Ha kultúrprogram kell, akkor Schallaburg

Ha kultúrprogram kell, akkor Schallaburg
4 perc

Schallaburg egy kis kastély Melk mellett, Alsó-Ausztriában. Bár az autópályáról látszik is, nem túl feltűnő. Ha valakinek fel is tűnik, nem valami szép. De miután teljesen elvettem a kedved attól, hogy megnézd, elmondom, hogy mi az, ami miatt mi mégis minden évben elmegyünk oda. Az ok, az állandó kiállítás, ami nyáron van nyitva, és ami évről évre más. A nyitvatartási idő megtalálható a honlapjukon is, de idén március 19-től november 6-ig látogatható. 

A kastély nem nagy, így a kertje sem az, viszont nagyon barátságos, és a méretéhez képest sokoldalú. Vannak benne virágágyások és gyümölcsfák, és mindenfelé kényelmes ülőalkalmatosságok azoknak, akik szeretnének egy kicsit egy ilyen környezetben olvasgatni, vagy beszélgetni. A kisgyerekekkel érkezőknek pedig van egy igazi különlegesség. Egy hatalmas mászóka, ami fából készült, és egy földön heverő sárkányt formáz. Nézd meg a képeket, ezek többet mondanak száz szónál. 

De térjünk vissza az állandó kiállításra! Mert ha valóban egy kulturális programra vágysz Ausztriában, Schallaburgba látogatsz! Az első itt szerzett élményünk az India kiállítás volt 2013-ban. Ez volt az, ami igazán megfogott. Hihetetlenül igényes és profi, úgy volt jó, ahogy volt. Elvitt minket a maharadzsák varázslatos világába. Még India illatait is megtapasztalhatta a látogató a kihelyezett fadobozkák kapcsán, amikben szantál, lótusz, jázmin, és különböző indiai fűszerek illatoztak, és amibe bárki beleüthette az orrát. Különböző interaktív térképeken figyelhettük meg India gyarmatosításának folyamatát, és a nagyon érdekes volt például a vallási megoszlása az országnak. Egy kisebb teremben még a tradicionális indiai viseletet is felpróbálhattuk: a lányok a szárit, a fiúk a turbánt. Nagyon muris volt. 

K und K katonák (Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)

Aztán jött 2014-ben, az I. világháború kitörésének a századik évfordulóján a „Jubel und elend” kiállítás. Eddig számomra ez vitte el a pálmát! Fantasztikusan ügyesen mutatták be, főleg a korabeli sajtóanyagokból a háború folyamatát. A kezdeti euforikus örömtől a hihetetlen nyomorig. Amikor már olyan plakátokat ragasztottak ki, amiben a lakosság figyelmét arra hívták fel, hogy fogyasszák el a gyümölcsök magvait is, mert a bennük lévő olajok fontos tápanyagokat tartalmaznak. Számomra nagyon érdekesek voltak azok a plakátok is, amikben a harcoló felek egymásról akarták bebizonyítani, hogy a másik a barbár, nem ők. Hogy melyik ország mennyit költ kultúrára, és hogy hol mennyi analfabéta van. 

Az egyik teremben ki voltak állítva az I. világháború híres fegyverei, mint pl. a Maxim géppuska, velük szemben pedig fényképeken és viaszfigurákon mutatták be a szörnyű sebeket, amiket ezek a fegyverek okoztak. Döbbenetes volt! Fel lehetett próbálni egy K. und K. (kaiserlich und königlich - császári és királyi) katona hátizsákját, és a puskáját, hogy át tudjuk élni, hogy milyen lehetett ezzel a súllyal menetelni. Hát, kösz. Elég volt csak megemelni is. 

(Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)

A kastély boltjában mindig az aktuális kiállításhoz kapcsolódó tárgyakat árulják. Például 2014-ben meg lehetett venni a különböző fegyvernemek jelvényeit is, így tettünk szert egy „Rohamcsapat” feliratú sapkarózsára, ami nemes egyszerűséggel egy halálfej volt. Nem is tudtam, hogy volt ilyen alakulata az osztrák-magyar hadseregnek. 

2015-ben jöttek a vikingek. Interaktív térképekkel, amiken jól látszott, ahogy végigrabolták Európát. Egészen Kijevig felhajóztak, sőt tulajdonképpen az ukránok a vikingek leszármazottai. Remekül bemutatták a sárkányhajók előnyeit, és a felépítését. Használati tárgyak tekintetében természetesen elég szegényes volt a kiállítás, hiszen az az idő már jó régen volt. De még így is megérte ellátogatni Schallaburgba.

'70-es évek Schallaburgban (Fotó: Bojtos Zoltán)

És elérkeztünk a mához. Idén a kiállítás a 70-es éveknek állít emléket. Az udvaron rögtön a Volkswagen kisbusz fogad bennünket, a hippi korszak emblematikus járműve. (Apropó, most olvastam, hogy újra gyártani fogják elektromos meghajtással.) Bent a termekben megtaláljuk azokat a tárgyakat, amikre már csak azok emlékezhetnek, akik legalábbis gyerekként már átélték a 70-es éveket. A szalagos magnó, a lemezjátszó (sőt hordozható lemezjátszó, fantasztikus újítás) kazettás magnó. Az első Commodore számítógép, a tv-játékok, mint a tenisz. Emlékszik még valaki arra a betelefonálós műsorra, amikor teniszezni kellett a Vitrayval? Vagy lehet, hogy Rózsa Gyuri volt az? Aztán a kemping bicikli, vagy a tiki-taki nevű játék, amit aztán betiltottak, mert szilánkosra törte a játékosok alkarját sokszor. Emlékszik még rá valaki? Én nagyon szerettem volna, de apám kategorikusan megtiltotta. :)  

Egy terem a diszkó korszaknak állított emléket. A padló alatt villogó színes lámpákkal, a plafonon diszkó gömbbel, és dübörgött a „We will rock you”. Egy kicsit léggitároztunk a többi látogató nagy derültségére és riszáltuk a fenekünket a villogó parketten. Érdekes kiállítás, de számomra még mindig az I. világháborús a csúcs.

2017-ben az állandó kiállítás címe és témája: Az iszlám. Biztos, hogy nem hagyom ki, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire mennek bele az iszlámhoz kötődő politikai dolgokba vagy mennyire maradnak meg csak vallási síkon. És vajon bemutatják-e az iszlám történetét, a kialakulásától napjainkig. Egy biztos, hogy igényes kiállítás lesz, szerintem ne maradj róla le te sem!


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!

Címkék: Kultúra , Látnivalók