Nagyjából három dolog jut eszünkbe, ha Japánra gondolunk: messze van, hi-tech és perverz. Én mindhárom feltevéssel hajlandó vagyok vitatkozni, bár a kilométereket Budapest és Tokió között valóban nehéz lesz kimagyaráznom. Hi-tech: nos, a magam részéről egy Pest megyei faluból származom, ha azt vesszük összehasonlítási alapul, Tokió kétségkívül hi-tech, de Japán nem csak Tokióból áll. Másrészről néha igencsak groteszk nászban él ez a futurisztika az anakronisztikummal. Perverz: kedves olvasó, Japán nem csak a pornóról szól, illetve nem pusztán e műfajból lehet érdemes tájékozódni a szigetországgal kapcsolatban, a magam részéről nem javallom. Tiszta sor ergo Japán teljesen rendben van, köszönöm a figyelmet.
Most pedig pedig következzék egy beszámoló a fallosz fesztiválról, melynek során termetes szent brokikat visznek körbe a város egyik szentélyéből a másikba, miközben söröznek és pénisz alakú nyalókákat szopogatnak.
Rendben, ez a blogger tökéletesen meghülyült - nyugtázhatnók, hisz az iménti hegyibeszédre az előző bekezdést olvasván tökéletesen ellentmondó tartalmat írok, ami így önmagában talán igencsak furcsán hangzik, mi több pont olyan perverznek, mint ahogy azt a japcsiktól már ugyebár megszokhattunk.
Márpedig arra a kihívásra vállalkoznék, hogy ezen a sajátos ünnepen keresztül mutassam be, hogy bizony nem minden esetben Japánban van a hiba.
Szóval mindazon egyén számára, aki tisztában van azzal, hogy Japán államformája a hentai, köztudott, hogy létezik a szigetországban egy pélófesztivál, melynek során a már említett gigabráner-omikoshit (hordozható szentélyt) cipelnek körbe a városon, köszönhetően az elmúlt évek média hype-jának, híroldalaknak és Youtube-felhasználóknak. Igen, a Kanamara fesztiválról (かなまら祭り) van szó.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem mozgatott meg a dolog, hiszen magam is mindenképp szerettem volna részt venni a nem mindennapi matsurin, kivált Kavaszaki fesztiváljaként kavaszaki lakosként. Így hát vonatra pattantunk, és Kavaszaki Daishi (川崎大師) megállónál leszálltunk, ahol özönlöttek a gaijinok, mind egy célért, A szent himbilimbi megtekintéséért.
(Fotó: Dóczi Tamás)
Amihez az állomástól nem kell túl messzire menni, hiszem a közeli Kamaya-szentélyből (金山神社) indul a dolog, ahová alig bírtunk beférkőzni az irdatlan tömegtől, a tótágas nagy fekete alien péló mindenesetre igyekezett hangsúlyozni, hogy itt nem pusztán egy könnyed hanimiről lesz szó. A szemerkélő, borús idő miatt erre lehetőség sem lett volna.
(Fotó: Dóczi Tamás)
A Kanamara matsuri során a bevadult turisták/helyiek elementáris erővel szopkodhatják a brokit formázó nyalókákat, telefonok, fényképezők és egyéb eszközök szorgos dokumentálása közepette, s elégedetten nyugtázhatják, hogy"fene a japcsik perverz pofáját". Mi természetesen ilyen felszínesen nem közelítünk a dologhoz, ellenben tovább olvassuk az alábbi sorokat, hogy némileg érthetőbb keretet kapjon ez a frenetikus fallosz farsang.
(Fotó: Dóczi Tamás)
(Fotó: Dóczi Tamás)
(Fotó: Dóczi Tamás)
(Fotó: Dóczi Tamás)
Nincs nyalóka.(Fotó: Dóczi Tamás)
Szóval minden április első vasárnapján kerül megrendezésre a falloszünnep a Kanayama-szentélyben, egy szentélykomplexumon belül, ami egyébiránt a legendás császár, Nintoku (仁徳天皇) számára szentelt Wakamiya-Hachimangu szentély (若宮八幡宮) otthona is.
(Fotó: Dóczi Tamás)
A szentélyt és fesztivált illetően számos legenda van. Az egyik szerint a shintó istennő, Izanami no Mikoto (伊弉冉尊) egy tűzistennel való vajúdása közepette nem meglepően súlyos sérüléseket szenvedett alsótestén, s úgy tartják hogy Kanayamahiko-no-Kami (金山彦神) valamint Kanayamahime-no-Kami (金山毘売神) gyógyították sebeit, (utóbbi kettőnek szentelték a Kanayama szentély). Eredetileg pediglen a két istenség a bányászat valamint a kovács szakmák szentje volt, Izanami megsegítése végett a szexuális fertőzésekben szenvedők, a biztonságos gyermekáldás/anyai boldogságért szóló fohászokat is egyre inkább e két istenségnek kezdték címezni.
(Fotó: Dóczi Tamás)
Másik legendák arról beszélnek, hogy volt egy leány, aki a benne lakó démon miatt az úgynevezett vagina dentata (歯のある膣) problematikával küszködött (számos kultúrkörben előforduló motívum), ami főleg férjeinek volt fájdalmas, mivelhogy két férjének férfiasságát is elfogyasztotta a nászéjszakán. Ennek kapcsán felkereste kezelőorvosát, gyógyszerészét akik átirányították a kovácshoz. A kovács pediglen egy vas-brokit készített neki, amivel bezúzta ama démon fogait, és boldogan élt tovább. A fém fallosz mindezek után a szentélybe került megőrzésre.
(Fotó: Dóczi Tamás)
A legendákon túl azonban történelmi magyarázata is van a Kanayama-szentélyben történő védelemért és boldogságért való fohászkodásnak. Tudniillik Kavaszaki városa is a Tokaido (東海道) úton helyezkedett el - amiről már Suzugamori kivégzőhelye kapcsán említést tettünk - ami Edót és Japán nyugati felén található városokat kötötte össze. A Tokaido útvonalon utazók számára Kavaszaki pihenőhelyként szolgált, és számos teaház volt a városban ahol nemcsak teázni, de kurvázni is lehetett. A helyi prostituáltak pedig gyakorta keresték fel a Kanayama szentélyt, a nemi betegségek ellen fohászkodva - ami nem meglepő, hisz legtöbbjük valamilyen betegségben hunyt el -, és vannak olyan nézetek, amelyek szerint hozzájuk köthető az egészség és a termékenység (biztonságos gyermekáldás) megünneplése is.
(Fotó: Dóczi Tamás)
A tömeg várja a menetet a hordozható szentéllyel(Fotó: Dóczi Tamás)
A számos magyarázatban közös fogalmak kapcsolódnak az ünnephez, mégpedig a jó egészség, termékenység, boldogság celebrálása. A látogatók azonban korántsem e célból, hanem sokkal prózaibb okok miatt jönnek ki a mulatságra: szimplán faszt szeretnének fotózni. Minél többet. A pénisz alakú nyalókák miatt mindenki zöld utat kap gátlásai feloldásában, és élvezi, hogy legálisan gyakorolhatja a fertőt az amúgy is bolond és perverz Japánban. Ez is bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az ünnep jellege valóban groteszk, és a mindenki által elvárt abszurd formát kezdte el magára ölteni az elmúlt években.
"Mondhatsz te akármit, Tomikám"(Fotó: Dóczi Tamás)
Par example efféle abszurdum az Elizabeth névre hallgató, rózsaszín megapéló, amit omikoshiként visznek át a Kavaszaki Daishi szentélybe. Rákerestem, hogy ez mégis hogyan jött össze, s azt találtam, hogy a jókora farokszimbólumot az Elizatbeth Kaikan (エリザベス会館) nevű, fővárosi transzvesztita/női ruhafétis pucckirálynő klub adományozta a szentélynek, és általában a klub tagjai (micsoda nők e férfiak!) szokták volt cipelni. Az elmúlt évek során az ünnep kissé eldurvult, és megjelentek a szélsőséges, provokatív elemek, exhibicionisták, szado-mazo kosztümösök és egyéb állatfajták, aminek hatására számos elemet megnyirbáltak a fesztiválból, úgymint a jókora fából faragott falloszokat és hasonló kellékeket, amikkel csak hergelték a farok-szelfiktől megrészegült tömeget. A mostani Kanamara fesztiválon így pusztán a három fallosz-omokoshi és farok-nyalókák kaptak helyet, de még így is akadt pár nehezen elhelyezhető figura, például ő itt alább:
(Fotó: Dóczi Tamás)
(Fotó: Dóczi Tamás)
Összegezve a dolgot: érzésem szerint az ünnep elsősorban a nyálukat verő gaijin (külföldi japánul) turisták és úgy általánosságban a Japánon borzongó nagyérdemű kielégítésére szolgál, és senkit nem érdekel már az ünnep eredeti indítéka (remélem tévedek). A Youtube-csatornák és további médiumok az ünnep eredeti értékeit figyelmen kívül hagyva a felfoghatatlan, érthetetlen, bizarr és perverz Japánra hergelik a közvéleményt a kontextus bemutatása nélkül. Hiszen mint azt fentebb olvashattuk, a múltban a helyi lakosok (beleértve a prostituáltakat) tették tiszteletüket a Kanamara fesztivál során a betegségektől való megóvás, a jó egészség, biztonságos gyermekáldásért fohászkodtak. A modern emberek mohó szórakozási vágya viszont úgy tette tönkre a hagyományokat, akár az a bizonyos fémdákó a fogas vaginát - a külföldi médiahype pedig készségesen asszisztált ehhez. Hogyha még ehhez hozzávesszük, hogy milyen vészesen alacsony Japán termékenységi rátája, igencsak ironikusan fest, hogy pont egy egykori termékenységet is ösztönző fesztivált hagytak ily mód kiüresedni.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Dóczi Tamás
