Ezt az anyagot még Thaiföldön írtam meg, egy banán shake fogyasztása közben, a tengerparton, Koh Chang szigetén. Tíz napig tartott a szabadságunk és én mindig lejegyeztem a tapasztaltakat. Rengeteg benyomás ért bennünket. Nem is vártam meg az írással a vakáció végét, féltem, hogy később össze se tudom már szedni a gondolataimat, annyi újdonságot láttam nap mint nap.
Banán shake(Fotó: Laslavic Tímea)
Bécsből először Moszkvába repültünk, majd onnan Bangkokba. Az orosz Aeroflotra váltott jegy ugyanis pont fele annyiba került, mint az Austrian Airlines direkt járata. Úgy gondoltuk, bevállaljuk. Oroszország fővárosáig két és fél órát tartott az út. Érkezéskor nagy meglepetés volt, hogy a moszkvai Sheremetyevo Nemzetközi Repülőtéren már egyáltalán nem szabad dohányozni, nincs semmilyen erre kijelölt hely. Ellenben amikor beléptem a mosdóba... a hajam és a ruhám is csupa füstszagú lett! Ott dohányoztak még az alkalmazottak is.
Ez már Bangkok(Fotó: Laslavic Tímea)
Három órányi várakozás után további nyolc órát repültünk Thaiföldig. A Bangkoki Suvarnabhumi Repülőtéren hosszú sor kígyózott az útlevél ellenőrzésnél és a vízumkiadásnál (a magyar állampolgároknak nincs szükségük vízumra). Mégis gyorsan megkaptuk a csomagunkat és egészen könnyen megtaláltuk azt az irodát is, amelytől jegyet váltottunk a kisbuszra. Bangkokból további hat órát utaztunk, és még komppal is mentünk majdnem egy órát, hogy végre megérkezzünk az úti célunkhoz, Koh Chang szigetére. Ez így pontosan tízszer kevesebbe került, mint az a repülőjegy, amelyet meg kellett volna még pluszban vásárolnunk, hogy Bangkokból Trat városába kerüljünk és onnan majd még tovább a szigetre. A kisbusz kényelmes volt, a sofőr nagyon jól vezetett és még a rendőrt is hamar lefizette, amikor gyorshajtásért megállította.
(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
A kompon végre megcsapott minket egy kis tengeri szél is. Mindjárt más volt, mint az a nagy hőség, ami magas páratartalommal tetőzve fejbe kólintott, amikor Bangkokban kiléptem a repülőtér ajtaján.
Ez már a sziget(Fotó: Laslavic Tímea)
Egy gyönyörű sziget Thaiföld keleti részén, a Thai-öbölben: Koh Chang. Koh thai nyelven annyit jelent, mint sziget, Chang pedig azt, hogy elefánt. Elefántsziget.
(Fotó: Laslavic Tímea)
Kevésbé népszerű, mint például Phuket szigete, de vadabb és csendesebb, mint Thaiföld sok más helye, és az internetes fórumok szerint is a hátizsákos turisták egyik kedvenc célpontja.
Thai sör és friss kókuszdió(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
A szigeten belül azt a partot választottuk, amelyet ma – egy külföldi származású vállalkozó ötlete nyomán – Lonely Beach néven emlegetnek, de a helyiek Haad Tha Namnak hívnak. Egyáltalán nem elhagyatott ez a hely, de nem is zsúfolt, többször is sikerült például olyan fotókat készítenem a tengerparton, amelyen senki nincs, annak ellenére, hogy azért több terasz is működik közvetlenül a parton.
(Fotó: Laslavic Tímea)
A Siam Beach Resortban laktunk egy domboldali, bungalószerű házikóban. A hátunk mögött erdő és rengeteg majom, előttünk pedig a tenger.
(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
A szexturizmus – amitől én nagyon tartottam, mert nem szerettem volna olyan hangulatú helyre kerülni, mint például a híres Pattaya – , nem jellemző a szigeten.
(Fotó: Laslavic Tímea)
A mi kultúránktól teljesen eltérő, igazán különleges helyről van szó, így van mit mesélni – folytatása következik!
A sorozat további részei:
Laslavic Tímea
The Epic Gust
Brigi