Nosztalgiázó kedvemben vagyok és fel szeretném idézni az első szabadságomat (ami pontosan tíz évvel ezelőtt volt). Mármint az első olyat, amikor nem a szülőkkel együtt megyünk el valahova, hanem már dolgozó és kereső egyénként egyedül vásárolja meg magának az ember a jegyet, hogy kipihenje az év fáradalmait. Görögországra esett a választás: 2005-ben ez volt az egyik legkeresettebb úti cél Temesváron, másodsorban olcsó volt.
Ilyen a tenger a görög partoknál(Fotó: Laslavic Tímea)
Arra emlékszem a leginkább, hogy mennyire nem volt pénzem, de hogy ennek ellenére nagyon jól éreztem magamat ezen az első szabadságon. Már dolgoztam egy ideje, de olyan minimálbér-szerű keresetem lehetett. Két gyermekkori barátnővel vágtunk neki az útnak. Természetesen nem repülővel – hiszen arra nem futotta – hanem busszal. Nem kevesebb, mint 24 órát tartott az út: 13 órakor indultunk Temesvárról, estefelé komppal keltünk át a Dunán Románia déli részén, éjszaka szeltük át Bulgáriát és másnap kora délután érkeztünk meg Paralia Katerini-be, ahonnan egy taxi vitt tovább a célhoz:
a Platamonas helység tengerpartjára, a Paralia Panteleimonas-ba, azon is belül pedig a
Hotel Afroditi-be.
(Fotó: Laslavic Tímea)
Mivel nem jártunk még sehol egyedül, egy turisztikai irodától vettül meg az utat és a szállást, természetesen nem mertünk csak úgy nekivágni az útnak. Emlékszem, hogy valami apartmant szerettünk volna kibérelni, mert konyhára volt szükségünk. Igaz, hogy nem tudtunk mi még akkor főzni, de gondoltuk, egy omlettet és egy spagettit csak összedobunk, meg konzerveket is vittünk magunkkal, hiszen nem volt pénzünk étteremben enni. Le is foglalt nekünk az iroda egy háromágyas, konyhás kis apartmant. Pár nappal az indulás előtt az iroda felhívott, hogy van egy ajánlatuk. Egy olyan hotel, amellyel ők nagyon jól együttműködnek, ügyfelek hiányában felajánlotta, hogy ugyanazon az áron fogad minket, amelyen az apartmanban laktunk volna. Kapunk két egymásba nyíló szobát és van egy pici konyha is. Hát ne is mondjam, a képek szépek voltak, belementünk. A tulaj még azt a szívességet is megtette nekünk, hogy amiket még kértünk az alapfelszerelésű konyhába, ami inkább csak kávéfőzésre volt kitalálva – tehát fazekat, serpenyőt stb. – is beszerezte, mire odaértünk. Nagyon szerencsések voltunk, mert igen olcsó volt a jegy, de minden úgy volt, ahogy megbeszéltük, nem panaszkodhattunk semmire – nagyon meg voltunk elégedve. A sofőr jól vezetett, a velünk utazó idegenvezetőnek nagyon profi volt a hozzáállása, a hotel szép volt, a tengerpart kellemes.
A hotel(Fotó: Laslavic Tímea)
Az egyik legérdekesebb az volt, hogy bár fiatalok voltunk nagyon, nem akartunk túlságosan bulizós helyre kerülni, különösen, hogy csak lányok voltunk. Ezért azt kértük az irodában, ajánljanak egy csendes kis helyet. Panteleimonas-t ajánlották, és jól tették. Előttünk a tenger, a hátunk mögött hegy, gyalog megtehető távolságra egy vár. Volt ott minden. A hotel családi vállalkozás volt, vigyáztak ránk. Még most is elmosolyodom, amikor eszembe jut, hogy a jegy megvásárlásakor kétszer is felhívták a figyelmünket arra, hogy vigyázat, akkor ez tényleg egy csendes, nem felkapott hely – ne panaszkodjunk aztán, hogy az Isten háta mögé küldtek és esetleg unatkoztunk. Mondtuk, hogy nem, nekünk pont ez kell. És tényleg egy nagyon kellemes hely volt, nem tudom, milyen lehet ott most, de tíz évvel ezelőtt köszönőviszonyban sem volt a jól kiépült, és ezért dugig tele Katerini-vel, amit volt alkalmunk látni 20 percig, ameddig a taxinkra vártunk érkezés után.
Szóval előttünk a tenger, a hátunk mögött hegyek, a közelben egy vár.
Tenger, hegyek, vár...nem volt okunk panaszra(Fotó: Laslavic Tímea)
Túl sok mindent pénz hiányában nem tudtunk csinálni. Napoztunk, fürödtünk, olvastunk a tengerparton, este a teraszon üldögéltünk és ouzo-t fogyasztottunk. Tökéletes volt így is. Egyik nap elsétáltunk a várhoz. A Platamon vár 1204 és 1222 között épült az Olümposz hegység délkeleti részén.
Platamon vára(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
Fentről szép kilátás nyílt a mi tengerpartunkra, meg a hegyekre is.
(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
A zsebpénzem feléből (!) megvettem egy athéni kirándulást, a másik feléből egy görög estre fizettem be, a többit vásárfiára költöttem. A barátnőimnek picit több zsebpénzük volt, ők elmentek és megnézték a Meteorákat is. Athénba a hazautazásunk előtti napon vittek el – jó messzire kellett mennünk, de akkor mi nagy pesszimistán úgy gondoltuk, hogy sose jövünk már vissza Görögországba, ha már itt vagyunk, nézzük meg a fővárost is. És ezért képesek voltunk éjszaka elindulni és órákat buszon ülni, hogy kora reggel megérkezzünk Athénba – ahol zuhogott az eső. Hát így jártunk... de szerencsére egy adott pillanatban inkább már csak szemerkélt, így legalább az Akropoliszt élvezni tudtuk valamelyest.
Athénban egész nap zuhogott az eső(Fotó: Laslavic Tímea)
Az Akropolisz(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
Megnéztük a görög Parlament előtti őrségváltást is – ami engem nem nyűgözött le egyáltalán, annál inkább az, hogy egy régi internetes haver, akit még a mIRC-en ismertem meg réges-régen, eljött a Parlament elé velem találkozni. Öt perc volt az egész, hiszen nekünk fix programunk volt, ő pedig éppen csak a munkából szaladt el a kedvemért, de nagy élmény volt újra látni – azért újra, mivel korábban járt már Temesváron, ahol egy orvostanhallgató barátját látogatta meg, de én vezettem körbe a városban nagy lokálpatrióta szellemben. Azóta is tartjuk a kapcsolatot – most már a Facebook révén, egy időben pedig e-mailen.
(Fotó: Laslavic Tímea)
Egyik nap zuhogott az eső "otthon" is, akkor a hotelszobában dumáltuk ki magunkat, illetve főztünk és olvastunk. Összességében véve egy nagyon jó kis szabadság volt, és bár azóta nem jártam már Görögországban, szerepel a jövőbeni terveim között, hogy egyszer egy szigetére is eljussak a párommal együtt. Most, amikor mélyebben meg tudok ismerkedni a görög konyhával, és nem kell konzerveket ennem a hotelszobában. Még egy fényképezőgépünk se volt, senkinek közülünk – én kértem kölcsön egyet ismerőstől. De hát így szép az élet, ha az embernek többféle élményben van része és belekóstol egy picit ebbe is, abba is.
Sztogi
