Lefkáda (görögül: Λευκάδα) Görögország nyugati részén található és egyike a Jón-szigeteknek. Sőt ez nem is egy sziget, hanem tulajdonképpen egy félsziget, mivel mindössze egy kicsi, keskeny, mesterséges csatorna választja el a szárazföldtől, amin egy mindössze húsz méter hosszú hídon lehet átkelni, azaz nincs komppal való utazás. Légi úton a Preveza repülőtérre érkezéssel közelíthető meg (20 percre fekszik). Gyönyörű egy hely, gazdag történelme van, nagyon kék vízű tengerpartokkal és szép hegyvidékkel kecsegtet, figyelemre méltó a gasztronómiája is. Én jó tíz évvel ezelőtt jártam utoljára Görögországban, de akkor még egészen más kontextusban (itt írtam róla: Először szabadságon) - és egy teljesen másik részén, keleten.
Most pedig az történt, hogy egy kedves barátnőm megnyert egy kétszemélyes utazást Görögországba, Lefkadára és elhívott magával. Tiszta mázli - és tiszta véletlenül ugyanazzal az utazási irodával utaztunk oda, mint én egy évtizeddel korábban. Ráadásul busszal, ami egy jó 22 (!) órás utat jelentett: nem volt semmi, de megérte, mert a hely tényleg fantasztikus. Elmondom, miért ajánlom.
Ilyen virágok voltak a fejünk felett a parton(Fotó: Laslavic Tímea)
Lefkáda legjobb strandjai
Itt (volt) található Görögország egyik legszebb tengerpartja: az Egremni Beach (és nemcsak). Miért biggyesztettem oda azt a szót (igaz, csak zárójelben), hogy"volt"? Ugyanis ezt a tengerpartot a tavaly novemberben Görögországban bekövetkezett földrengés majdnem teljesen tönkretette. A Richer-skála szerint 6,1-es erősségű volt, fészke öt kilométer mélyen volt a tenger alatt, Lefkáda és Korfu szigete között. Szinte elpusztította a híres Egremnit. Az alábbi videón látható, hogy néhány hajós lefilmezte, amint a sziklák részben leomlanak és a part egy részét betemetik.
Így látszik most, miként omlott le helyenként a sziklafal(Fotó: Laslavic Tímea)
Egremni ma jóval keskenyebb, mint volt, de még mindig gyönyörű. Egy hajókirándulás keretében jutottunk el oda - ez természetesen az egyik fő attrakciója minden ilyen kiruccanásnak -, és ha kicsit túlozni szeretnék, azt is mondhatnám, hogy egyesek majdnem otthagyták a fogukat... Az idegenvezető felhívta a csoport figyelmét ugyan arra, hogy NE menjen senki túl közel a sziklafalhoz, mivel még mindig potyognak kövek - néhányan mégis az árnyékban foglaltak helyet a törölközőiken. És valóban egy adott pillanatban furcsa zajra lettünk figyelmesek és rengeteg, kisebb-nagyobb kő zúdult rá a partra néhány másodperc alatt - szürreális volt az egész, omoltak le a kövek és az emberek futottak a víz felé... De szerencsére nem történt baj.
Ilyen volt, mielőtt mi partra szálltunk...(Fotó: Laslavic Tímea)
...és kb. ilyen, amikor több száz ember leszállt a képen látható két hajóról(Fotó: Laslavic Tímea)
Az Egremni strand közvetlen közelében található a Porto Katsiki (azaz Kecskepart), ezt is megnéztük, illetve a Kathisma strandot is, amely a sziget egyik legjobban kiépített strandja. Itt lehetőség van kiteozni is. De ami a leginkább megragadott benne, hogy itt aztán már tényleg elképesztő színe van a tenger vizének - ráadásul az egész part teljesen olyan, mint amilyet a törökországi Ölüdenizben láttam és amiről Gál Kati azt írta, hogy Kék lagúna , én pedig a Törökországi július IV.: A legjobb tengerpart nyomában című cikkemben írtam. Nézzétek csak:
Az bal oldali fotón a törökországi Ölüdeniz Fethiye helység közelében, a jobb oldali fényképen a görögországi Kathisma strand Agios Nikitas helység közelében. Szinte teljesen ugyanaz, nemde?
Lefkáda szomszédos szigetei
Hogy csak egy párat említsek meg közülük... Ithaka például Homérosz hőséről vált ismertté, mivel állítólag ez a sziget volt Odüsszeusz hazája (egy német származású régész szerint pedig éppen Lefkáda). Továbbá megtudtuk, hogy erről a szigetről, a világítótorony közeléből vetette magát a mélybe egy nála sokkal fiatalabb férfibe szerelmes költőnő. Ilyen és ehhez hasonló sztorikat ismerhetünk meg akkor, ha jelentkezünk valamelyik, például a Nidri kikötőjéből induló hajókirándulásra és végigvezetnek minket a Lefkáda szomszédságában lévő szigetek között. Mindössze három kilométerre fekszik Ithakától Kefalónia szigete, ahol sajnos csak egy órát töltöttünk el. Itt gyönyörű, igazán nyári vakációs feelinges kis utcákon bolyongtunk (volna, ha lett volna rá idő), a hangulatos teraszok mind-mind hívogattak, hogy foglaljunk helyet, hogy ne is beszéljek a szuveníreket árusító üzletekről... de a vásárlási lehetőségekről majd később. A szigeten továbbá egy nemzeti park is található.
Kefalónia szigetén(Fotó: Laslavic Tímea)
Megnéztük továbbá Meganisi szigetét is és itt megmutatták azt a híres barlangot, amelyben a második világháborúban egy tengeralattjáró hosszú hónapokig bújkált. A jó 30 méteres vájatban sikeresen elrejtőzködve a Papanikolis nevű tengeralattjáró a német megszállók hajóit vette célba folyamatosan. Ide a mi hajónk is bedugta az orrát, különleges élmény volt; akik az emeleten tartózkodtak, a kezeikkel szinte meg is tudták érinteni a barlang mennyezetét.
A szóban forgó barlang(Fotó: Laslavic Tímea)
A hajókirándulás alatt elég hosszasan ecsetelték az 1975-ben elhunyt Aristoteles Onassis görög pénzembernek és családjának történetét, mivel megnéztük a ma orosz magántulajdonban lévő Skorpios szigetet, amely Aristoteles Onassis és Jacqueline Kennedy esküvőjének színhelye volt 1968-ban. És azt a partot is megmutatták (sőt fürdeni is volt lehetőségünk), amelyen 1970-ben egy olasz paparazzo meztelen lesifotókat készített Jackieről, a meggyilkolt amerikai elnök özvegyéről, aki pucéran napozott és fürdött az új férje, Onassis tulajdonában lévő szigeten. A fotók nagy port kavartak a médiában. Aristoteles Onassis a maga korában a világ leggazdagabb embere volt.
Jackie tavernája Skorpios szigetén. Itt fürödtünk meg(Fotó: Laslavic Tímea)
Lefkáda történelméről
Érdemes beiratkozni egy olyan kirándulásra is, amelyen busszal végigvezetnek a sziget főbb nevezetességein - illetve ha vállalkozó kedvünkben vagyunk, akkor kibérelhetünk erre a célra egy gépkocsit vagy egy motorkerékpárt. Mi busszal jutottunk el a sziget több érdekes részére. Röviden megtekintettük a sziget fővárosát, a szintén Lefkáda nevet viselő várost. Meglátogattuk a Santa Maura (Agia Mavra) erődítményt, amelyet a frankok építettek a XIII. században és amely ott található, ahol a hídon át kell kelni a szigetre. Az erődítmény a nevét arról a szentről kapta, akinek képét a kápolnában láthatjuk és akit nem mellesleg a fiatal házaspárok védőjeként tartanak számon. Érdekes története van az erődítménynek is, és a kis templomnak is, de nem szeretnék mindent elárulni, hiszen akkor mi lesz még új, ha Lefkadára utaztok?
Santa Maura(Fotó: Laslavic Tímea)
Utunk innen a Faneromeni kolostorhoz vezetett, amely Lefkáda legnagyobb és legismertebb kolostora. Szép udvar veszi körül, múzeuma is van és gyönyörű kilátás nyílik róla a tengerre. Sőt, még egy mini állatkertet is fenntartanak a látogatók kedvéért.
Átutaztunk a busszal a sziget belsőbb részein lévő kis falvakon is, ahol sajnos - mivel nagy volt a kánikula és éppen kora délután volt - nem sikerült helybélieket elkapni, pedig szerettem volna embereket, arcokat látni. Kacskaringós és keskeny, sokszor igen meredek utakon haladtunk a busszal, ami néhol elég veszélyesnek is tűnt - de a sofőr állta a sarat. A falvakon keresztül buszozás alatt több érdekes információval gazdagodtunk: megtudtuk például, hogy létezik egy kimondottan lefkádai hímzés, amelyet kizárólag bal kézzel végeznek, mivel az a nő, aki ezt a hímzést megálmodta, elvesztette a jobb kezét és mindig a ballal dolgozott. Ma is vannak, akik továbbviszik a hagyományt, a tradíció jegyében mindenki kizárólag bal kézzel hímzi a lefkádai motívumokat. Sajnos a programban nem szerepelt a kis Karya múzeumának meglátogatása, pedig engem kimondottan érdekelt volna. Láttam viszont az interneten olyan gyönyörű, lefkádai hímzéses ruhákat, hogy egészen megfájdult a szívem. Talán majd máskor... Eljutottunk viszont Vaszilikibe, a szörfösök paradicsomába: itt egy Erik nevű különleges szél fordul meg az öböl végében és ezért tökéletes hely erre a sportra. Hangulatosak a teraszai is és nagyon jót tudtunk vásárolgatni itt, de a vásárlásról mindjárt külön szót is ejtek.
Tengerparti terasz Vaszilikiben(Fotó: Laslavic Tímea)
A lefkádai szuvenírekről
Míg máshol nem tudom, mit is válasszak ki vásárfiának, emléknek az otthoniaknak, illetve magamnak, itt azt sem tudtam, mit hagyjak ott. Hiába, Görögország mindig is az élen járt a művészetekben és ez a szép iránti elközelezettség erősen jelen van. Természetesen itt is van sok kínai cucc, de hogy közben mennyi gyönyörű, kézműves vagy igényesen legyártott terméket láttam, az nem semmi. Csodálatosak az arany és ezüst ékszerek, a divatékszerek. Sok-sok bőrből készült terméket találni (pl. szép, kézi készítésű szandálok) itt, olívafából faragott dísz- és használati tárgyakat kínálnak szerte, sok-sok lenből és más természetes anyagból készült ruhát láttam (mind nagyon szép, különleges modelleket), hogy arról ne is beszéljek, milyen gazdag a kínálat olívaolajból, olajbogyóból, fűszerekből, lencséből, de van itt finom bor is, szirup, édesség, miegymás. Jól bevásároltam, vettem mindent, amit fentebb felsoroltam, sőt, mézet is, a buszkiránduláson ugyanis direkt úgy volt megszervezve a dolog, hogy még helyi őstermelőkkel is találkozhassunk az úton: tőlük olívaolajat és mézet vásároltam, a többi vásárfia üzletekből származik.
Olívaolaj és méz őstermelőktől(Fotó: Laslavic Tímea)
A sziget sajátos, mediterrán hangulata
Nem vagyok nagy rajongója a mediterrán stílusnak, de Görögországban nagyon is a helyén vannak a dolgok. Nagyon, de nagyon tetszettek a teraszok, mindenhol ugyanaz a fehér-kék vagy fehér-zöld kombináció, szolid díszítés, szép teríték - nagyon eltérő a teraszok hangulata például a Horvátországban tapasztaltakkal (ahová sűrűn járunk szabadságra). Tetszettek a házak is, a sok-sok olívafa, virágbokor és más növény, a hatalmas kerámia virágcserepek, minden annyira meghittnek és otthonosnak, egyben vakációsnak tűnt, hogy a szerte az árnyékban alvó kutyákról-macskákról már ne is beszéljek. Tiszta szabadság-érzés volt mindenhol, úgy éreztem folyton, hogy igen, minden a helyén van, minden olyan, amilyennek lennie kellene. Élvezet volt a tengerparton enni (a szúnyogok folyamatos támadása ellenére is) és minden olyan kaját megkóstoltam, ami görög: görög saláta, gyros, souvlaki, tzatziki, mousaka és a többi... Inni pedig mindig ouzót kértem természetesen - narancslével!
Görögország lenyűgőző és eléggé meglepődtem azon, hogy Lefkáda szigetén például idén igen gyenge a turistaforgalom. Egyesek ezt a tavaly novemberben történt földrengés keltette félelemmel magyarázzák, mások úgy tartják, hogy Lefkadát sokan összetévesztik Leszbosz szigetével, ahol továbbra is migránskrízis van - és emiatt nem jönnek a turisták Lefkádára. Nekem kimondottan tetszett, hogy elég csendesek voltak az utcák és tengerpartok (bár ez településtől függ - mi pl. Nikianában szálltunk meg), de az idegenvezetőnk szerint itt eddig mindig tömeg volt. Talán ezért zabáltak meg a szúnyogok, mert kevesebb turista jutott egy szúnyogra... Az utolsó tanács tehát: Lefkádára kizárólag minőségi szúnyogriasztó spray társaságában menjünk!
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Sztogi
