit (stílusosan eper, pisztácia és vanília az olasz és magyar zászló színeiben) és elköszöntünk. Érdekesség, hogy Olaszországban lehet tésztában kérni a fagyit. Ez egyfajta briós, amit megtöltenek a fagyival, és iszonyat laktató.

A hotelben megkérdeztük hol lehet a legfinomabb cassatát (a zöld marcipános ricottás édesség) kapni a városban, így elindultunk arrafelé. Útközben megálltunk ebédelni egy kisbüfében. Fejenként 3 euróból degeszre zabáltuk magunkat, jó házi kajával, hatalmas adagokkal. Ahogy már mondtam: Palermo nagyon olcsó! Ha belegondolok, hogy Bolognában 6 euró volt egy pohár sör…
Utána megnéztük az Botanikus kertet. Elvileg 6 euró lett volna a belépő, de már elnézést kérek, ennyi pénzért nem szeretnék fákat nézegetni, így belógtunk…
(Anno próbáltunk a húgommal is belógni Firenzében a Boboli kertbe, mert ott is horribilis a belépőjegy ára, de ott sajnos nem sikerült…)

(Fotó: Zsák Kata)

Igazából csak azért mentünk be, mert útba esett a cassatás hely felé, ahova a park után be is tértünk. Ez kicsit szocreál volt, viszont álomszép süteményekkel. A mini fagyi kinézetű mignontól elkezdve mindenféle nyálcsorgatásra alkalmas  édesség. De mi a „város legjobb cassátájáért” jöttünk, így ezt kértük. Tényleg finom volt, bár embert nem ölnék érte, hogy újra ott egyek. Főleg miután megláttam a csótányokat… Úgyhogy gyorsan felhúztuk a nyúlcipőt!

Ezután visszamentünk a reptérre felvenni a bérelt kocsit, és irány a rokonokhoz. A házat elég nehéz volt megtalálni, többször megkergettek a kóborkutyák, de mint kiderült, a tősgyökeres palermóiaknak itt van nyaralója vagy hétvégi háza.

Az este további része nem volt túl izgalmas, mivel én nagyjából állva aludtam a fáradtságtól. Bár ez jó indokot szolgáltatott, hogy miért nem eszem sokat az odaégetett tésztából… A lényeg, hogy gyorsan ágy, alvás! 

Másnap elmentünk fürdeni a tengerpartra. Rengeteg mindent gyűjtöttem, de sajnos ezek közül egyik sem kagyló. Szicília iszonyat mocskos, a tenger és a part is. Nagyon elszomorító látvány. A fél pár papucstól elkezdve a játékkatonákig mindent találtam (a nejlonzacskókról és műanyag hulladékról nem is beszélve).

(Fotó: Zsák Kata)

Este ismét bementünk a városba, de most helyi vezetővel, aki tudta hol vannak a jó helyek. Egy tengerparti bárba ültünk be. Igazából a"be" ebben az esetben nem helyes, ugyanis a hely csak egy bár a tengerparton, ahol italt lehet kérni, és van pár fa tákolmány ahova le lehet ülni. Egy színpadon élőzene szólt, és az is érdekesség még, hogy van itt egy magas torony, amelynek a tetején egy hajószerű építmény található, ahova fel lehet menni. Fent is van egy bár, gyönyörű a kilátás és ez az egész építmény forog. Nem folyamatosan, de bizonyos időközönként elforgatják, így mindig más a kilátás. Menő ugye? :)

Itt pont a másik irányba néz az ablaka a hajószerű kilátónak. Érdekesség még, hogy mindenhol a parton fotózkodó esküvői menetekbe lehet botlani.Itt pont a másik irányba néz az ablaka a hajószerű kilátónak. Érdekesség még, hogy mindenhol a parton fotózkodó esküvői menetekbe lehet botlani.

Vacsorára kikértük az összes szicíliai ételt, rengeteg rántott dolgot (rák, zöldség, arancina, azaz rántott rizsgolyó, krokett), panelle-t, ami nagyon hasonlít a toszkán calda caldára. Ez tulajdonképpen egy csicseriborsó lepény, ami borssal nagyon finom.
A legérdekesebb étel, amit megkóstoltam pedig egy vesés szendvics volt. Először nem nagyon tetszett a dolog, de jobb mindent megkóstolni. Igazából máj íze volt. Nem volt rossz, bár nem lesz a kedvencem.

Ezután következett a helyi fiatalok törzshelye. Természetesen ez is egy nagy tér (a piazza a legfontosabb hely az olaszoknak, minden ott történik, mindenki ott van, és mindig oda kell menni), néhány bárral, ahol lehet italt venni, székek és asztalok a téren. Sajnos a tér egyetlen látványossága egy ókori szökökút, ami le volt zárva, restaurálás miatt.
Amúgy piszok és pottyantós WC, na meg a szicíliai dialektus. Egy mukkot se értettem a beszélgetésből, és amikor odafordultam M-hez, hogy megkérjem,  fordítson nekem, kiderült, hogy ő sem érti mit beszélnek. Éljen a szicíliai olasz!

Említésre méltó még az utolsó palermói vacsoránk, ami a maga egyszerűségével az egyik legfinomabb étel volt, amit valaha ettem. Ez a kedvenc olasz ételem a spaghetti allo scoglio, azaz spagetti a szikláról. A neve mndent elárul, ugyanis minden rákerül, ami a tengerben lévő sziklákra rátapad. Ez általában fekete kagyló és egy másik kisebb kagyló. Ezt teszik rá a tésztára, petrezselyemmel és borssal. Az, hogy ez egy egyszerű étel főleg a fűszerezésre utal, na meg arra, hogy Olaszországban elég könnyű friss kagylót szerezni (otthon nem biztos, hogy olyan könnyű). Mivel ez a kedvenc ételem, elég sokszor ettem már, de Palermóban volt a legfinomabb. A friss tengeri herkentyűk és alapanyagok íze össze sem hasonlítható a boltban kaphatókéval. Nem véletlenül mondják, hogy Szicíliában vannak a legfinomabb ételek.
Utána még lecsúszott egy pár királyrák is csakhogy megkoronázza az utolsó palermói vacsorát és erőt adjon a következő állomáshoz a szicíliai körutunkon.

(Fotó: Zsák Kata)

(Fotó: Zsák Kata)


A sorozat további részei:

Szicíliai kalandok - Összes

Tetszett? Oszd meg!