Mit adsz a gyermekednek, ha külföldön éltek?

Nyilván sok szülőben fogalmazódik meg ez a kérdés, mielőtt „belerángatja” a gyerkőcöket is egy huzamosabb, akár hosszú évekig tartó külföldi tartózkodásba. Elkezdődik a latolgatás, a gyerekek érdekeit szolgáló érvek felsorolása. Sok minden van, amit már ilyenkor, a külföldi élet tervezgetésekor is tud az ember, de sok minden csak menetközben, az idő múlásával adódik hozzá ehhez a listához. A múltkor megírtam, hogy szerintem "Mit veszel el a gyermekedtől" kicsit, hangsúlyozom: csak kicsit, ha külföldre költöztök; most lássuk a naposabb oldalt: mit adsz a gyermeknek egy külföldre költözéssel?

Nézzük hát ezt a listát, amit persze szintén csak saját tapasztalatok alapján tudok összeállítani, így nyilván szubjektív, de azért elég jól tükrözi a valóságot szerintem.

Az első, amit adsz a gyermekednek: az a NYELVTUDÁS. Ez annyira nyilvánvaló, hogy muszáj ezzel kezdenem. Legyen bármilyen korú is az a gyerek, hihetetlen gyorsan sajátítja el a választott ország anyanyelvét, szinte észrevétlenül. Esetünkben, amikor az ikrekkel Olaszországba költöztünk, ők már elég jól beszéltek angolul, így kerestünk egy olyan tanárt, aki az angolon keresztül tanítja nekik az olaszt. Nem is olyan könnyű, mint ahogy elsőre hangzik, hiszen az olaszok itt délen, a csizma sarkában, nem nagyon beszélnek nyelveket, de azért sikerült. Szóval ez már két nyelv. Ehhez jön az iskolában kötelező második idegen nyelv, ami itt a francia. S mivel a fiúk jövőre másik iskolába mennek, ott még egy nyelvet kell majd választaniuk. Nyilván van néha Bábel a fejükben, de a gyerekek úgy tanulják a nyelveket, mint ahogy a szivacs szippantja be a vizet.

A második: az ANYAGIAK. Bizony, az a fránya pénz. Nagyon sok magyar, köztük rengeteg család, azért költözik külföldre, hogy jobb megélhetést, egy anyagilag gondtalanabb életet biztosíthasson magának. Van persze, amikor ez nem sikerül, de az esetek nagy többségében azért megtalálja a számítását az, aki rászánta magát, hogy egy idegen országban kezdjen új életet. Egy idegen országban, ahol nem kell apró-cseprő filléres gondokon rágódnia nap mint nap, hanem a szülők a  munkájukért olyan összeget kapnak, amiből jólétet, vagy legalábbis sokkal gondtalanabb életet tudnak biztosítani a gyerkőceiknek.

A harmadik: a nagyra nyíló VILÁG. Egy kisgyerek rácsodálkozása, találkozása a Nagy Világgal, elég mosolyfakasztó dolog. Mikor rájön, hogy nem csak az az utca, nem csak az a város, vagy akár ország létezik, ahol ő élt eddig, hanem a világ egy csodás, sokszínű hely. Telis-tele az eddig megszokottól teljesen eltérő emberekkel, helyekkel, kultúrákkal.

(Fotó: pixabay.com)

A negyedik, amit adsz a gyerkőcödnek: a TOLERANCIA. Pont az előbb leírtakból következően a gyerek hihetetlen elfogadó lesz a különböző népek, emberek habitusával, kultúrájával, szokásaival kapcsolatban. Úgyis mondhatnám, egy idő után simán elfogad mindenkit olyannak, amilyen. Mivel neki saját magának is be kell illeszkednie, el kell fogadtatnia magát a külföldi gyerekekkel, nem kell különösebben megmagyaráznod, hogy „nézd, ő azért ilyen, mert…” vagy „tudod, hogy nekik mást jelent ez”. Saját tapasztalat, hogy az ikreket először teljesen összezavarta, szinte fejfájásig idegesítette az olasz gyerekek vitalitása, szabad élete. Mert bizony hangosak, az iskolában is; bizony sokkal több mindent szabad nekik, mint egy átlag magyar gyereknek; bizony hihetetlen nagy önérzetük és akaratuk van. S hiába éltek a fiaink előtte is nemzetközi gyerekek között, az olasz gyerekek mentalitása kicsit letaglózta őket. De mivel az olasz gyerekek mindemellett határtalan nyíltsággal, kíváncsisággal és szeretettel fogadták őket, ma már csak mosolyognak a furcsaságokon egy „déliek!” legyintés kíséretében.

Az ötödik: az ÖNBIZALOM. Az első pár hónap botladozása, elveszettség érzése után egyszer csak azt veszed észre, hogy a gyerek kinyílik. A kiskölök, akit bedugtál egy idegen ország idegen iskolájába, vagy akár óvodájába, úgy jön haza, hogy azt meséli, milyen ügyes volt aznap, s milyen sok dicséretet zsebelt be. S ahogy telnek a napok, hetek, évek, egyre inkább úgy érzi majd, hogy bármire képes. Hogy bármi lehet belőle, hogy bárhol élhet, hogy mindent elérhet, amit szeretne. Ez még akkor is így van, ha azt tervezgeti, hogy hazaköltözik, s otthon fog élni és dolgozni.

 A hatodik: a KAPCSOLATI TŐKE. Elég komolyan hangzik, de a mai világban, ahol a kapcsolatok néha többet nyomnak a latban, mint bármi más, bizony nagyon fontos dolog. Ha elég ideig éltek külföldön, s netán a gyerek a középiskolát, az egyetemet is ott végzi, tele lesz olyan ismerősökkel, barátokkal, akik későbbi életében még segíthetik, támogathatják céljai, tervei elérésében, végrehajtásában.

 A hetedik, amit adsz a gyermekednek: a KALAND. Ami szintén fontos része a külföldre költözésnek, hisz a kis családotok, a Ti és a gyerekek nagy kalandja ez. Egymásra utalva, egymást támogatva, szoros kötelékben. Lehet csak az én szerény véleményem, de ha külföldön laksz, muszáj sokat kirándulnod, muszáj felfedezned az ország szépségeit, végigkóstolnod a szokatlan ízeket, látni az ott élők színes ünnepeit, részt venni, megmártózni a választott ország életében, szokásaiban, kultúrájában. Néha úgy látom, ez a „felfedezős játék” minket szülőket is kicsit gyermekivé varázsol, s nincs is annál jobb, mint amikor a gyerkőc csillogó szemmel élvezi, hogy anya és apa milyen kalandvágyó és vicces figura is tud lenni.

Rengeteg érvem szól még az mellett, hogy a sok nehézség ellenére, miért is éri meg gyerekekkel is külföldre költözni. Nyilván minél mélyebbre ásunk a témában, annál személyesebb, szubjektívebb érvek bukkanak fel.

A végső konklúzióm pedig, mindent összevetve, rosszat és jót is alaposan végiggondolva: egy nagy-nagy IGEN. Nagy IGEN arra, hogy a gyereknek végül jót tesz a külföldre költözés, hogy a gyerek nagyon sokat nyerhet azzal, ha megtapasztalhatja, átélheti milyen egy számára eladdig idegen országban élni…  

Kapcsolódó írás: 

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!