5 dolog, ami jobban működik Japánban (5, ami nem)

Ha az ember utazik, óhatatlanul is összehasonlítja a látottakat és tapasztaltakat az otthoni dolgokkal. Mint például: nézd, itt mennyivel jobbak az autók, vagy bezzeg otthon fele ennyibe kerül a sör. Ebben én sem vagyok más. Ha látok valami szépet, jót, akkor egyből arra gondolok, hogy de jó lenne, ha ez otthon is így lenne, vagy esetleg fordítva, pont annak örülök, hogy de jó nekünk, hogy otthon ez mennyivel jobban működik.

Ezen a vonalon elindulva szeretném megosztani veletek az utolsó, tavaszi Japán utam élményeit, mi olyat tapasztaltam, amit itthon is meg tudnék szokni, és mi az, amit biztosan nem.

Kezdjük a rosszakkal, mert azok mindig izgalmasabbak. :)

Amit nem tudnék megszokni

1. A japán emberek furák. A világon nincs még egy olyan ország, ahonnan annyi meghökkentő, zavarba ejtő és hihetetlen szokásról hallunk, mint Japán. Hogy csak párat említsek, a japán TV-s vetélkedők, amiket már leírni is beteges, vagy a pár éve a fiatalok körében hódító trend a szemgolyónyalás. Vagy, amit nekünk is volt szerencsénk látni, az a használt női bugyi automata férfiaknak. :)

Használt női bugyi automata(Fotó: Mátai András)

2. A japán munkamorál. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem bőven elég a napi 8 óra munka, amit persze néha ki lehet tolni, de amit a japánok művelnek, az már az igazi munkamánia. Ott az emberek azért élnek, hogy dolgozhassanak, pedig szerintem azért kéne dolgoznunk, hogy élhessünk. Náluk nem ritka a napi 12-14 órás munkanap, és ha valakinek van képe korán hazamenni a munkából (értsd este 10 órakor), akkor a munkatársak vagy a szomszédok még képesek megszólni.

3. A japán emberek öltözködése. Korábban azt gondoltam, hogy ha már Tokió a világ divat fővárosai közé tartozik, milyen jól öltözöttek lehetnek az emberek, ám amit ott láttam, elég nagy csalódás volt. Szinte egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány jól öltözött embert láttam. Az utcai öltözködést ugyanis általában az igénytelenség dominálja. Ez az emberek 3/4-ére igaz. A maradék megoszlása vagy a full nyakig márkás és drága holmik ízléstelen kombinációja, vagy egy olyan ruha kompozíció, amit én, nem hogy farsangkor, de még busójáráson se mernék felvenni. Saját fotók híján itt egy japán blog a „jól öltözött” tokióiak bemutatására: http://www.tokyofaces.com/

Japán, ahol a holdjáró cipő a divat(Fotó: Mátai András)

4. Zárt kultúra, ahova soha nem lehet teljesen beilleszkedni. Amikor utazás előtt, még a tervezési fázisban Japánról olvasgattam, olyan autentikus és igazi lokál helyeket kerestem, amik nem a turisták fogadására vannak felkészülve és ahol tényleg az igazi Japánt tudjuk megismerni, de sajnos rá kellett döbbennem, hogy ezek az igazi underground helyek nemcsak hogy a turistáknak, de még a sok éve az országban élő külföldieknek is zárva vannak. Nagyon sok helyre egyszerűen be se engednek, ha nem vagy japán, tök mindegy, hogy kit ismersz, milyen helyiekkel barátkozol össze, mennyire beszéled a nyelvet. Egyszerűen van Japánnak egy oldala, ami örökre zárva marad előttünk.

5. Zöld tea ízesítésű édességek. Elsőre még azt mondod, hogy de jó, ezt megkóstolom, aztán azt, hogy ilyet soha többet.
Amivel csak az a baj, hogy így akkor nem marad más, mert szinte minden a boltban kapható édesség zöld tea ízesítésű volt. Bár remélem ez csak valami tavaszi trend volt, mint nálunk a bodzás sör.

Amit meg tudnék szokni

1. A biztonságérzet. Tokiót a világ legbiztonságosabb városának tartják. Nem kell félni, hogy az embert kirabolják, megtámadják – ami azért igaz Tokió mellett a legtöbb nyugati városra is – de ezen felül, ami a lényeg, hogy nincsenek zsebesek se, sőt attól sem kell tartanunk, hogy valahol átvernek, rosszul adnak vissza vagy turistaként magasabb árat fizettetnek. A japánok a legbecsületesebb emberek, akikkel valaha találkoztam.

2. De ez nem minden, mert a japán emberek rendkívül figyelmesek és udvariasak is. Az emberek egyszerűen figyelnek a másikra. A tömegben nem tolakodnak, nem könyökölnek, nem lökik fel a másikat. Akik, a budapesti 4-6-os villamos zsúfoltságára panaszkodnak, azoknak ajánlom, hogy egyszer próbálják ki a tokiói metrót csúcsforgalomban. És mégis, még abban az ember tömegben, egyszer sem könyököltek oldalba, nem léptek a lábamra.
A figyelmességükre még egy nagyon jó példa, amikor az utcán fotózva még egy elhaladó autó is megállt, hogy nehogy belehajtson a fényképembe.

Shinjuku, Tokió legforgalmasabb metrómegállója(Fotó: Mátai András)

3. Tiszta, igényes és ingyenes nyilvános WC-k mindenhol. A japán WC-k megérdemelnének egy külön cikket is, ám amit itt most kiemelnék, hogy bárhol, bármikor perceken belül találtunk tiszta, igényes és teljesen ingyenes mosdókat. Ott a metró aluljáró nyilvános WC-i is kb. olyan állapotban voltak, mint itthon egy-két szálloda mellékhelyisége.

4. A tömegközlekedés fejlettsége. Természetesen nem lehet kihagyni a japán tömegközlekedés minőségét és fejlettségét sem. A vonatok és metrók kb. másodperc pontossággal indulnak és érkeznek, késés gyakorlatilag nincs. A Shinkansen ágyúgolyó vonatok éves átlagos késése például 36 (!) másodperc, úgy, hogy naponta átlag 800 ilyen vonatot indítanak. Vicces dolog lenne egyébként a magyar és a japán vonatok összehasonlítása, bár sajnos nem sok értelme lenne, mivel mi kb. ott tartunk, ahol ők tartottak 50 évvel ezelőtt.

A shinkansen szupervonat(Fotó: Mátai András)

5. Minőségi sushi és tengeri herkentyűk. Japánban nagyon nehéz rosszat enni. Nekünk azért egyszer sikerült, de tény, hogy nagy általánosságban a japán kaják kiválóak. Főleg, aki szereti a tengeri cuccokat és a sushit. Mi ez utóbbira annyira rá voltunk kattanva, hogy ebédre, vacsorára, sőt, volt olyan is, hogy reggelire is azt ettünk. A frissessége és minősége természetesen utánozhatatlan, de a legjobb hír, hogy mindez teljesen elérhető áron.

Igazi, friss japán sushi(Fotó: Mátai András)