Koh Chang annyit jelent, mint Elefántsziget. És természetesen vannak is elefántok a szigeten, éppen thaiföldi tartózkodásunk alatt ünnepelték az országban az elefántok napját is.
Az egyik nap elmentünk megnézni az elefántokat. Koh Chang szigetén több helyen is kínálnak elefántos trekkinget, azaz a hátukon lehet megtenni egy meghatározott távú és útvonalú sétát az erdőben. Mi nem akartunk felülni rájuk, valahogy sajnáltuk őket. Bár úgy reklámozzák a dolgot – és ez talán igaz is –, hogy ha nem turistákat sétáltatnának az elefántok, akkor másvalaki nehezebb, erdei munkát végeztetne velük az erdőben. Ki tudja...
Több elefánt is sorakozott az első ilyen helyen, Ban Camp Chang-nál. A fejük fölött táblácskákon fel volt tüntetve a nemük és a nevük: például Daoryang, Namphet, Sroy-Thong, Nam-Whan...
Éppen a reggelijüket fogyasztották – valami leveleket, amiket igen ügyesen manővereztek az ormányukkal.
Az étkezésüket egy jó ideig figyelemmel lehet kísérni, nagyon érdekes. Sajnos kegyetlenül sütött a nap, bár még csak reggel volt, így nem tudtunk túl sokat elidőzni ott. A elefántsor végére érve egy kicsi elefántot is megpillantottunk, na az volt ám a cuki!
Ekkor láttuk meg azt a feliratot is, amelyen a fotókért cserébe arra kérték a turistákat, hogy adjanak gyümölcsöt az állatoknak.
Először azt hittük, adománygyűjtésről van szó. De nem, amikor jobban szétnéztünk, szemünkbe ötlött a közvetlen szomszédságban lévő terasz egy pultja, ahol azt írta: Gyümölcsök elefántoknak. 50 bahtért, azaz nagyjából másfél euróért egy kosárka banánt kaptunk.
Az eladónő azt mondta, a kezünkből veszik majd el az állatok a gyümölcsöt. Kicsit meghökkentem, de azért azonnal “munkának” láttunk. Nagy élmény volt! Az elefántok az ormányukkal ügyesen elvették a kezünkből a banánt és láthatóan jóízűen elfogyasztották.
Még mielőtt továbbálltunk volna, egy érdekes mozzanatot láttunk: amikor a gondozója mellé állt, hogy elkezdje rászerelni a hátára a turisták sétáltatására használt ülőkét, az elefánt készségesen felemelte a lábát, az ember pedig az ő lábán mászott fel a hátára. Sajnos nem sikerült túl jól lencsevégre kapnom, de a lényeg látszik, azt hiszem.
Úgy festett egyébként, hogy az állatok jól karban vannak tartva, az nagyon visszatetsző volt azonban, amikor láttuk, hogy séta közben az irányításukra egy szúrós végű valamit használnak, azzal böknek a bőrükbe... Ezt akkor láttam, amikor másokat fényképeztem le elefántos trekking közben.
Viccesre véve a figurát: egyáltalán nem úgy néz ki a dolog, mint a rajzfilmekben, ahol az elefánt lépéseitől reng a föld. :) Nagyon szépen és finoman lépegettek, öröm volt látni őket, de különösen élveztük az etetésüket.
A sorozat további részei: