Amikor Sedona hív, nem mondhatsz nemet! Hogy is jutottam el ide ?

Amikor Sedona hív, nem mondhatsz nemet! Hogy is jutottam el ide ?
Amikor Sedona hív, nem mondhatsz nemet! Hogy is jutottam el ide ?

Üdvözletem az olvasóknak!

Ez az első cikkem a Hello Magyarokon és meg kell mondjam, igen izgatott vagyok! Sokat gondolkodtam, mi legyen a témája és hogyan közelítsem meg. Aztán eldöntöttem: csak simán őszinte leszek! 


Most Las Vegasban ülök a kis albérletemben és az elmúlt 15 év történései haladnak el a szemem előtt. Azóta élek Amerikában! Nehézségek és kis győzelmek, optimizmus és hullámvölgyek... Mind az élet részei, bárhol is telepszik le az ember a világban.


Talán kezdjük ott, hogy is lettem tájkép fotós 

Régi illatok jönnek elő az emlékezetemben, nagyon régiek. Képzelj el egy 9-10 éves kisfiút, aki nagy várakozással áll a családi fürdőszoba előtt, minden lesötétítve körülötte. Vár egy hívó szóra, az édesapjáéra, aki egyszer csak szólítja: gyere be fiam. A kisfiú benyit, a sötétségben csak tapogatózik. Hol is van, milyen egy világba csöppent? Bent nagyon halvány a világítás, gyengébb egy gyertya fényénél. Nagyító a kád felett, különféle vegyszerek más más tálkákban szépen rendezetten. 

Az a kiváncsi kisfiúAz a kiváncsi kisfiú

Húúú, ez aztán egy sejtelmes világ. Valamikor az 1980-as években a fiú csak néz, csipkedi magát, ez a valóság vagy csak egy álom... és szívja be az elixír illatát, várja hogy milyen meglepetés történik körülötte. Egyszer hirtelen teljes sötétség lesz, csak a neszekből sejti, mi is történhet. Az apa csipeszt vesz ki, felnyitja a fényképezője hátulját és egy fekete filmet húz belőle elő. 

  A kockák bekerülnek a vegyszeres dobozba, halvány világítás felkapcsol, és fotópapír kerül a nagyító alá. Most mindenki számol: előhívási idő – fontos betartani. Majd vonalak kezdenek kirajzolódni a fotó papíron. Halványan, sejtelmesen: fekete-fehér épületek, alakok, mosoly az arcokon! Egy új világ, egy új dimenzió bontakozik ki a szemei előtt. A kisfiú csak áll. Áll tágra nyílt szemekkel, sosem felejtve ezeket a perceket. Valami csoda született, amit akkor még nem ért, nem fog fel, de megérinti a szívét, beleég a lelkébe.

Ugorjunk egy időszakot

A kisfiú mar 40 éves felnőtt ember (egy tavaszi napon 2012-ben). A helyszín Amerika, Austin, Texas. A világ tájkép fotósai körében méltán híres 360 Pennybacker Bridge. Egy hajnal napfelkelte előtt, a sötétben, kamerával a kézben, állvány felállítva. Lenge szél fúj a szikla tetején, időnként egy egy kocsi suhan el a távolban vagy hajt keresztül ezen a csodás hídon. A fények újból minimálisak, csak másodpercekre tűnik fel egy egy gépkocsi fénycsóvája.

Napfelkelte a 360 Pennybacker Bridge-nél, Austin, Texas, USANapfelkelte a 360 Pennybacker Bridge-nél, Austin, Texas, USA(Fotó: Balogh László)

És megérkeznek az első napsugarak. Egy fénycsóva a szikla tetején, egy halvány vissza tükröződés a Colorado folyó felszínén. Az ég megelevenedik és a színek csodálatos kavalkádja váltja egymást félelmetes kombinációkban. A férfi a kamerája mögött csak kattint és kattint szótlanul. A lencséjén keresztül egy hihetetlenül izgalmas világ elevenedik meg előtte. Újra gyerek. Újra csak a beszűrődő fényeket érzékeli. Újra ott áll abban a kis fürdőszobában, agyán keresztül fut az elixír illata. Újból megelevenednek azok a percek és mosolyogva néz körül. Újból látja a csodát maga körül, újraszületett. Egy tájkép fotós született azokban a pillanatokban. Egy másik kontinensen, egy másik világban egy álom válik valóra. Csak fogja a kameráját, csodálja a lencséjét. Sosem ereszti el most már, mindig vele van. Nem felejtem el azt a pillanatot, mindig bennem él.

Mango és én a 360 Bridge előtt 2012-benMango és én a 360 Bridge előtt 2012-ben(Fotó: Balogh László)

2012 új fordulatot hoz

Austin, Texasból  Las Vegas,  Nevadába költöztem. Itt kezdtem el igazából a természet fotózást folyamatosan gyakorolni. Járom Arizona, Utah, Nevada, Kalifornia híres nemzeti parkjait, kajakozom a Colorado folyón és hűséges társam, Mango elkísér túráimra. Amint a cím is mutatja, utoljára Arizonában jártam, Sedona volt az útirány. Ezt az utolsó felfedezésemet itt szeretnem bemutatni fotóimon keresztül.

Mit is érdemes tudni Sedonáról?

Sedona egy kis arizonai sivatagi település közel Flagstaffhoz. Nagyjából 275 mérföldre terül el Las Vegastól dél-keletre és 105 mérföldre a Grand Canyon alatt. Vörös színű kősziklák, mély völgyek és fenyőerdők övezik. Érdemes megemlíteni kedvező klímáját és egy igen aktív művész közösséget is helyiekből, akik a környék szépségeit örökítik meg festményeikben, keramikus tárgyaikban.

Sedona központjában kis üzletek, kiállítói gallériak és gyógyfürdők is találhatóak. De a fő attrakciók igazából a természeti szépségek, a túraútvonalak, a patak partok, az évszakonként változó gyönyörű növényzet. Red Rock State Park, Oak Creek Canyon, Chapel of the Holly Cross, Slide Rock State Park, Cathedral Rock, Bell Rock, Crescent Moon Ranch és West Fork trail... csak egy párat felsorolva a végeláthatatlan turista látványosságokból.

Ezek egyikén, West Fork trail-en jártam, az Oak Creek patak medrében. Itt egy 12 mérföldes útvonal található, amit mondanom sem kell: szinte lehetetlen egy nap alatt bejárni. 

Mi is lehet e történet tanúsága részemre, és talán számotokra is? Egy rövid angol mondással tudnám leginkább kifejezni, melynek ez a magyar megfelelője:

"Amikor van egy álmod, ami vissza – visszatér, bízz a megérzéseidben és kövesd, valósítsd meg azt. De emlékezz rá, igazi álmok türelmet igényelnek, és általában mélyre kell ásni értük. Győződj meg róla, hogy hajlandó vagy-e erre."

"When you have a dream that you can't let go of, trust your instincts and pursue it. But remember: Real dreams take work, They take patience, and sometimes they require you to dig down very deep. Be sure you're willing to do that." – Harvey Mackay

Tetszett? Oszd meg!