A tuti nyári munka Angliában

Ülök az íróasztalomnál, az éjjeli levegő hűvöse simogatja az arcom. Hosszú és pörgős nap van mögöttem. Pár perc múlva éjfél, most már próbálok lazítani. A feladatok letudva – kb. fél órája érkezett meg az utolsó csoport, nagyjából húsz lány Grúziából. Ők már a szobáikban pakolnak, zsizsegnek, csicseregnek különös hangzású nyelvükön. Vajon mikor lesz ebből csend és nyugalom? 

Szóval én itt ülök a szobámban, de mindjárt végigjárom a házat még egyszer, próbálom csendre inteni őket. Recseg-ropog ez a régi, de nagyon szépen felújított épület, amely tanév közben egy magániskola kollégiuma, most pedig török, spanyol, olasz és grúz lányok otthona két hétre. Természetesen fiúk is jöttek,de ők a szemközti épületben vannak elszállásolva.

És mit  fog itt csinálni ez a nemzetközi csapat? Angolt fognak tanulni – délelőtt  iskolai órákon, aztán meg  szabadabban, mondjuk úgy, hogy az életben. Ez utóbbi a hatásosabb szerintem – lesz alkalmuk beszélgetni más nemzetiségű diákokkal, kérni valamit a take away étteremben, elmondani, ha gondjuk van, és látni fogják azokat a városokat és nevezetességeket, amiket eddig csak könyvben vagy tévében láttak. Közben majd sportolnak, játszanak, táncolnak is, azaz “élményalapúan”  tanulnak.

Szóval nem is annyira az számít, amit ebben a két, három vagy négy hetes kurzusban az órákon tanulnak, hanem az, amit az órákon kívül csipegetnek fel. Emiatt mindenképpen megéri legalább egyszer befizetni a csemetét  egy ilyen táborba, ha van rá lehetőség, mert azért nem olcsó mulatság ez. Országtól és a kurzus hosszától függ az ár, de nagyjából 1000 eurós tételre kell számítani. Talán ezért nem gyakori a magyar vagy bármely más kelet-európai diák. Elvétve találkozni egy-egy cseh, vagy lengyel gyerekkel. Főleg nyugat-európai országokból jönnek ide diákok: Németországból, Franciaországból, Olaszországból és Spanyolországból. Vannak persze távolabbról is, mint most pl. Grúziából vagy Törökországból: az ő szüleik feltehetően kivételesen jó helyzetben vannak anyagi tekintetben.

Képünk illusztráció(Fotó: Flickr/Gabbitas)

Én pedig mar sokadszorra jövök felügyelőnek Angliába, nyári táborba. A feladatom az, hogy este a szálláson megoldjam a felmerülő problémákat - vasaló kell, nem érzi jól magát, pókot talált a fürdőszobában, nem működik a kislámpa és így tovább, a végtelenségig. Figyelnem kell  arra, hogy tizenegykor már mindenki ágyban legyen – ez a munkakör legnehezebb része, kamaszokról van szó ugyanis, és sokan előszór vannak külföldön, szülők nélkül, így ezernyi élmény éri őket nap, mint nap…Az én feladatom az is, hogy reggel felkeltsem őket, és elinduljanak reggelizni, aztán az óráikra. Délután részt veszek a programjaikon, kirándulásaikon.

Mindezekért cserébe szállást, ellátást és némi zsebpénzt adnak. És ami igazán számít: élményeket, azt, hogy egy jó fej, nemzetközi kollégákból álló csapat tagja lehetek, bejárhatom velük Dél-Angliát, és élesben használhatom a nyelvtudásom.

Magyarokkal minden évben találkoztam eddig, sokan vagyunk, akik rendszeresen jövünk pár hétre nyaranta táboroztatni. A magyar kollégák (is) jó fejek, sosem tapasztaltam széthúzást vagy ellenségeskedést.

Remek lehetőség ez mindenkinek, aki nyitott, rugalmas személyiség és szívesen tölt el pár hetet fiatalok között. Némi kalandvágy azért elengedhetetlen.  

A munka maga nem nehéz, időnket kimondottan szórakoztató is tud lenni, bár azt tudni kell, hogy a munkarend nem feltétlenül igazodik egy hagyományos, nyolctól négyig, ötig tartó gyakorlathoz. Ahol gyerekek, fiatalok vannak, bármi történhet, a felmerülő problémákat akár éjfélkor is meg kell oldani valahogy.

Képünk illusztráció(Fotó: Flickr/Gabbitas)

Az interneten jó pár címet lehet találni, célszerű elkezdeni a keresgélést mar január-februárban, ekkor még sokkal több a választási lehetőség. Több cég  hívja vissza a “régieket”, akik már dolgoztak náluk és szert tettek némi rutinra: kapunk hírlevelet a tervezett  helyszínekről, időpontokról.

Aki előszór jelentkezik, annak első körben a neten kell kitöltenie a jelentkezési lapot, ami más és más minden cégnél. Szerencsés, ha valakinek van tapasztalata és dolgozott már gyerekekkel, de ez nem feltétel. További előny még, ha a jelentkező sportos, esetleg egy meccset is levezényel, illetve az is, ha részt vett már elsősegély  tanfolyamon. Mindenhol kérnek erkölcsi bizonyítványt, amit le is kell fordíttatni hivatalos fordítóval, ez ugyan némi kiadás és idő, de nem lehet elkerülni. Ha a jelentkező ígéretes, a következő kör egy telefonos vagy Skype-interjú, és ha ez is jól sikerül, már csak a repülőjegyet kell megvenni és belevetni magunkat a táboroztatás élményeibe. :)

Ha bármilyen kérdésed van ezzel a munkával kapcsolatban, tedd fel nyugodtan a cikk alatt egy kommentben és amint tudok, válaszolok is rá.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!