Említettem már egy korábbi cikkben, hogy a kutyák és macskák szabadon mászkálnak Koh Chang szigetén. Ez egy európainak nem éppen megszokott látvány, hiszen nálunk azért már hosszú évek óta harcolnak a kóbor állatok ellen (pontosabban az állatok kóborlása ellen). Példának okáért reggelente az étteremben is, ahol a reggelinket fogyasztottuk, ott ült mindig egy kutya az asztalok mellett, és egy macska is kényelmesen nyújtózkodott a tojássütő hely előtt. A szabadban lévő helyeken pedig pláne ott voltak a közvetlen közelünkben.
Minket ez nem zavart. A turisták érzelmei pedig egészen biztosan igen vegyesek ezzel kapcsolatban. Még nálunk is kétféle attitűd volt a jellemző: én picit furcsállottam a dolgot, lefotóztam őket, de amúgy majdhogynem ignoráltam a körülöttem mászkáló állatokat. A párom azonban előszeretettel barátkozott velük, a macskákat naphosszat simogatta (szeretné, ha lenne valamilyen állatunk, de egyelőre ez nem megoldható a lakásunkban).
Egy biztos: a kóbor kutyák és a macskák nem voltak veszélyesek, békésen mászkáltak le-fel, mi több, ki voltak éhezve a szeretetre.
Több érdekes sztorink is van, az egyik macskát például bevontuk a kávéfotózásba. Kora reggel mindig feltöltöttünk a Facebook-profiljainkra egy olyan képet, amelyen azt mutatjuk, éppen hol, hogy s mint isszuk aznap a frissítő nedűt.
És arra gondoltunk, vonjuk be a kutyákat és macskákat is a dologba. A macskával már direkt beállított képet csináltunk. :)
Itt persze először megittuk a kávét és csak utána invitáltuk a macskát az asztalra, aki jött is készségesen tejet inni. Mivel a fotók nagyon jól sikerültek, jutalmaztuk is a cicát: a maradék tejet mind megitattuk vele.
Azt, hogy mennyire normális (vagy minimum eltűrt) ott a macskák közelsége még a vendéglátóhelyeken is, az is bizonyítja, hogy amikor a kávés fotózást végeztük, még a tulaj is látta ténykedésünket, és nem volt rosszalló tekintete azzal kapcsolatban, hogy a macska felmászott az asztalra. Különösen, hogy ez nem is volt éppen kóbor állat. Láttuk, ahogy ő is és egy kutya is rendszeresen kapott enni a terasz alkalmazottaitól. Miközben pedig az egyik pincérnő megebédelt a bárpult közelében, a macska végig az asztalon ült.
Ugyanezen a partrészen volt tehát egy kutya is. Vele kapcsolatban szívmelengető élményben volt részünk. Az egyik nap elkísért a parttól a főútig. Amikor megálltunk az út szélén, hogy egy iránytaxit intsünk majd le, el akartuk “zavarni”. Vagyis mindketten mondtuk neki, hogy na akkor köszi, hogy elkísértél, most már menj haza. A végén már attól féltünk, hogy majd elkószál és elüti valami. Hiába próbáltuk hazaküldeni, nem tágított. Nagy sokára jött is egy iránytaxi, leintettük, felszálltunk, és esküszöm, a kutya ott állt és még azt is megvárta, hogy elinduljunk. Aztán láthatóan hazafelé vette az irányt ő is.
Egy másik teraszon egy olyan macskára bukkantunk, amely a bajsza miatt kísértetiesen hasonlított egy bizonyos személyre az elmúlt évszázad történelméből. Nem írom le a nevét – különösen, hogy egy olyan országban élek, ahol tabu téma az illető emlegetése. Vonja le mindenki a következtetést – ha neki is úgy tűnik, hogy mi jól láttuk. (Ez így akár találós kérdés is lehet.)
Ugyanezen terasz mellett egy elég furcsa kinézetű, vörösbarna macskát is lencsevégre kaptam.
A lenti képen látható kutyának a barátságát pedig egy pár virslivel nyertük el. Reggeli közben az asztalunk alatt szunyókált, és adtunk neki is egy kis harapnivalót. Amikor szedelőzködtünk, hozzánk szegődött. Velünk tartott a partra és ott tisztes távolságban le is telepedett mellénk a homokba. Látszólag aludt, ám amint közeledett hozzánk valaki – különösen, ha egy árusról volt szó – azonnal ébredt és morgott, ugatott. Véd minket, vigyáz ránk – mondta a párom. És mindezt egy nyamvadt virsliért, de amit tiszta szívből adott oda neki...
Szóval ha valaki a szabadsága alatt szeretne kutyákkal és macskákkal barátkozni, Koh Chang szigetén egészen biztosan megteheti ezt.
A sorozat további részei: