Tokióban dúl a Halloween-őrület, a város véráztatta múltjában pedig hemzsegnek a szellemek, kísértetek, ergo ennek apropóján az egyik ismertebb kísértetet vesszük szemügyre, aki nem más mint Taira no Masakado (平将門, i.sz. 903-904), Japán egyik első híresebb szamurájának esete. Az ambiciózus Masakado bár nem lett Japán császára, elkanászodott feje sorozatos balszerencsét hozott az elkövetkező ezer évre.
Masakado egy feltörekvő Kantō régióbeli hadúrként egy nap elérkezettnek látta az időt, hogy Japán császárának deklarálja magát - pechjére viszont már volt egy Kiotó ban, azaz az akkori fővárosban, így elgondolása felkelésnek bizonyult (平将門の乱). A kiotói udvar pedig gyors elhallgattatása véget vérdíjat tűzött ki fejére, két hónappal később pedig a mai Saitama (埼玉) tartomány területén lévő csatában sikerrel járt az akció - Masakado szeme közt egy nyílvessző formájában.
Ennyivel azonban nem ért véget a dolog: Masakado fejét Kiotóba vitték turnézni, az esetleges instant uzurpátorok kedvének megszegése céljából. A legenda szerint viszont a levágott fej korántsem mutatta bomlás jelét, ellenben meglepően fittnek mutatkozott; mi több, arckifejezése egyre morózusabbá vált. A közszemle ráadásul nem tartott túl sokáig, ugyanis Masakado szelleme nagyon rosszul viselte fejének hiányát, a fej pedig a levegőbe emelkedett, és megkezdte repülését Kantóba, a teste után kutatni, hogy egy nap ismét 'egész' harcosként folytathassa a küzdelmet.
Hasztalan. A fej expedíciója sikertelenül zárult, és végül Shibasakai (柴崎村) halászfalunál, a mai Ōtemachi (大手町) területén landolt. A riadt falusiak a hosszú utazástól megviselt fejet megtisztították, és a Kanda-myōjin (神田明神) szentélybe helyezték el.
Mintegy tíz évre rá azonban, valamikor 950 körül a sírhely rázkódni kezdett, a fej nélküli szamuráj szelleme pediglen innentől kezdve rendszeres megjelenésével borzolta a helyiek idegeit, kik szüntelen fohászkodással próbálták a Masakado szellemét kibékíteni.
1616-ban a Kanda-myōjin szentély - mely istenként kezelte Masakadót - új helyre költözött, hogy az Edo-kor arisztokráciájának tágasabb rezidenciákat építhessenek helyére - a sírhely viszont érintetlenül maradt egy arisztokrata házának kertjében.
1869-ben a feudális rendszer bukását követően az új Meiji-kormány pénzügyminisztériumát helyezte Masakado feje mellé - a sírhely ezúttal is érintetlen maradt. 1874-ben a Meiji-kormány hivatalosan elítélte Masakadót, mint a császárság ellenségét, és megfosztották a Kanda-myōjin szentélybeli isteni rangjától.
1923-ban a nagy kantói földrengés és azt azt követő tűzvész elpusztította Masakado fejének emlékhelyét is, mellesleg a Meiji pénzügyminisztérium székhelyét is. A minisztérium újjáépítésének alkalmával elhatározták a sírhely exhumálását - a koponya viszont nem került elő, így a sír helyére való építésről döntöttek. Masakado feje nyugtának megbolygatása azonban végzetes hibának bizonyult. Seiji Hayamai (早速 整爾) pénzügyminiszter az építés elhatározását követően hirtelen betegségben elhunyt, és követte őt 13 hivatalnoka az elkövetkező két évben. Számos építőmunkás betegedett le vagy szerzett sérülést az építés során - elterjedt a hit, hogy Masakadó átkozta el az új építményt. 1928-ban a minisztérium leállította a munkálatokat, mi több eltávolította a készülő objektumot, és megkezdte évenkénti tisztító szertartását a sír körül. A kezdetben lelkesen végzett szertartásokat az évek múltával fokozatosan elhanyagolták.
1940-ben villám csapott a pénzügyminisztérium épületébe, mely során a keletkezett tűzben számos kormányzati épület leégett az Ōtemachi negyedben. A nap éppen Taira no Masakado halálának pontosan ezer éves évfordulójára esett. A pénzügyminisztérium elköltözött, a sírhelyet rendbe hozták és a tokiói önkormányzat tulajdonába került.
1945-ben a második világháborút követően, az amerikai erők kezelésébe került városrészben hozzáláttak a városrendezéshez, Masakado fejének nyughelye ideálisnak tűnt egy parkoló kialakítására - ám Masakado ezzel nem értett egyet: a munkálatokat különös balesetek kezdték hátráltatni: az egyik ilyen eset során a sír felé tartó buldózer felborult, a vezetője pedig meghalt. Miután a japán kormány tudtára adta az amcsiknak, hogy Masakadóval jobb nem szarozni, el is tekintettek a munka folytatásáról.
1961-ben az ingatlan visszakerült a japán kormányhoz, a megkezdett parkolót eltávolították és ismét tisztító szertartást ajánlottak fel Masakado tiszteletére, továbbá hivatalosan is a testtelen szamurájfejnek szentelték az emlékhelyet. Nem meglepően, a sír melletti építkezések elkezdése után az építőmunkások újfent lebetegedtek, és a környéken lőtt fényképeken borzas hajcsomók jelentek meg a szóbeszéd szerint. Masakado szellemének kibékítésére a környéken lévő vállalatok képviselői minden hónap 1-15. között tiszteletüket róják le a sírnál. A minap már igencsak elkésett vele ez a japán úr, reméljük nem lesz belőle baj:
Az elmúlt ezer évben a sírdombocska környezete tehát Japán pénzügyi központjává vált, s a rontás ellenére is igencsak befelhőkarcolósodott. Kísértetsztori ide, kísértetsztori oda, az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a tokiói önkormányzat a sírhely területére szándékozott építésekkel kapcsolatban sejtelmesen csak úgy foglalta össze a dolgot a kissé tört angol magyarázatban, hogy afterward there were many plans did not go well - 'aztán végül sok terv nem jött ki jól' ,enyhe wtf-faktorral.
A hadúr egykori hatalmából ma is érezhetünk valamit, ha belegondolunk hogy ezer év után is képes terrorizálni az aktuális hatalmat. A biztonság kedvéért gyújtottam is egy füstölőt neki.