Törökországi július – II. rész

Itt írtam arról, hogy amikor tavaly nyáron Törökországot választottuk szabadságunk úti céljául, meglátogattuk Isztambult is. Egy napot töltöttünk a török nagyvárosban, majd ismét repülőre szálltunk és Dalaman felé vettük az irányt. A nemzetközi repülőtérrel is rendelkező Muğla-tartománybeli Dalamantól 23 km-re fekvő Göçek városkában töltöttük a szabadságunkat. Hogy miért éppen erre a helyre esett a választás, kiderül majd a cikkből.

Kora reggel indultunk Isztambulból és mindössze egy órát repültünk. Már a repülőgép ablakából is láttam, hogy egy nagyon szép vidéken járunk. 

Ereszkedik a gép(Fotó: Laslavic Tímea)

Nagyon meleg volt. Sokszor több, mint 40 fok árnyékban. Júliusban nem is nagyon ajánlatos Törökországba menni, hiszen ebben a hónapban valóban forróság van ott. Mi azonban általában akkor megyünk szabadságra, hőség ide vagy oda... A víz azonban nagyon kellemes volt, melegebb, mint bárhol, ahol eddig megfordultam! És még szerencse, hogy a szálláshelyünk nem a forró tengerparton, hanem attól picit messzebb, az erdőben, egy hűvös területen volt (persze nem hiányzott a légkondi sem a szobából). Azért esett a választás erre a helyre, mert a Dalya Life egy különleges hely. Nézzétek csak:

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Családi vállalkozás és annyira jól kigondolt és megszervezett, hogy bár a tengerpart jó néhány kilométerre fekszik tőle, mégis tele van turistákkal. Dalaman és Göçek között egyszer csak le kell térni az útról, elég sokat kell haladni a fák között, és aztán valahol az erdőben felbukkan egy nagyon hangulatos hely. Az ember azért nem ilyen fekvésű hotelt szokott  választani, ugye?

De hiába van messze és hiába nincs tömegközlekedés a közvetlen közelben, egyáltalán nem volt gond eljutni a tengerpartra, a tulaj - egy fiatal és nagyon belevaló srác: Hakan - ugyanis személyesen vitt el minden áldott reggel (minket is és másokat is) Göçekig, este pedig a megbeszélt órában értünk is jött. Ezt már a foglaláskor felajánlja - tudván, hogy mi a hátránya a szálláshelynek - és aztán olyan természetességgel fuvarozgatja a vendégeket, mintha csak kedves, látogatóba jött rokonai lennének valamennyien. Főleg családok jönnek hozzá, mert csend van és ha éppen úgy alakul, egy-két napot a Dalya Life kertjében is el lehet tölteni, nem muszáj kimenni a tengerpartra. A házikókat  sok munkával karbantartott kert övezi, van medence, de még egy kis folyó is ott csobog a kert egyik végében, tehát garantált a lazuláshoz szükséges hangulat. 

Akár csónakázni is lehet(Fotó: Laslavic Tímea)

Korán reggel már mindig söprögettek, locsoltak, rendezkedtek, és amikor a reggelire sor került, már minden készen is volt. 

Mindig itt ettünk, a parton(Fotó: Laslavic Tímea)

De nemcsak virágok, hanem zöldségek is vannak a ház körül, így az általuk szervírozott étel sokszor helyi termés, például a lekvár is saját gyümölcsből készült. Ez sokat nyomott a latban, amikor a foglalást csináltuk. Vannak alkalmazottak is szép számmal, de a szakács a tulaj édesanyja, a ház körüli mindenes pedig a tulaj édesapja. Ők ketten mindig ott voltak a recepció közelében, a teraszon: teáztak, kávéztak, tévéztek, és ha valaki ételt rendelt, az mindig frissen készült el. Minden finom volt és nekünk nagyon bejött ez a kellemes, családi hangulat.

Hideg előétel(Fotó: Laslavic Tímea)

Külön öröm - főleg a gyerekek számára -, hogy állatok is bőven akadnak a Dalya Life kertjében - nem csak kutya és macska van a ház körül, hanem kacsák és tyúkok is szabadon sétálgatnak a gyepen. A folyóban számtalan teknős, a fákon mókus...

Ő Baron, a család egyik kutyája(Fotó: Laslavic Tímea)

A másik kutya állandóan az asztalok körül lazított(Fotó: Laslavic Tímea)

A teknősöket etetni is lehetett, például kenyérmorzsával(Fotó: Laslavic Tímea)

A kacsákat is állandóan kényeztették a turisták(Fotó: Laslavic Tímea)

Szezonon kívül szomorúan fest minden - mint megtudtuk. A család - amely Isztambulban él - nem is tölti ott a telet, hanem ilyenkor visszamegy a nagyvárosba. Kora tavasszal a folyó mindig kilép a medréből, így a szezon indulása előtt sok-sok munkára van szükség, míg ismét teljes pompájában virít a hely.

(Fotó: Laslavic Tímea)

És hogy miért is mentünk oda, és nem Törökország más részére? Érdekes egy sztori.

Munkája révén a párom régebben együttműködött egy dalamani céggel, és a kapcsolattartó személy többször is mondta neki: ha Törökországba tervezne menni, jöjjön Dalamanba. Ez valahogy megmaradt, és a terv lám valóra is vált - sőt, érkezéskor fel is akartuk keresni az illetőt a repülőtéren, de végül elmaradt, mert hamar buszra szálltunk. Pár nap múlva azonban kiderült, hogy a világ nagyon kicsi. Hakan feltöltött egy, a párommal készült közös fotót a Facebookra, és be is jelölte őt (tag). Ezt a fényképet (és egyben a nevet) látta meg az interneten Yasemin, aki azonnal írt is interneten, hogy jól látok, te a volt ausztriai partnerünk vagy? Kiderült, hogy ő Hakant hosszú évek óta ismeri. Másnap el is jött találkozni velünk. Egy nagyon kellemes, sörözős estét töltöttünk el a kertben mindannyian. Yasemin addig nem járt a Dalya Life-nál, sőt, elég régen nem látta már a tulajt. Így állandóan azon nevettünk: még jó, hogy elmentünk Törökországba, és véletlenül éppen az ő ismerősénél foglaltunk szállást, így ez alkalommal ők is találkoztak. :) Azóta is tartjuk a kapcsolatot mindkettejükkel, sőt Yasemin már Bécsben is járt, és érkezésekor ki is mentünk a repülőtérre és megittunk együtt egy kávét. 

Sose feledjétek: kicsi ez a nagy világ!

A sorozat további részei:

Törökországi július - Összes