Budapesten kétmillió ember él, itt csak 880 ezer, de a város alapterülete mégis majdnem kétszer akkora. Nem messze van Sherwood Park, ami a város része, és közben mégsem. Olyan ez a kisváros. mint Budapestnek Érd: van pár kilométernyi semmi a kettő között, a semmi közepén pedig olajfinomítók, olajfúró tornyok, amik kivilágítva nagyon jól néznek ki. A magyar fővároshoz hasonlóan van itt is egy folyó, ami keresztülszeli Edmontont, és több patak is, ellenben itt nincs rakpart, vagy folyó melletti utak. A folyóparton található egy nagyjából 200-300 méter széles terület, ahol nincs semmi, vagyis de: természet van, fákkal, fűvel. A házak pedig azon a húsz felhőkarcolón kívül jellemzően maximum három emeletesek, a többi pedig családi ház. Welcome to Edmonton!
Visszatérve, az első utcától (ave/avenue és vízszintesen vannak a térképen az ave-ek, függőlegesen pedig a streetek) a 180-ig autóval egy bő óra az út, de inkább másfél, busszal pedig szerintem fél nap (jó, nem, de három óra biztosan). Ehhez képest a Csepel-Békásmegyer nagyjából két óra alatt megvan. Hozzá kell tenni: a tömegközlekedés azért Budapesten kifinomultabb. Mi nagyon jó helyen, a 100/100-on lakunk, minden közel van, kivéve a WEM (West Edmonton Mall), az a 180. streetnél található.
A Google Maps-nek és a Paintnek köszönhetően alkottam pár képet, ami segíthet abban, hogy felmérjük a távolság szó különböző értelmezéseit.
A képet igyekeztem úgy kimásolni, hogy ne maradjon le túl sok az északi területekből. Ahol a Kanada felirat van, lényegében addig a pontig vannak a lakott területek, utána már csak elvétve találkozhatunk kisebb falvakkal.
Kanadáról valamiért az a sztereotípia alakult ki sokakban, hogy egy nagyon északi ország. Ennek persze van alapja, de azért van az országnak egészen meleg része is. A keleti parthoz közeli területeken, ha azt vesszük Toronto, Ottawa és Montreál mediterrán magasságában van. Ez persze az itteni földrajznak/éghajlatnak köszönhetően nem így van a valóságban. A lényeg az, hogy Kanadának van olyan része, ami délebbre helyezkedik el, mint Magyarország.
Szintén a Google Mapsnek köszönhetően tudom, hogy a Sopron-Kölcse távolság (utóbbi egy falu az ukrán határ mellett) autóval 550 kilométer és jó esetben öt és fél, rosszabb esetben hat és fél óra megtenni.
Vancouvertől Québec-ig (ami nem az ország keleti vége még) a távolság 5200 kilométer és forgalom nélkül kb. 50 óra alatt lehet ezt megtenni, de az USÁ-n keresztül. A 7000 kilométerre lévő csücsköt, Lethbridge-t mintegy 75 óra alatt lehet elérni, ideális forgalomban. Azt hiszem, ez egy egészen izgalmas, két hetes kaland lenne.
A következő képen Magyarországot párszor rámásoltam Alberta tartomány határára. Szerintem, ha jól forgatjuk szegény rántott húsunkat, illetve néhol kicsit megnyírjuk és újra összerakjuk akkor Albertába akár (662 000 km2) hét (!!!) Magyarország (93 000 km2 * 7 =651 000 km2) tis belefér.
Végül, de nem utolsó sorban, egy város összehasonlítás: Edmonton és Budapest a Google Maps-ből, ugyanolyan nagyítással. Kimásoltam a 10 kilométeres mérőkét is. Ha a talán kevésbé budai hegyeket nem számítom, akkor Edmonton területe azért nagyobb, Sherwood Parkkal együtt meg főleg. Míg Edmontonban 880 ezer ember él az agglomerációval együtt, addig Budapesten 1,75 millió, a külvárosokkal és falvakkal együtt pedig mintegy 2,5 millió.
Szóval kijelenthetjük, hogy itt van hely mindenkinek. Szélesek a járdák, szélesek az utak, sok a családi ház, és a társasházak sem 16 emeletesek (a miénk pont egy kivétel). Az emberek nyugodtabbak, nincsenek egymás szájában. Nincsenek aluljárók, mint Pesten, nem tömörül egy kombinónyi ember egy három méter széles lépcsőre. Jó érzés.
De azért Fehérvárról felugrani Pestre más, mint itt elugrani Calgary-ba, vagy Vancouverbe (oda már tényleg repülővel érdemes menni).
A távolságokból adódóan nem igazán vannak vonatok sem.
Vannak erre hegyek? Persze, pár száz kilométerre, nincs az messze.
Ja és, hogy kedvet csináljak az idelátogatásra: egy budapesti címről a szállodai szoba ágyába való beájulásáig eltelik akár 24 óra is. Koránkelés, reptér, bőröndmérés, ellenőrzés, várakozás, beszállás, repülés, átszállás, várakozás, beszállás, repülés, átszállás, várakozás, beszállás, repülés, leszállás, sorban állás, határátlépés, pecsételés, bőrönd felszedés, kikullogás a reptérről, betaxizás a városba, majd elájulás. Ha Calgary-n keresztül jövünk, ott még a bőröndöt fel is kell venni, majd újra leadni. Tehát ez az egész nagyjából egy egész nap.
Nyolc óra az időeltolódás. Idefelé ez szuper, mert egy vagy két napig kidob az ágy hajnalban. A másik irányba, Magyarország felé ez lényegesen rosszabb, mert hajnali 4-ig nehéz elaludni. Amikor én felkelek, addigra a magyarországi barátaim már majdnem befejezték a munkanapot. Ha beszélgetni szeretnék valakivel, akkor azt délben kell megejtenem, különben elmennek aludni. Ez is egyfajta távolság.
Ildie
Edmonton, Kanada