Hol jobb élni

Otthon, édes otthon - gyerekkorunk óta belénk plántálták ezt a gondolatot, mégis több millió magyar veszi nyakába a világot és indul el szerencsét próbálni. Mindig valami másra vágyunk, esetleg többre - és egy új helyen talán ideiglenesen el is érhetjük a hőn áhított céljainkat. Csakhogy legbelül, a szívünk mélyén örökre a mi kis hazánkba fogunk tartozni, és megint marad a “Jöttünk, láttunk és visszamennénk” érzés.

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy úgy éreztük, szívesen elvonulnánk a világ zaja elől, mert éppen elegünk van a számlák befizetéséből, a bevásárlásból, a rohanásból a villamos után, vagy csak simán undorunk van a forgalmi dugóban ácsorgástól. Igen, néha jól jön(ne) egy kis lazítás… Egy nagy adag csönd, amit egész évre beoszthatnánk. Bárcsak tudnánk vele okosabban gazdálkodni! Például, amikor már nem bírjuk a naponta felbőgő szirénák hangját, vagy a kollégák panaszáradatát.

Majd’ egy évnyi csönd után - melyet a  a Földközi-tenger legnagyobb szigetén töltöttem el - már felismerem a szakadéknyi különbséget a dinamikus főváros és a nyugis sziget mindennapjai között. Most, újra a magyar fővárosban élve, néha mégis hiányoznak jelentéktelen apróságok Szicíliából! 

1. A szigeten csönd van… Túl nagy csönd. Olyannyira, hogy néhány hét, hónap vagy félév után sírva könyörgünk egy ennél kissé mozgalmasabb életért. Hiányoljuk a metró zúgását, a forgalomban ragadt ideges emberek (magyar) káromkodását és még a kéregető hajléktalanok zavaró jelenlétét is.

Tehát- jól gondoljuk meg, amikor elköltözünk: a csönd igencsak fülsüketítő tud lenni. Síri csöndben pedig kattognak a gondolataink és titokban csak egy kis budapesti/nagyvárosi zajos délutánról ábrándozunk!

2. A szigeten nincs sok szórakozási lehetőség: elmehetünk enni, majd fagyizni, netán borozni vagy kávét inni, de sehol egy multiplex mozi, vagy egy Westend (vagy bármelyik bevásárlóközpont), sőt, még kürtőskalács sincs. Hiába imádunk új ízeket felfedezni, belevetni magunkat a helyi gasztronómiába, egy idő után már csak a töltött káposzta vagy a gulyásleves villannak be. A nyelvünk hegyén érezzük az oly régen ízlelt ételek zamatát, de nekünk még várni kell rájuk egészen karácsonyig….

3. A szigeten mindenki ráér. Végre egy előny a fővároshoz képest! Itt biztosan nem mondják a barátaid, hogy most nem érünk oda, mert túlórázni kell, vagy a metró nem szállít utasokat. Megvan az előnye annak, hogy nyugodt, mediterrán életet élhetsz: a helyiek biztos mindig ráérnek egy kávéra vagy egy sörre. Lehet szocializálódni anélkül, hogy folyton a világhálón lógnánk: egy őszinte mosoly a pékségben vagy a kedvenc éttermedben feldobja az egész hetedet… de mi mégis a fővárosi lét „kínjai” után sóvárgunk: szomorú, de ismerős arcok, elfoglalt emberek és ritkán látott barátok után vágyakozunk.

4. A szigeten tiszta, sós tengeri levegő van és ragyogó napsütés, szinte egész évben. Akkor miért is vágynánk egy olyan helyre, ahol a nyár legjobb esetben is szeptemberig tart, és nálunk, itthon csak "a Balaton a Riviéra”?

5. A szigeten friss zöldségek és gyümölcsök várnak rád az év minden hónapjában helyi termelőktől, megbízható és kiváló minőségben. Tudjuk, hogy a narancsot tegnap szedték le a fáról, az olívaolaj tényleg friss és a citromot semmivel sem permetezték.

(Fotó: Flickr/Moyan Brenn)

6. A szigeten nem csak tenger van, hanem kultúra, sok történelmi és kulturális kincs is. Mindezt otthon is megtaláljuk, és azt legalább tekinthetjük a miénknek, mert magyar és méltán lehetünk rá büszkék. Az idegen kultúra csalogató újdonság egy darabig, aztán elkezdjük hiányolni a mi kedvenc helyeinket: a Hősök terét a Vajdahunyad várral szegélyezve és a Duna-part felejthetetlen szépségét, a Lánchidat, a Budai várat, a Gellért-hegyet, a Parlament épületét, a Margitszigetet és még sorolhatnánk.

7. A szigeten nincs megbízható tömegközlekedés. Mindenhova kocsival tudsz eljutni, meg gyalogosan, bár az útmenti séta eléggé veszélyes mulatság. Itt a KRESZ szabályait is figyelmen kívül hagyják és a dudálás sem csak vészhelyzet esetére szolgál.

Kulturális káosz, szakadéknyi különbségek ide vagy oda, minden helynek megvan a maga szépsége. Akárhova is sodorjon bennünket az élet, csak a pozitívumra figyeljünk, és azt vigyük magunkkal tovább, emlékként. A szülőföld emlékéből is - valahányszor távol vagyunk tőle - csak a szép dolgokat éljük át újra és újra, és egy új desztináció felfedezésekor is ez legyen a cél!

Tetszett a cikk? Kövess minket!

Facebook • Youtube • Instagram • Twitter • LinkedIn • Google+