Bunkerek Nürnberg alatt

„Tudtam, hogy van ilyen, csak titkolják!“ – ezek voltak a párom diadalittas szavai és győzedelmesen lobogtatta tavaly a Nürnberger Zeitung január 2-i számát. Ugyanis biztos volt abban, hogy kellett lennie egy központi irányító bunkernek is, ahol a város vezetői és a náci lótuszfaktuszok (bár e kettő ugyanazt jelentette) végezhették a munkájukat. De eddig egy ilyen bunkerről sem szólt még a fáma.

A Nürnberger Zeitung azonban beszámolt egy, a Polizeipräsidium (Központi Rendőrkapitányság) épülete alatt meghúzódó, u.n. Palmenhofbunker-ről  (Pálmaudvar bunker). A nevét a rendőrség épülete melletti telken álló Palmenhof kávéház után kaphatta, amely kávéházat a telekkel együtt a rendőrség 1939-ben megvásárolt. Az eddigi titkolózásra a válasz az egyik teremben máig megmaradt falfestés: egy birodalmi sas, Nürnberg, Fürth címere és egy bazi nagy horogkereszt. Nem szerettek volna zarándokhelyet a bunkerből, tartanak az újfasiszták elmebeteg tetteitől. Zárójelben jegyezném meg, hogy itt rendszeresen hallani az újfasisztákról. Tavaly intéztek el pár oszlopot a nürnbergi Straße der Menschenrechte, azaz az Emberi Jogok utcáján. Néhányukra horogkeresztet kentek. Sajnos az ilyen teljesen „Standardprogramm“. Ha valaki azt hiszi, hogy a hitlerizmusnak vége, az téved. Van még elég sötét agy.

A főhadiszállás a föld alatt(Fotó: Nürnberger Zeitung)

A „Förderverein Nürnberger Felsengänge“ (a pártolói szervezet, akik a földalatti járatok fentartásáért munkálkodnak és akik az idegenvezetéseket végzik) évek óta szeretné megkapni a város engedélyét ennek a bunkernak a látogatására is, de a fenti okok miatt, a város ódzkodik. Nincs engedély. Hivatalos, esetleg csoportokkal történő látogatásra nincs engedély, nem akarják, hogy széles körben ismertté váljon. Természetesen a kíváncsiak már rátaláltak a bunkerre. Az ideótizmusuk meg is nyilvánult a falon hagyott üzeneteikben. Olvasható többek között az „Es lebe Hitler“ (éljen Hitler) és a „Hitler ist eine Drecksau“ (Hitler egy mocskos disznó) felirat is. Nürnberg 1945. április 20.-án kapitulált. Nem fogjátok elhinni, de még ezen a napon is 3 ember, név szerint Otto Kuschow rendőrkapitány, Gauleiter (körzetvezető) Karl Holz és Kampfkommandant (harci parancsnok) Richar Wolf még mindig nem adta fel. Annak ellenére, hogy az amerikaik már délután boldogan csacsacsáztak a Hauptmarkton, ünnepelték a győzelmüket, ez a három pali a sleppjével együtt lövöldözött kifelé a rendőrség épületéből. Ketten meghaltak, a harmadikat, Wolfot letartóztatták. Miben hittek? Mi vitte tovább az őrületet? Nincs válasz.

(Fotó: Nürnberger Zeitung)(Fotó: Nürnberger Zeitung)

Az életmentő sör

Nürnbergben összesen „csak“ 6000 ember vesztette életét, ami a drezdai és hamburgi emberáldozatok számával össze sem hasonlítható. Kicsit profán a miértre a válasz, de ennek oka a sör. A sör, ami életet mentett. Ugyanis hála a sok sörfőzőnek, számtalan, a sör hűtésére és tárolására használt pince vált alkalmassá légvédelmi  bunkernek, ahova a lakosok a légitámadások alatt levonulhattak. A sörgyártás nagy múltra tekint vissza Nürnbergben. Már 1303-ban szabályozták a sörgyártást, a város tanácsa rendeletben írta elő, hogy csak árpát szabad felhasználni a sörkészítéshez, az összes többi gabonából a pékek süthettek kenyeret. Ez volt tehát az itteni „Reinheitsgebot„, azaz a sör tisztasági törvény és ettől az évtől datálják Nürnberg sörtörténetét. Csak zárójelben jegyzem meg, nem tudom mit ugrálnak a Bajor Reinheitsgebottal mint legrégebbi tisztasági törvénnyel. Az kérem csak később született! 1516. áprilisában adta ki IV. Lipót bajor herceg Ingolstadtban a törvényt, mely szerint sört csak árpamalátából, komlóból és vízből lehet készíteni. Hol van ez a Nürnbergiek 1303-ban kiadott Reinheitsgebotjától? Látható, hogy Nürnberg ebben megelőzte a bajorokat. Képzeljétek el, 1380-ban született meg a rendelkezés arról, hogy a városban minden háztulajdonosnak, aki sört szeretne eladni, építenie kell pincét!

(Fotó: Förderverein Nürnberger Felsengänge e. V.)

„Wie einer ein hause haben sol, der schenkt: jeder, der Bier brauen und verkaufen wollte, musste demnach einen eigenen Keller haben, zehen schuch tieff und sechzehen schuch weit….“
10 láb (cipő olvasható a régi nyelvben, ami gondolom lábat jelent. Vagy 100 bécsi hüvelyket. Ha-ha.) mélynek és 16 láb szélesnek kell lennie. Le voltam döbbenve, amikor utána olvastam a témának. Az egyik volt a mennyiség. Abban az időben nagyjából ötször(!) annyi sört ittak az emberek, mint manapság. A másik pedig a pincék terjeszkedése. A háztulajdonosoknak a sörgyártásból kifolyólag egyre több és több helyre lett szükségük, a meglévő pincéjük alá újabbakat vájtak. Gyakori a 4 (!) emeletből álló pince. Ezek építését, szellőzését szigorúan ellenőrizték. Ezen pincék egészítették ki a korábban már meglévő föld alatti járatokat és együttesen adták az alapját a kazamatáknak, a föld alatti labirintusnak. Nürnberg város alatti járatairól tudni kell, hogy se szerük, se számuk. Az u.n. „Felsengänger“ séták alkalmával lehet bejárni néhányukat. Idegenvezetővel lehet lejutni a járatokba. Állati érdekes történeteket mesélnek a séták során, de ahogy írtam, több van belőlük. Nem tudsz lemenni A-ba, hogy kigyere B-ben és közben mindent megnézz. Az egész alapja egy, a középkorban kiépített labirintus rendszer, aminek elsődleges célja a várból történő menekülés, kijutás volt. Ezt a labirintus rendszert használták a sörös pincék is, illetve fejlesztették tovább. Újabb járatokkal, termekkel toldották meg a későbbi évek folyamán. A sör történetével foglalkozó idegenvezetés (a végén sörkóstolóval) ezen a linken érhető el: A mély pincék „Piros söre“ 

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!