Bécsi kedvencek

Bécsi kedvencek sorozatom szubjektív listát állít fel olyan helyekről, amelyeket kedvelek az osztrák fővárosban: azokról a kávézókról, éttermekről és egyéb vendéglátóhelyekről írok, ahová szeretek visszatérni, és ahová az ide látogató barátokat és ismerősöket is el szoktam néha vinni.

A mai 2. részben a schwechati Brauhaus étteremet mutatom be: ez egyike azon helyeknek, ahol számtalanszor jártam. Ugyan nem Bécsben található, de annak mégis közvetlen közelében: a bécsi nemzetközi repülőtér körül kifejlődött városkában, a Bécshez tulajdonképpen hozzánőtt Schwechatban van (jobban mondva volt - részletek később) és a helyi sörgyár, a város nevét viselő és több évszázados múltra visszatekintő Schwechater sör étterme. 

Az étterem előtt áll ez a történelmi vonat(Fotó: Laslavic Tímea)

A sörgyár nagy múltra tekint vissza: 1632-ben (!) alapította Peter Descrolier. Többször cserélt gazdát az évtizetedek és évszázadok során. 1978 óta a  Brau Union Österreich AG része és a Heineken konszernhez tartozik. Évente 800.000 hektoliter készül itt.

Általában dugig volt vendégekkel(Fotó: Laslavic Tímea)

A Schwechater sör finom, főleg ha frissen és szűretlenül (úgynevezett Zwicklbier) kérjük az éttermükben. Elvitelre is kínálják, nekünk pl. van egy erre a célra tőlük vásárolt spéci üvegünk is. Persze ebben sem tart el a friss sör a végtelenségig: ha kinyitjuk, akkor már meg is kell innunk a tartalmát, ha még nem nyitottuk fel, akkor legfeljebb egy hétig őrizhető meg. 

(Fotó: Laslavic Tímea)

Lévén sörgyári étterem a Brauhaus-ban főleg hús és krumpli kombinációja van jelen (ez amúgy is megszokott Ausztriában), azon belül is főleg a sertéshúsból készült, zsíros és nehéz ételek. Az egyik nagy sláger például a bordasült: krumplival, két személyre szóló kiszerelésben.

Spare ribs, azaz bordasült(Fotó: Laslavic Tímea)

Egy másik emblematikus ételük a sertésláb volt - amelyet mindig csak péntekenként kínáltak. Sajnos egyszer csak törölték a menüből, így a bécsi Praterben lévő egyik étterembe kell elmennünk, amikor ilyet akarunk enni. A Brauhausban ezt érthetetlen módon olyan káposztasalátával párosították, amelyben volt jó néhány bacon-kocka is (ha nem lenne elég a hús?!), plusz friss perec járt hozzá.

Stelze, azaz sertésláb(Fotó: Laslavic Tímea)

Azért szárnyasból készült étel és vegetáriánus kaja is szerepelt a menüben, például az Ausztriában szélesen elterjedt sajtos nokedli, amely nekem nagy kedvencem. Ez érdekes módon mindig salátával párosítva, a tetején pedig hagymakarikákkal.

Käsespätzle, azaz sajtos nokedli(Fotó: Laslavic Tímea)

Úgyszintén (a jobb felső sarokban pedig sertésláb és baconnal megszórt káposztasaláta)(Fotó: Laslavic Tímea)

Sosem csalódtam itt az ételben, de a felszolgálásban sem.

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

(Fotó: Laslavic Tímea)

Nagyon hangulatos egy hely volt - igen, csak volt... Mert sajnos egy jó pár hónapja zárva van. Mi még mindig reménykedünk benne, hogy mindössze valami felújítás vagy hasonló, mert őszintén szólva nagyon hiányzik. Számtalanszor ettünk ott az évek során és már törzsvendégeknek számítottunk.  

A Brauhaus belülről(Fotó: Laslavic Tímea)

Kerthelység(Fotó: Laslavic Tímea)

Mindig volt úgynevezett "a hét söre" is: ennek keretében olyan söröket kóstoltattak meg az ügyfelekkel, amelyeket a Brau Union gyárt. Kellemes pillanatokat töltöttünk el ott a haverokkal, jókat ettünk és ittunk, de főleg beszélgettünk, általában kinn, a teraszon, a gesztenyefák lombja alatt.  Hiányzol, Brauhaus!

(Fotó: Laslavic Tímea)

A sorozat további részei:

Bécsi kedvencek - Összes