Schallaburg egy kis kastély Melk mellett, Alsó-Ausztriában. Bár az autópályáról látszik is, nem túl feltűnő. Ha valakinek fel is tűnik, nem valami szép. De miután teljesen elvettem a kedved attól, hogy megnézd, elmondom, hogy mi az, ami miatt mi mégis minden évben elmegyünk oda. Az ok, az állandó kiállítás, ami nyáron van nyitva, és ami évről évre más. A nyitvatartási idő megtalálható a honlapjukon is, de idén március 19-től november 6-ig látogatható.
A kastély nem nagy, így a kertje sem az, viszont nagyon barátságos, és a méretéhez képest sokoldalú. Vannak benne virágágyások és gyümölcsfák, és mindenfelé kényelmes ülőalkalmatosságok azoknak, akik szeretnének egy kicsit egy ilyen környezetben olvasgatni, vagy beszélgetni. A kisgyerekekkel érkezőknek pedig van egy igazi különlegesség. Egy hatalmas mászóka, ami fából készült, és egy földön heverő sárkányt formáz. Nézd meg a képeket, ezek többet mondanak száz szónál.
![Egy sárkány, ami mászóka..](/files/public/hml__medialibrary_media/118/5118/600x600xcrop/egy sarkany.jpg)
![](/files/public/hml__medialibrary_media/119/5119/600x600xcrop/YRVyImD4.jpg)
De térjünk vissza az állandó kiállításra! Mert ha valóban egy kulturális programra vágysz Ausztriában, Schallaburgba látogatsz! Az első itt szerzett élményünk az India kiállítás volt 2013-ban. Ez volt az, ami igazán megfogott. Hihetetlenül igényes és profi, úgy volt jó, ahogy volt. Elvitt minket a maharadzsák varázslatos világába. Még India illatait is megtapasztalhatta a látogató a kihelyezett fadobozkák kapcsán, amikben szantál, lótusz, jázmin, és különböző indiai fűszerek illatoztak, és amibe bárki beleüthette az orrát. Különböző interaktív térképeken figyelhettük meg India gyarmatosításának folyamatát, és a nagyon érdekes volt például a vallási megoszlása az országnak. Egy kisebb teremben még a tradicionális indiai viseletet is felpróbálhattuk: a lányok a szárit, a fiúk a turbánt. Nagyon muris volt.
K und K katonák(Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)
Aztán jött 2014-ben, az I. világháború kitörésének a századik évfordulóján a „Jubel und elend” kiállítás. Eddig számomra ez vitte el a pálmát! Fantasztikusan ügyesen mutatták be, főleg a korabeli sajtóanyagokból a háború folyamatát. A kezdeti euforikus örömtől a hihetetlen nyomorig. Amikor már olyan plakátokat ragasztottak ki, amiben a lakosság figyelmét arra hívták fel, hogy fogyasszák el a gyümölcsök magvait is, mert a bennük lévő olajok fontos tápanyagokat tartalmaznak. Számomra nagyon érdekesek voltak azok a plakátok is, amikben a harcoló felek egymásról akarták bebizonyítani, hogy a másik a barbár, nem ők. Hogy melyik ország mennyit költ kultúrára, és hogy hol mennyi analfabéta van.
Az egyik teremben ki voltak állítva az I. világháború híres fegyverei, mint pl. a Maxim géppuska, velük szemben pedig fényképeken és viaszfigurákon mutatták be a szörnyű sebeket, amiket ezek a fegyverek okoztak. Döbbenetes volt! Fel lehetett próbálni egy K. und K. (kaiserlich und königlich - császári és királyi) katona hátizsákját, és a puskáját, hogy át tudjuk élni, hogy milyen lehetett ezzel a súllyal menetelni. Hát, kösz. Elég volt csak megemelni is.
(Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)
A kastély boltjában mindig az aktuális kiállításhoz kapcsolódó tárgyakat árulják. Például 2014-ben meg lehetett venni a különböző fegyvernemek jelvényeit is, így tettünk szert egy „Rohamcsapat” feliratú sapkarózsára, ami nemes egyszerűséggel egy halálfej volt. Nem is tudtam, hogy volt ilyen alakulata az osztrák-magyar hadseregnek.
2015-ben jöttek a vikingek. Interaktív térképekkel, amiken jól látszott, ahogy végigrabolták Európát. Egészen Kijevig felhajóztak, sőt tulajdonképpen az ukránok a vikingek leszármazottai. Remekül bemutatták a sárkányhajók előnyeit, és a felépítését. Használati tárgyak tekintetében természetesen elég szegényes volt a kiállítás, hiszen az az idő már jó régen volt. De még így is megérte ellátogatni Schallaburgba.
'70-es évek Schallaburgban(Fotó: Bojtos Zoltán)
És elérkeztünk a mához. Idén a kiállítás a 70-es éveknek állít emléket. Az udvaron rögtön a Volkswagen kisbusz fogad bennünket, a hippi korszak emblematikus járműve. (Apropó, most olvastam, hogy újra gyártani fogják elektromos meghajtással.) Bent a termekben megtaláljuk azokat a tárgyakat, amikre már csak azok emlékezhetnek, akik legalábbis gyerekként már átélték a 70-es éveket. A szalagos magnó, a lemezjátszó (sőt hordozható lemezjátszó, fantasztikus újítás) kazettás magnó. Az első Commodore számítógép, a tv-játékok, mint a tenisz. Emlékszik még valaki arra a betelefonálós műsorra, amikor teniszezni kellett a Vitrayval? Vagy lehet, hogy Rózsa Gyuri volt az? Aztán a kemping bicikli, vagy a tiki-taki nevű játék, amit aztán betiltottak, mert szilánkosra törte a játékosok alkarját sokszor. Emlékszik még rá valaki? Én nagyon szerettem volna, de apám kategorikusan megtiltotta. :)
Egy terem a diszkó korszaknak állított emléket. A padló alatt villogó színes lámpákkal, a plafonon diszkó gömbbel, és dübörgött a „We will rock you”. Egy kicsit léggitároztunk a többi látogató nagy derültségére és riszáltuk a fenekünket a villogó parketten. Érdekes kiállítás, de számomra még mindig az I. világháborús a csúcs.
2017-ben az állandó kiállítás címe és témája: Az iszlám. Biztos, hogy nem hagyom ki, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire mennek bele az iszlámhoz kötődő politikai dolgokba vagy mennyire maradnak meg csak vallási síkon. És vajon bemutatják-e az iszlám történetét, a kialakulásától napjainkig. Egy biztos, hogy igényes kiállítás lesz, szerintem ne maradj róla le te sem!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!