Szolid motorosok

– Van kedved a hétvégén a Szaharában túrázni?

– A Szaharában? Itt, Vietnamban???

– Igen!

Nagyjából így hangzott az a beszélgetés, amiben bevállaltam, hogy újdonsült vietnami barátaimmal motorra ülök és elmegyek Vietnam legkeletibb csücskéhez, Mui Doi Cuc Donghoz. 

Amikor szombat reggel útnak indultunk, még nem tudtam, hogy pontosan hova is kirándulunk, hiszen a Szahara legutóbbi információim szerint még csak nem is egy kontinensen van Vietnammal. Az úti célt illető kérdéseimre pedig az ismerőseim hiányos angoltudása, illetve a saját helyismeretem tökéletlensége miatt nem kaptam kielégítő választ. Így hát az információhiány és a szombat reggeli gyülekezőnél eljátszott (számomra érthetetlen) két órás kollektív hátizsákból ki-, és bepakolgatás után fenntartásokkal ugyan, de útnak indultam hatodmagammal a vietnami sivatagba, hogy meghódítsuk az ország legkeletibb pontját.

A reggeli nehézkes indulásról nyomban elfeledkeztem, hiszen a Nha Trangtól Mui Doiig vezető nagyjából 100 km-es utunk a tengerparton vezetett végig, így útközben jobbra a kék vízben és a halászhajókban, balra pedig a sziklás, dombos tájban, valamint a homokdűnékben (alias Szahara) gyönyörködhettem egy vietnami módra száguldozó motor utasaként.

Nagyjából három órányi motorozás után egy aprócska, útra festett Mui Doi felirat jelezte, hogy a homokdűnéken keresztül kell folytatnunk a túrát. Sebaj, gondoltam leparkoljuk a motorokat és gyalog megyünk tovább. Mint kiderült, én voltam az egyedüli, aki a robogókat nem sivatagi járműnek gondolta, így gyorsan visszapattantam az ülésre és nekivágtunk a homoknak. 

(Fotó: Horváth Anita)

Megjegyzem, azért igazam volt abban, hogy a robogó nem a legalkalmasabb terepjáró, hiszen többször le kellett szállnunk és a homokban ragadt járművet tolnunk. De ettől függetlenül viszonylag könnyedén átkeltünk a sivatagon, aminek a tetejéről bámulatos látvány nyílt a közeli öblökre és sziklákra. 

(Fotó: Horváth Anita)

Egy rövid tengerparti ebéd és pihenő után innen már valóban gyalog mentünk tovább. Három és fél órás kimerítő túránk során erdőkön, dombokon, sziklákon keltünk át, míg végül elértünk aznapi célunkhoz, egy csendes kis öbölhöz, ami egyben éjszakai szállásunk helyszíne is lett. 

(Foró: Horváth Anita)

Másnap hajnalban a napfelkeltét ténylegesen a legkeletibb kiszögellésből akartuk megnézni, ami miatt ugyan fel kellett kelnünk hajnali fél ötkor és álmosan, nyűgösen elmásznunk az utolsó szikláig, de a reggeli elfogyasztása a felkelő nap fényében igazán különleges élményt jelentett nem csak nekem – egyedüli nem-vietnaminak a környéken, hanem helyi útitársaimnak is, akik már többször is megcsodálhatták ezt a látványt.

(Fotó: Horváth Anita)

A visszafelé út hasonlóan három órás gyalogos túrázásból, illetve ugyanilyen hosszú motoros útból állt, így vasárnap este teljesen kimerülten, de annál több élménnyel és annál boldogabban értünk vissza Nha Trangba. És örültem, hogy igent mondtam a szaharai kirándulásra, ami ugyan nem a Szaharában volt, viszont sok meglepetést tartogatott és olyan lélegzetelállító helyekre vezetett, ahova a vietnami ismerőseim nélkül valószínűleg soha nem jutottam volna el! 

Horváth Anita

Ho Si Minh-város, Vietnam