“Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”
Tamási Áron
Gyerekkorom óta tudom, hogy nagy írónk Tamási Áron szavaival a lelkemig hatolt – egyszerűen és lényegre törően. Valahogy nekem ez a sors jutott: székelyként nagyon messze költöztem, de azóta sem tagadtam meg a gyökereimet, csak némán hallgattam és éltem a mindennapokat más emberként, pedig ez sosem volt egyszerű!
A kis falu, ahoI a régóta elhagyatott szülői házunk áll, számomra egy ideális hely az íráshoz.
Gyergyóújfalu másoknak csak egy település, ahol sosem történik semmi, engem mégis megfog az illata, a rég nem kóstolt ízek zamata és a békés vidék hangja. Egy hazai málnalekvár ízében felfedezem a múltat, egy kedves arcban és tájban pedig az OTTHONT és a hazát, ami számomra a MINDENSÉGET jelenti. Lehet, hogy a körülmények és a hozzáállásom nem mutatják a ragaszkodásomat, hiszen több ezer kilométerre vetett a sors és csak ritkán térek vissza – számomra mégis minden itt töltött perc értékes és elvehetetlen!
Gyergyóújfalu 12 kilométerre található Gyergyószentmiklós városától, elhelyezkedése szempontjából is nagyon szerencsés, hiszen innen kényelmesen és gyorsan megközelíthető a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, Szováta, Parajd, Korond és Borszék is. A többi látnivalót pedig még nem is említettem: Zetelaka, Csíksomlyó, Csíkszereda, a Gyímesek ( itt láthatjuk a híres ezeréves határt is).
Látnivalókban pedig nincs hiány, csak bírjuk a gyűrődést, hiszen rengeteg energiára és időre lesz szükségünk a környék tüzetesebb áttekintéséhez.
Egy békés hely, ahol igazi vidéki hangulat honol, minden utca és ház az egyszerűségről árulkodik. Nem is vágyhatunk ennél többre, mert nagyvárosból érkező turistaként a hely maga az áldás – csendes és barátságos.
Igen. Ez az én szülőföldem és nekem kicsit olyan, mint Meseország, minél ritkábban látom, annál inkább szomjazik rá a lelkem és az egész lényem. Mivel gyerekkorom óta csak látogatóként tértem vissza, itt valahogy minden sokkal eszményibb maradt. Nem ide jártam óvodába, sem iskolába, mégis megvan az a láthatatlan kötődés köztem és e hely között. A hely, ahol minden tökéletes, tele szép emlékekkel. Itt sokkal közelebb lehetek a természethez, nagyokat szippanthatok a friss vidéki levegőből, órákig bámulhatom az óriási csillagos égboltot, és hallgathatom a kertben a tücskök ciripelését.
Képes voltam csaknem 1000 kilométert utazni azért, hogy most ezeket a sorokat a teraszról írhassam, miközben az engem körülvevő hegyeket bámulom, háttérzajnak a szomszéd kutyáját és egy-egy székelyes beszédfoszlányt hallgatva. Olykor síri csönd van a kis utca végén, és bármerre is indulok a táj nem változik: a fenyvesek és a hegyek örök kellékei maradnak ennek a vidéknek. Furcsamód babonáznak meg engem a hegyek, jelenlétük kellemes érzéssel tölt el, és közelségük hatására feltöltődöm. Mágnes-hegyek ezek: magukhoz hívnak és nem engednek el már soha többé!
Erdély mesébe illő hegyei(Fotó: Miályeák Rita)
Egy kis utca utolsó előtti háza a miénk, a családi ház, mely 32 évvel a költözés után még mindig egy SZENTÉLY. Elköltöztünk az ország másik szegletébe, de öttagú családunk minden egyes tagja örökre itt hagyta a lelke egy darabkáját.
Akkor még csak 3 éves voltam, mégis örömmel tértem vissza gyerekként vakációzni az idilli Székelyföldre.
SZÉKELYFÖLDRE-a földi paradicsomba, ahol verejtékes munkával bár, de az itthoniak mindent képesek az asztalukra teremteni. A fáradságos munka utáni jutalom mégsem marad el, hiszen olyan helyen élhetnek, ahol mindig friss a levegő, az erdők és hegyek a barátaik, és a hely, ahol küzdenek a megélhetésért egy életen át marad az OTTHONUK!
A székelyek karakánok, éles eszűek és ha valamihez nagyon, de nagyon ragaszkodnak az pedig a szülőfalujuk. Egyszerű emberek, akik úgy vágynak többre, hogy közben megőrzik belső értékeiket, nem változnak meg a jóléttől, sem a hírnévtől, hanem szerényen rábólintanak ha valaki megdicséri munkájukat.
Büszke vagyok rá, hogy én is innen származom, és már tudom honnan a szerénység (a nagyfokú érzékenység és a kedvesség, melyeket nem kérkedésből, hanem a cikk kedvéért említek).
Budapesten a nagy rohanásban vagy bárhol is legyek a nagyvilágban a szürke hétköznapok képesek elfeledtetni velem, honnan is származom és hova tartozom. Megfeledkezem arról, hogy van egy távoli hely, ahol hallhatom a saját gondolataimat, újra átélhetem gyerekkorom elveszett emlékeit és igazán önmagam lehetek.
Egy régi barát akkor is úgy vár rám, mintha tegnap látott volna utoljára, pedig eltelt röpke 5 év, és a szomszéd sem feledkezett meg rólad, pedig szintén nem tavaly kopogtál be az ajtaján.
Ez a kedvesség annak ellenére is meghat, hogy tudom hogy ez “itthon “ természetes.
Ha egy darabkát vihetnék ebből a nagy szelet idillből és beoszthatnám a mindennapokban – megtenném: egy szelet Újfalut, egy szelet Gyergyót, egy szelet OTTHONT és azt azelőtt venném elő, hogy a honvágy elkezdené marcangolni a lelkemet.
Ha lenne egy tükröm, amibe ha belenézek és láthatnám ezt a helyet, a kedvenc falumat, az embereket és a hangulatot, lelkem itt mindig megnyugvásra találna és egy ilyen látogatás után békében lehetnék önmagammal és a világgal!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Laslavic Tímea
